2017. április 24. hétfő

A Fradi és a magyar labdarúgás régebbi kupái: 1.rész

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2010. január 17.

A magyar labdarúgóélet jelenleg három kupát ismer, melyért évről-évre mérkőzhetnek a hazai klubcsapatok. Ezek közül kétségkívül a legrangosabb (még ha ezt nem is mindig vesszük észre a nézőtérről) a Magyar Kupa. Tudjuk, ennek a győztese megmérkőzhet az adott szezon bajnokával a Szuperkupáért. E kettőn kívül pedig a Ligakupával próbálkozik még az MLSZ.

A magyar labdarúgás történetében azonban voltak más kupasorozatok is, amelyek kiírásával a mindenkori MLSZ próbálta színesebbé tenni a honi labdarúgóéletet. Sorozatunkban ezeket az elfeledett vándordíjakat mutatjuk be, hogy a bajnokság és a magyar kupasorozat mellett (helyett) milyen tétmérkőzésekkel igyekeztek eleink izgalmasabbá tenni a foci világát.

Sőt, ez a kezdeményezés régebbi, mint a magyar labdarúgás bajnoki sorozata, még az MLSZ megalakítása előtti időkre datálható. Egészen pontosan 1899-ben, egy sportújság, a SPORT-VILÁG vetette fel a gondolatot. Íme a cikk:

MAGYAR FOOTBALL VÁNDORDÍJ

Felhívás a magyar footballjátékosokhoz és a footballjáték barátaihoz

Nem akarjuk újra ismételni a footballjáték hódításának említését, szívében él mindazoknak, akik játsszák és akik a játékot érdeklődéssel szemlélik. De e helyett helyénvalónak tartjuk kimutatni ezen nemes játék befolyását sportéletünk helyes irányba történő fejlődésére. Keressük azon motívumokban, amelyben hódító hajlama rejlik, ki akarjuk fejteni a jellemre kiható előnyeit.

A játék egyszerűsége és olcsósága lehetővé teszi a gyors terjedést és máris észrevesszük a vidék mozgását is. Az ifjúság is megszerette, a fővárosban nap-nap után szervezkednek csapataink. Nem elég ok-e ez arra, hogy magyar nemzeti sporttá tegyük az eredetileg angol játékot?

Így gondolkozván fogamzott meg bennünk az eszme: a játék czélját, a csapatoknak az elsőségért való küzdelmét, hozzáfűzni egy ideális díjhoz. Mert ideális az a díj, mely nem egyesek képességének jutalma és még ideálisabb, ha oly vándordíj alakját ölti fel, melynek régisége adja meg legnagyobb értékét és az érczbe vésett betű tudatja csupán a késő utókorral, hogy valaha milyen csapat nyerte meg azt.

A SPORT-VILÁG köréből indult ki a footballjáték meghonosításának eszméje, ezért pendítjük meg mi egy magyar vándordíj alapításának eszméjét. Tervünk egyszerű. Azon egyleteink, melyek körében űzik e szép játékot, gyűjtsenek tagjaik között egy magyar vándordíjra és gyűjtésüket lezárván, szeptember elsején találkozzanak küldöttjeik, s találkozásnál számoljanak be az eredményről. A vándordíj alakjának meghatározása, az érte való küzdelem módjának megállapítása a kiküldöttekből alakítandó bizottság dolga lesz.

A gyűjtésről nem óhajtunk sokat beszélni, minden érdeklődő egylet tegye meg a tőle telhetőt saját körében és szeptember elsején álljon elő az eredménnyel. A SPORT-VILÁG magához méltóan hozzá fog járulni.

Az eszme tehát már 1899-ben megszületett, Magyar Kupa néven azonban csak tíz esztendő múltán indult el.

Előtte azonban már 1903-tól létezett az Ezüstlabda!

Polonyi Géza országgyűlési képviselő tán még emlékezett a négy évvel korábbi újságcikkre, mindenesetre tény, hogy 1903-ban felajánlott egy nagy összeget vándordíj céljára. Paár János tervei alapján Fábry János ötvösmester készítette el az első magyar labdarúgó vándordíjat, az Ezüstlabdát. Az MLSZ fennhatósága alatt a lebonyolítás szervezésére egy bizottságot hoztak létre, amelynek első elnöke dr.Dáni Vilmos volt.

A sorozat szabályai, feltételei szinte azonosak voltak a későbbi Magyar Kupával, egy különbséggel. Feltétel volt, hogy lehetőleg minden mérkőzést az akkori idők egyetlen füves pályáján, a Margitszigeten kell lejátszani. Azt is meghatározták, hogy ki és mikor nyeri meg végleg a vándordíjat, az a csapat, amelyik egymás után háromszor, vagy sorrend nélkül ötször nyeri el.

1. kiírás: 1903
A nemes szándék ellenére nem tolongtak a csapatok. Az FTC azonban természetesen ott volt. A sorozatos lemondások miatt játék nélkül jutott a döntőbe, ahol ellenfele a 33 FC volt. 1903. december 6-án, a kiírásnak megfelelően a Margitszigeten meglepetésre 1-1 arányú döntetlen született. Azért meglepetésre, mert az FTC, mint bajnok állt ki az 5. helyezett ellen. A megismételt döntőn, egy héttel később már 3-0 arányban nyert, így a vándordíj első védője lett az FTC.

