2017. január 17. kedd

Találkozásom az élő Fradizmussal

Szerző: tibu1 Bejegyzés ideje: 2009. november 28.

Tibu_talalkozasa2Hosszú, határozott léptekkel ballagott az Üllői úton. Korát ránézésre senki sem mondhatja meg. Elegáns és tekintélyt parancsoló minden mozdulata. Öltözetével hosszú évek óta követi a kor aktuális elegáns divatját. Arcán már látszanak az évtizedek karcolt ráncai, mégis egyszerre sugárzik belőle az erő és a fiatalság tiszta éltető bája.

Szembe jön velem. Másodpercenként ver dobszólót a szívem. Most megszólíthatom, elé tárhatom kérdéseim, de bennem ragad a szó. Némán, ámulva nézem, ahogy lépked felém.

Mióta az eszemet tudom, ismerem őt. Teleírtam nevével a számtanfüzetem, melyért persze százszor leírtam, hogy többet nem teszek ilyet. Mégsem gátolt meg a büntetés, az unalmas órák alatt ismét nevével díszítettem perceim, s ha a füzet üres maradt, hát rajzát fogadta magára a zöld iskola pad.

Aztán, amikor otthon a szomszéd srácokkal pöcköltük gombjaink, ő akkor is ott volt velem, mosolyogva nézte lelkesedésemet. Én büszkén álltam a győztes meccsek után játszótársaim elé, nem féltem ha visszavágót kértek, hisz hajtott a játékszenvedély. Később már egyedül jártam mérkőzésekre, de ő mindig ott volt velem, nem hagyott magamra, akár győztünk, akár vesztettünk, közelről figyelt és biztatott.

Aztán jött egy törés, én már azt hittem, elveszítem, nem tér többet magához és én majd könnyekkel búcsúztathatom.

A remény megőrizte, a szeretet életben tartotta, a lelkesedés megerősítette őt, s most lépked felém zöld cipőjében, s én szólni sem tudok. Nem láttam még így szemtől szemben, hiszen megszemélyesítve még senki nem láthatta őt. Nem szóltam, de ő halkan rám köszönt.

A Fradizmus egy percre személynek öltözött.

Még mindig szótlanul nézem, pedig már nem látja szemem, el nem ment mellettem, tehát itt maradt velem.

Istenes Tibor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

2 hozzászólás

  1. Franto írta:

    és velem is itt maradt és nem kétséges, itt is marad örökre…

    Hozzászólás ideje: 2009. november 29. 18:04

  2. Arányi József írta:

    A FRADIKA akkor is velünk volt, amikor fejvesztés terhe mellett Kinizsinek kellett
    hívnunk nyilvánosan. Bármit tettek, tesznek üres hordófejek, akik magas polcról
    kongnak nekünk törvényeket. A FRADIT nem fogja senki eltemetni!!!
    HAJRÁ FRADI HAJRÁ ARANYLÁBÚ FIÚK !!!

    Hozzászólás ideje: 2009. november 30. 16:24

HOZZÁSZÓLÁS




Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      III. Novák Dezső utánpótlás emléktorna

                      Bejegyzés ideje: 2017. január 16.
                      Szerző: Admin

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      30 éve hunyt el Kocsis Sándor

                      Bejegyzés ideje: 2009. július 22.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Levesszük a lőlapot

                      Bejegyzés ideje: 2009. szeptember 2.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Ajándék a Fradi Múzeumnak

                      Bejegyzés ideje: 2016. december 5.
                      Szerző: SzB

                      Az első szavazás lezárult

                      Bejegyzés ideje: 2009. május 25.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Józsi nagy terve

                      Bejegyzés ideje: 2010. június 25.
                      Szerző: Simon Sándor