2017. április 29. szombat

Mi újság? Születésnapi beszélgetés Szántó Gáborral.

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2010. január 31.

1958-ban ezen a napon született, így ma lett 52 esztendős a nyolcvanas évek Fradijának nagyszerű jobbhátvédje, Szántó Gábor. “Mi újság?” című sorozatunk az utóbbi időben a születésnapokhoz kötődik, így van ez most is.

Miskolcon született, első csapata a Miskolci Építőmunkás, majd Hejőcsabára került, ahol 17 esztendősen már bajnoki meccseken játszott. Nem sokáig, mert vitte a régió nagycsapata, a DVTK, ahol aktív tagja lett a klub eddigi legeredményesebb csapatának, kétszer kupagyőztes, egyszer bajnoki bronzérmes lett. Az szinte természetes, hogy bekerült abba az olimpiai válogatottba, amely a diósgyőriekre épült, de 1979-ben A-válogatott is lett. 1981-ben igazolta le az FTC, ahol 1987-ig mindösszesen 136 bajnoki mérkőzést játszott, amelyeken 12 gólt lőtt vagy fejelt. Zöld-fehérben még további 57 nemzetközi és 27 hazai díjmérkőzés is jutott neki, további 19 góllal. Sajnos a bajnoki cím nem sikerült neki, csupán két ezüstérem (1981/82 és 1982/83), csakúgy mint a hazai kupában (1986).

– Azzal kezdem, hogy a Baráti Kör nevében, születésnapod alkalmából kívánok neked sok boldogságot és jó egészséget, mint a Fradi-család egyik megbecsült tagjának.
– Nagyon szépen köszönöm! Nagy kedves tőletek, hogy nem felejtitek el az ilyen alkalmakat.

– A következő néhány kérdésben egy kicsit bővebben is be szeretném mutatni Szántó Gábort, hisz fiatalabb olvasóink tán nem is ismerik, az idősebbek, kik látták játszani, pedig örömmel veszik. Miskolci vagy, ami a DVTK hazája. Hogy lettél Fradista?
– Annak születtem! El kell oszlatnom egy téves hiedelmet, Borsodban nagyon sok Fradista él. Az meg, gondolom természetes, hogy gyerekként nem a Fradi toborzójára jelentkeztem a távolság miatt, hanem egy közelebbi csapatba. Ez volt a Miskolci Építőmunkás.

– A bevezetőben ugyan felsoroltam, de kérlek, röviden meséld el pályafutásodat a Fradiba történt igazolásodig.
– A MÉMTE csapatában bontogattam a szárnyaimat, ott figyeltek fel rám a Hejőcsaba vezetői, akik leigazoltak 1975-ben. Jól ment a játék, olyannyira, hogy egy év múltán már a DVTK hívott. A sok edzés mellett sokat játszottam, hétvégente kétszer is, szombaton a tartalékcsapatban, vasárnap pedig az ifiben. Akkoriban az ifiben Temesvári Miklós volt az edzőm. Az 1976-77-es szezonban pedig már tagja lehettem a nagycsapatnak, amelyik abban az évben MNK-győztes lett. Jól ment a játék a csapatnak, nekem is, válogatott lettem, igen sikeres futballista.

– Említetted, hogy született Fradista vagy. Milyen érzés volt egy sikeres Diósgyőrrel a Fradi ellen játszani?
– A Fradi elleni játék másról szól, nem az érzésekről. Régen is, az én időmben is, sőt még ma is, a Fradi elleni mérkőzések azok, ahol egy játékos igazán megmutathatja magát, felfigyelhetnek rá. Minden csapat az év mérkőzését játszotta, különösen hazai pályán, a Fradi ellen, ott kellett igazán teljesíteni. Annak is, aki egyébként Fradista volt, mint én, mert különben hogyan figyelnek fel rá? Hogyan lehet esélye odakerülni? És én nagyon oda akartam kerülni.

– Ez 1981-ben sikerült is. Hogyan emlékszel erre?
– Mint válogatott játékosért, szinte naponta kilincseltek a kérők. Öt csapattól volt ajánlatom, a Fradin kívül nagy erőkkel hívott a Dózsa, ahol éppen Temesvári Miklós volt az edző, de a Debrecen is. Mivel a Fradi is a kérők között volt, számomra nem volt kérdés a választás, attól a pillanattól eldőlt az ügy. Szerintem Temesvári Miklós ezt a mai napig nem tudja megbocsátani.

– Gondolom, bajnoki címet is szerettél volna nyerni a csapattal, hiszen akkor éppen az aktuális bajnok volt a Fradi, ám csak ezüstérmekig jutottál…
-Valóban, nagy vágyam volt a bajnoki cím, de mindkétszer bejött elénk a Győr, így sajnos nem sikerült elérnem. Megjegyzem, később az öregfiúk bajnokságban kárpótoltam magam, ahol többszörös bajnok is lehettem a Fradival.

– Hogy élted meg a két második hely után azt a visszaesést, ami utána következett?
– A Fradiban csak a bajnoki cím elfogadható, itt már a második hely is “kudarc”. Ezt minden játékosnak tudnia kell, tudomásul kell vennie, és el kell tudni viselnie. Úgy vélem, a mi visszaesésünk a túlzott fiatalításnak volt köszönhető. Vincze Géza már 1984 tavaszán, majd a nyáron különösen, szinte ificsapatot állított ki. Hozzáteszem, nagyon jó nevekből álló fiatalokkal minden csapatrészben, ám hiányzott mögülük a tapasztalat. Az ellenfelek persze ráéreztek erre, nem voltak figyelemmel a fiatalokra, szinte vérszemet kaptak, hogy most elkaphatják a Fradit. Sokszor el is kapták. De szerencsére túléltük a nehéz időszakot, a fiatalok egyre rutinosabbak lettek, a csapat el is indult felfelé.