2. kiírás: 1904
Nőtt a csapatok részvételi kedve, most már nem a döntőben kezdett a címvédő FTC. Első mérkőzését a MAC ellen 3-1-re, majd az elődöntőben a Postás ellen 2-1-re nyerte. A döntőben a MAFC csapata következett, izgalmas mérkőzésen 3-2-es FTC sikerrel, azaz kettőből kettő volt a mérleg. Ezúttal nem a bajnokság végén, hanem igazi kupasorozathoz illően, közben volt a sorozat. A döntőre is tavasszal, sokkal jobb időjárási körülmények közepette, májusban (mégiscsak más ilyenkor a Margitsziget) került sor.

3. kiírás: 1905
Sokan előre elkönyvelték, hogy véget is érhet a vándordíj, hiszen biztosra vették a már kétszeres győztes FTC sikerét. Nem így történt! Az FTC az első mérkőzését 3-0-ra még megnyerte az UTE ellen (érdekesség, hogy nem a Szigeten, hanem az Amerikai úton), ám az elődöntőben a BTC ellen (már újra a Szigeten) elbukott, 3-1-re kikapott. A sportszerető közvélemény tán még örült is ennek, hisz ez azt jelentette, hogy minimum három évvel meghosszabbodik az egyre népszerűbbé váló sorozat. A BTC később a döntőt is megnyerte.

4. kiírás: 1906
A bajnokságot ekkor szervezték át a naptári évben rendezett tavaszi-őszi rendszerről, őszi-tavaszira. Ezért tavasszal az MTK elnöke felajánlott egy ezüstserleget egy egyfordulós körmérkőzés-sorozatra. Az Ezüstlabda rangját azonban az is jelzi, hogy az FTC játékosai ekkor már sokkal inkább készültek annak a megnyerésére, mint a Brüll-serleg mérkőzéseire. Így is lett! A Brüll-serlegben 4. lett a csapat, nem úgy az Ezüstlabda-sorozatban. Az első mérkőzésen, még márciusban, a Törekvést búcsúztatták fölényes 6-2 arányú győzelemmel (a Liget utcában). Az elődöntőben az UTE következett (ismét a Szigettől távol, a Millenárison), 3-0 és máris a döntőbe jutottak. A döntőt is még az új bajnokság kezdete előtt, június 10-én, természetesen már a Margitszigeten rendezték a Postás ellen. Az eredmény 1-1 lett, ám a megismételni kívánt döntőre a Postás egyéb kötelezettségeire hivatkozva nem állt ki, így harmadszor is az FTC nevét véshették a trófeára.

5. kiírás: 1907
A MAC éve volt. Az FTC jól kezdett, a Millenárison 3-1-re győzött a BAK ellen, ám április 14-én a Margitszigeten az elődöntőben csúfos kudarc érte, kikapott 8-0-ra a későbbi győztes MAC-tól.

6. kiírás: 1908
Az FTC a legjobb négy között kezdett, mégpedig a címvédő MAC ellen. Nagyon izgalmas mérkőzésen 4-3-ra vett revansot előző évi legyőzőjén. Június közepén a döntőben a BAK már nem jelentett ilyen akadályt, 7-2 lett a végeredmény, negyedszer is győztes az FTC.

7. kiírás: 1909
Ezúttal, szemben 1905-tel, beteljesedett a vándordíj sorsa. Most is, mint akkor ezt várta a közvélemény, hiszen az FTC-ben valódi aranycsapat volt kialakulóban. Most is két mérkőzést kellett játszani a győzelemhez, az elsőt április 18-án a Millenárison a 33 FC ellen, 2-0. A döntő, egyben a vándordíj utolsó mérkőzése június 9-én volt a Margitszigeten: FTC – MAC 4-2.

Hét év alatt megvolt az öt sorrendhez nem kötött győzelem, az Ezüstlabda végleg a Ferencvárosba került. Hogy aztán még abban az évben felváltsa a Magyar Kupa, amelynek kiírásába már nem írták bele a végleges elnyerés lehetőségét.

Az összeállítást készítette: Simon Sándor

Felhasznált források:
Nagy Béla: Fradi futballkrónika 1899-1973 (1974)
Nagy Béla: Fradi karácsonyi könyv (1998)

A végére ugorhat és hozzászólhat.

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      Meghívó emléktábla avatására

                      Bejegyzés ideje: 2017. április 21.
                      Szerző: Admin

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Fókuszban a Lombard Pápa-FTC rangadó játékvezetője: Iványi Zoltán

                      Bejegyzés ideje: 2010. november 23.
                      Szerző: eagleeye1899

                      Gratulálunk Budapest új díszpolgárainak

                      Bejegyzés ideje: 2017. április 7.
                      Szerző: Admin

                      A Fradiért dolgozók a múltból: Medgyesi Lajos, a buszsofőr

                      Bejegyzés ideje: 2009. november 5.
                      Szerző: tibu1

                      Karácsony ünnepén

                      Bejegyzés ideje: 2013. december 23.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Beszélgetés Liban Abdival

                      Bejegyzés ideje: 2010. május 14.
                      Szerző: tibu1