2017. január 20. péntek

A régi B-középtől a mai Baráti Körig, avagy Fradizmus a játéktéren kívül.

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2010. január 2.

ftcbarkor-storyPethő Zoltán (a Baráti Kör alelnöke) visszaemlékezéseinek felhasználásával írta Hélisz József (a Baráti Kör főtitkára).

1. rész

A labdarúgó mérkőzések a kezdeti időszaktól vonzották a nézőket, mai szóhasználattal a szurkolókat. Így volt ez az 1900-as évek elején az FTC, a „Franzstadt” meccsein is.

A zöld-fehérek nem csak a IX. kerület munkásait, kispolgárait, tisztviselőit vonzották meccseikre, hanem előbb a szomszédos kerületek – elsősorban a Józsefváros – társadalmát, majd a Fradizmus fokozatosan átterjedt az egész fővárosra. Méretileg csak az MTK szurkolótábora közelítette meg a Fradi-drukkerek számát. (A későbbi nagy csapatok – az Újpest, a Kispest – bázisa akkor még a fővároson „kívüli” volt, a Vasas pedig csak jóval később lett – elsősorban az angyalföldi – munkásság népszerű első osztályú csapata.)

A Fradi-drukkerek kisebb csoportjai alkalmanként összejöttek egy-egy ferencvárosi kisvendéglőben sportbaráti beszélgetésekre, iddogálásra. Az akkor már Fradinak becézett profi Ferencváros szurkolóinak első „hivatalos” tömörülését a „B” tribün előtti állóhely drukkereiből Radványi Pál alapította meg 1928-ban. Ez volt a legendás „B-közép”, amelynek tagjai a felezővonalnál, a Radványi Pál által tartott zászló közelében álltak minden hazai meccsen. A mérkőzések kezdetén, a játékvezetői sípszóval egyidőben mindig felhangzott a zászlótartó érces hangján: „Fiúk, háromszoros éljen a Fradinak!”. Erre mindig több száz torok reagált: „Éljen, éljen, éljen!

radvanyi-emlektablaRadványi Pál egyébként a szurkolók szóvivője is volt, majd később az amatőr FTC titkára, még később az igazgatója lett. Miután 1933-ban, tragikus hirtelenséggel, hashártyagyulladásban elhunyt, emlékét a szurkolók a „B” tribün mellvédjén elhelyezett bronz mellképes márvány emléktáblával (képünkön), valamint a Radványi-díjjal ápolták, amelyet öt éven át adtak át az év legjobb ferencvárosi sportolójának. Az öt Radványi-díjas sportoló sorrendben: dr. Sárosi György, Szigeti Lajos, Toldi Géza, Tánczos Mihály és Korányi Lajos.

1937-ben a KK-diadal római döntőjéről Sárosi dr. egy bambusz zászlórúddal tért haza, amelyet a „B-középnek” adományozott. Ettől kezdve – egészen 1950-ig – ezen az összeszerelhető zászlórúdon lobogott a „B-közép” zöld-fehér zászlaja.

A „B” tribünnek az 1970-es években történt lebontásakor a Radványi Pál emléktáblát is eltávolították. Az FTC Baráti Kör 2009-es közgyűlésén Hélisz József főtitkár hivatalosan is kérte az FTC vezetését, hogy a megépítendő új stadionban ezt az emléktáblát állítsák helyre és helyezzék el.

A „B-közép” mintájára a profizmus évei alatt az „A” lelátó oldalánál levő játékoskijáró melletti állóhelyen is „működött” egy szurkolói csoport, az ún. „Budai B-közép”.

Amikor az 1930-as években ifj. Springer Ferenc dr., az alapító elnök fia vezető szerephez jutott a Ferencvárosban, megalapította az FTC Baráti Társaságot. Ez a „B-középnél” szervezettebb volt, elsősorban szintén a B-oldali szurkolókból verbuválódott, nem csak az álló, hanem már az ülőhelyi részekről is. Vezetői Koromczay Lajos és Zsilka Sándor voltak. Ezen Baráti Társaságnak két tag ajánlása mellett csak az lehetett a tagja, aki egy évig már rendszeresen járt a mérkőzésekre és magatartása ellen kifogás nem merült fel. A Társaság tagjai az idegenbeli mérkőzésekre is elkísérték a csapatot. A Társaság kibővített vezetősége minden péntek délután a József körúti Bandl étterem különtermében együtt volt a labdarúgócsapat tagjaival. A Társaság tagja volt Woggenhuber Oszkár, az első Fradi-induló szerzője, a Ferencváros „igrice”.

folytatása következik…

A végére ugorhat és hozzászólhat.

3 hozzászólás

  1. Pilu írta:

    Nagyon régóta vártam már egy ilyen írásra. Ez az a része a történelmünknek amiről nagyon kevés ismeretem van.

    Hozzászólás ideje: 2010. január 2. 07:41

  2. Németh Ádám írta:

    Ez már nagyon kellett. Mindig is szerettem volna ebben a témaközben mélyebben matatni. Köszönöm. Hajrá FRADI!

    Hozzászólás ideje: 2010. január 7. 13:26

  3. walkó istván rezső írta:

    klassz ez az írás! woggenhuberoszkárrol nem is hallottam ezidáig. várom a folytatást.

    Hozzászólás ideje: 2011. február 14. 07:31

HOZZÁSZÓLÁS




Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      III. Novák Dezső utánpótlás emléktorna

                      Bejegyzés ideje: 2017. január 16.
                      Szerző: Admin

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      A Fradi dicső múltja, 17.rész – 1918-19

                      Bejegyzés ideje: 2009. február 18.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Rudas Ferenc a stadionavatóról

                      Bejegyzés ideje: 2014. augusztus 12.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Gera Zoli, mint ajándék

                      Bejegyzés ideje: 2014. december 6.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Kapitányunk: beszélgetés Lipcsei Péterrel

                      Bejegyzés ideje: 2010. március 26.
                      Szerző: tibu1

                      Nyereményjáték, a 3.forduló eredményei és a pillanatnyi állás

                      Bejegyzés ideje: 2009. február 26.
                      Szerző: Simon Sándor