– Te azonban 1987-ben másfelé indultál, egészen pontosan Svédországba. Hogy történt?
– 1987 nyaráig szólt a szerződésem. Valamikor 1987 tavaszán itt túrázott egy svéd csapat, akivel játszottunk. Ott látott meg egy Svédországban élő magyar menedzser, aki kiajánlott az akkor a kiesés elől menekülő Elfsborg csapatához. Emlékszem, sérülten utaztam ki próbajátékra, edzés után rohantam a szállodába jegelni a lábam, hogy másnap újra jó legyen. Jó lett, leigazoltak, egész sép summát fizettek értem a Fradinak. Ez volt az az üzlet ahol mindenki jól járt. Én is, hiszen a családommal együtt mehettem ki Svédországba és töltöttem ki ott a két és fél éves szerződésemet.

– Miért hangsúlyozod, hogy a családoddal együtt?
– Mert ez akkoriban egyáltalán nem volt természetes, sőt! De úgy tűnik, már puhult a rendszer, így megengedték, ezért feleségem és a leányom is velem jöhetett. A fiam pedig ott született.

– A két és fél év után befejezted?
– Nem, utána Németországba költöztünk, ahol egy harmadosztályú csapatban ugyancsak két és fél évet töltöttem el. Az volt az aktív pályafutás vége.

– Mi történt azután, miért nem a futballban dolgozol?
– Benne volt a pakliban ez is, hiszen elvégeztem, Szeiler Józseffel együtt egy edző-menedzser képzőt. De volt egy másik főiskolai diplomám is, amit az építőiparban tudtam hasznosítani. Úgy ítéltem meg, ez utóbbiban stabilabb megélhetést tudok a családomnak biztosítani, így abban maradtam. Látva a futballban azóta is zajló folyamatokat, úgy tűnik, jól döntöttem.

– Maradt az öregfiúk?
– Az viszont mindhalálig. Említettem már a bajnoki címeket. Istenem, micsoda éles meccseket játszottunk az Újpesttel és az MTK-val. Ma a 45 éven felüliek Old Boys csapatában játszom, érdekes módon már nem a hátvédsorban, hanem a középpályán, sőt elöl is. Nem is olyan rossz érzés gólokat lőni.

– A Svédországban született fiadat is említetted. Belőle nem lett focista?
– Az nem, Fradista annál inkább!

– Mi a véleményed a mai Fradiról?
– Az, hogy sokkal többre képes, mint amit a helyezése mutat, remélem, tavasszal be is mutatja. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy a játékosoknak ma is át kell érezniük, mit jelent a Fradiban játszani. A Fradi ma is egy nagy név, nem csak Magyarország, de Európa, sőt a világ futballpályáin is. Az volna a legjobb és mindenki számára a legmegnyugtatóbb, ha újra saját nevelésű és Fradi érzelmű játékosokat lehetne a csapatba építeni, velük sikereket elérni.

– Ezek szerint hiszel a jövő sikereiben?
– Egy Fradista nem tud nem hinni azokban! Leszünk mi még bajnokok, kupagyőztesek! Hajrá Fradi!

Simon Sándor

Fotók:
Fekete-fehér: Nagy Béla: Kik játszottak a Fradiban? (1991)
Színes: http://www.nemzetisport.hu/bajnokok_ligaja/20070629/rendkivul_nehez_dolga_lesz_a_debrecennek_a_sved_egyuttes_ellen

A végére ugorhat és hozzászólhat.

4 hozzászólás

  1. Pilu írta:

    Boldog születésnapot Gábor.

    Hozzászólás ideje: 2010. január 31. 07:15

  2. Miki írta:

    Én is mint borsodi nagyon sok Boldog Születésnapot kivánok Gábor…

    Hozzászólás ideje: 2010. január 31. 12:03

  3. murlasits péter írta:

    kedves Gábor nagyon sok boldogságot kivánok neked a fradisták nevében is Péter a Mór utcábol

    Hozzászólás ideje: 2010. január 31. 17:11

  4. Gyuri írta:

    Szia Szancso,

    Sok boldog szuletesnapot kivanok neked.
    Orulok hogy megismertelek es igazan jo volt veled egy csapatban jatszani Las Vegasban.

    Udvozlettel ;Gyuri

    Hozzászólás ideje: 2010. január 31. 20:37

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      Meghívó emléktábla avatására

                      Bejegyzés ideje: 2017. április 21.
                      Szerző: Admin

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      A Fradi dicső múltja, 79.rész – 1980-81

                      Bejegyzés ideje: 2010. január 12.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Elkezdődött. Elkezdődött?

                      Bejegyzés ideje: 2014. március 2.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Heti interjúcsokor (VIII. 24.)

                      Bejegyzés ideje: 2010. augusztus 25.
                      Szerző: tibu1

                      Kedvenceink voltak: beszélgetés Nagy Zsolttal

                      Bejegyzés ideje: 2009. január 28.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Vereség Zalaegerszegen – mezőnyjátékosaink statisztikája

                      Bejegyzés ideje: 2010. november 9.
                      Szerző: eagleeye1899