2017. április 27. csütörtök

Nagy idők tanúja: Gyetvai László 92 éves

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2010. december 11.

Ma ünnepelte születésnapját a Fradi és a magyar válogatott legidősebb élő játékosa, Gyetvai László, aki 1918. december 11-én született. Felhívtuk.

– Laci bácsi! Az FTC Baráti Kör tagjai, de azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy az összes fradista nevében kívánok a születésnapján nagyon jó egészséget és még sok-sok boldog, Fradi sikerekkel is megtűzdelt születésnapot.
– Nagyon szépen köszönöm a megemlékezést.

– A jókívánságok után megragadhatom az alkalmat, hogy feltegyek néhány kérdést.
– Csak nyugodtan, mindig örömmel beszélek a múltról.

– Hogy kezdődött a labdarúgó karrierje?
– 1933-ban jelentkeztem a Fradiba egy toborzóra. Emlékszem, aznap ministráltam a szentmisén, onnan hívott egy barátom, hogy menjünk, hátha szerencsével járunk. Nem mertem szó nélkül elmenni, hiszen édesanyám várt haza. A barátom azonban “kikért”, így belevágtam. Vagy kétszázan voltunk, akik eleinte mindannyian egyszerre elkezdtek a nagypályán keresztbe futballozni. Nem volt semmi előírás, az edző a pálya szélén figyelt. Aztán amikor megállította a játékot, szűkítette a létszámot. Órákon át játszottunk, egyre kevesebben maradtunk. Nekem sikerült a végéig maradnom, bekerültem az utolsó 11-be. Akkor kérdezte meg az edző, hogy mit szeretnék játszani. Mondtam, természetesen csatárt. Így kezdődött.

– Egyből a balszélre került?
– Ballábas voltam, így természetesen oda. Később azonban megtanultam jobbal is rúgni.

– Mi volt az erénye?
– A legnagyobb a gyorsaság. Harminc méteren bárkit lefutottam. Fontos volt a beadás is, hiszen a pontos beadások nélkül mit sem ér a gyorsaság. Sokat gyakoroltam. Ma azt látom, a játékosok nem beadnak, hanem középre lövik a labdát. Ez nem jó. A lényeg, hogy a szélső felnézzen és pontosan odarúgja a labdát, ahova akarja, az érkező center fejére vagy a lábára. A futball csapatjáték, a társak kiszolgálása ugyanolyan fontos, mint a góllövés.

– Az eredményt ismerjük, bajnoki címek, hazai és nemzetközi kupagyőzelmek, válogatottság. Mi volt a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején a Fradi sikereinek a titka?
– Sokan mondták, de igaz is volt, a Fradi egy nagy család volt. Az ereje abban rejlett, hogy a pályán nem kizárólag játékosok, hanem a szó igaz értelmében vett emberek játszottak. Emberek, akik a pályán kívül is tisztelték és becsülték egymást. Ez repítette a Fradit a világ akkori legjobbjaival azonos szintre. Akkoriban mindenhová vonattal, a tengerentúlra hajóval utaztunk. Az utak alatt nagyon fontos volt, hogy valódi barátok ültek együtt a kupéban. Mindig óriási volt a kedv, a hangulat. Volt olyan vezető, aki nem is akart a neki fenntartott helyen utazni, csak köztünk.

– És a valódi család?
– Az sem volt kicsi, nyolcan voltunk testvérek, jó testvérek.

– A mai Fradiban is naprakész?
– Természetesen. Már csak a dédunokám okán is, aki ma is ott játszik. Figyelem a játékot, az eredményeket, sőt a Fradi körüli történéseket is. Nem vagyok mindig boldog. Nem tetszik, hogy a Fradi amolyan árucikk, amit újságban is kínálnak eladásra. A Fradi az Fradi, amelynek hagyományai vannak, amelyekre építeni kellene.

– Laci bácsi! Nagyon köszönöm a beszélgetést, számomra igazi öröm volt hallgatni, a szavain keresztül egy kicsit megízlelni azt az érzést, ami 70-80 évvel ezelőtt hevítette a Fradit. Azt az érzést, amely az igazi sikerek alapja volt.
– Nincs mit köszönni, a Fradiról beszélni nekem mindig öröm.

Simon Sándor

(Fotók: Nagy Béla: Fradisták, mlsz.hu)

A végére ugorhat és hozzászólhat.

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      Meghívó emléktábla avatására

                      Bejegyzés ideje: 2017. április 21.
                      Szerző: Admin

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Ferencváros – Siófok: Üllői úti találkozók a történelemben

                      Bejegyzés ideje: 2010. szeptember 16.
                      Szerző: Limpi

                      Szilveszteri koccintás az Üllői úton

                      Bejegyzés ideje: 2013. január 2.
                      Szerző: SzB

                      Ellenfélnézőben: MVM Paks

                      Bejegyzés ideje: 2012. május 25.
                      Szerző: Simon József

                      Játsszunk egy kicsit! Ki a legjobb balhátvéd?

                      Bejegyzés ideje: 2016. január 17.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Búcsú a Fekete Párductól

                      Bejegyzés ideje: 2014. július 1.
                      Szerző: SzB