2017. szeptember 20. szerda

Bemutatjuk vasárnapi ellenfelünket: Videoton FC

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2012. október 6.

Következő ellenfelünk a mai magyar labdarúgás egyik, ha nem a legjobban favorizált csapata, a Videoton FC. Tudjuk, rekordköltségvetéssel dolgoznak, nagy terveik vannak. Ez a bejegyzés azonban elsősorban a múltról szól, nézzük a Videoton történelmét!

A klub 1941-ben alakult, Székesfehérvári Vadásztölténygyár SK néven. Színeinek a város színeit, azaz a piros-kéket választotta. Azonban a papírok szerint hivatalosan csak egy esztendővel később, 1942. november 21-én alakult meg. Az alapító okiratba bekerült neve: Székesfehérvári MOVE Vadásztölténygyár Sport és Kultúr Egyesület lett. Beneveztek az 1942/43-as megyei bajnokságba, ahol első mérkőzésüket a Móri Bányász ellen játszották. A VSK győzött 6-4-re.

1944-ben újra változott a nevük, ezúttal Székesfehérvári SE lett, amelyet négy esztendeig viseltek. 1948-ban a Dolgozók szó is bekerült az SE elé. Hiába, a kor. Az a kor, mely minden magyar sportegyesület nevével játszott. 1950-ben újra változott ez a név, ezúttal Vadásztölténygyári Vasasra. Ebben az időben is alsóbb osztályokban játszottak, a krónikák egy emlékezetes mérkőzésüket jegyezték fel, mégpedig 1955-ből, amikor a világhíres magyar válogatott látogatott hozzájuk egy bemutató mérkőzésre. Az eredmény 20-0. Felesleges írni, kinek a javára. Egy biztos, az akkori amatőr futballistáknak nagy élmény lehetett a világ legjobbjai ellen játszani. Feljegyezték az utókornak a góllövőket is: Kocsis Sándor (5), Csordás (4), Tichy (3), Sándor (3), Hidegkuti (2), Puskás, Szimcsák, és Palotás.

Az 1957/58-as bajnokság fontos mérföldkő volt a történetükben, hiszen ekkor jutottak fel az NB II-be. A premier: Vadásztölténygyári SK – Veszprém 2:1. Első NB II-es góljukat a később sportvezetőként is ismertté vált Dérfalvi Imre lőtte.

A másodosztályú évek addigi legjobb eredményét 1961/62-ben produkálta a csapat, amikor harmadik lett. A bajnokság végén, no nem a helyezés örömére, de újra nevet változtattak, VT Vasas néven indultak tovább, ezúttal már az NB I/B-nek nevezett másodosztályban.

1967-ben jött el a várva várt siker ideje, amikor másodikak lettek a bajnokságban és feljutottak az NB I-be. Még az NB I-es debütálás előtt, 1968. január 22-én a közgyűlés Videoton SC-re változtatta a klub nevét, a főtámogató bázisszervet így is megjelenítve . Bő egy hónappal később az NB I-es premieren kikaptak a Vasastól 6-1-re. Az első NB I-es székesfehérvári gólt Csukovics László szerezte.

Az első élvonalbeli szezon nem nevezhető sikeresnek, ugyanis kiestek, de egy idény után azonnal visszajutottak. Ekkor már skerrel jártak, hiszen stabil élvonalbeli csapattá váltak. Az edző ekkortájt az a Kovács Ferenc volt (1972-től), aki emblematikus alakjává vált a klubnak. Vele öt év alatt a hetediknél rosszabb helyen nem végeztek, sőt az 1975/1976-os idényben a 2. helyen végeztek, éppen az Üllői úton elbukva a bajnoki címet a Fradi ellen egy igazi aranyrangadón. A fehérváriak a mai napig emlegetik a meccs szerintük főszerepet vállaló játékvezetőjét.

Később a sikeredző távoztával a csapat rendre lemaradt a dobogóról, sőt 1983-ban majdnem kiesett. Ekkor azonban visszatért Kovács Ferenc, akivel újra fényes lapokat írtak a történelemkönyvbe. Ki ne emlékezne? 1983/84-ben bronzérmes lett a gárda, amely jogon elindulhatott az 1984/85 évi UEFA-kupában. Elindult és a döntőig jutott, a döntőig, ahol a visszavágón 1-0-ra le tudta győzni a Real Madridot a Bernabeu stadionban. Igaz, előtte idehaza 3-0-ra kikaptak, de ez akkor is világszenzáció volt. Érdemes felidézni a nagy menetelés állomásait:

Videoton – Dukla Praha: 1-0 és 0-0
Videoton – Paris Saint-Germain: 1-0 és 4-2
Videoton – FK Partizan: 5-0 és 0-2
Videoton – Manchester United: 1-0 és 0-1, büntetőkkel
Videoton – FK Zeljejnicar: 3-1 és 1-2

Videoton – Real Madrid: 0-3 és 1-0

Méltán lehetnek büszkék erre a sorozatra!

A következő években jelentős visszaesés következett. 1988-ban új edző, Kaszás Gábor került a csapat élére. Irányítása alatt remek csapat, minden idők egyik legerősebb Vidije formálódott, amely végül negyedik lett a bajnokságban. Pedig, ha az egy évvel korábbi, vagy akár egy évvel későbbi bajnoki pontszámítás és eredménymegállapítás érvényes, bajnokok lettek volna. A történet magyarázata, hogy az MLSZ abban a bajnoki évben kísérletezett egy blőd szabállyal, ami szerint a döntetlen eredménynél, a jégkoronghoz hasonlóan büntetőkkel eldöntik a meccset, a büntetőpárbaj győztese 2, a vesztes 1 pontot kapott a meccs valódi döntetlenjéért. A szabály megbukott, így utólag elmondható a Videoton vesztette vele a legtöbbet.

1991-ben a csapat nevében is érződtek az új idők, amikor a szponzor neve már a névbe is bekerülhetett. 1993-ig Videoton-Waltham néven indultak és rendre a középmezőnyben végeztek. 1993-ban aztán olyan főszponzor jött, amely a tradíciókat sutba dobva a Videoton nevet is elhagyta, az új név Parmalat FC lett. Idegenül hangzott, a szurkolók sohasem fogadták el, ekkor is a Hajrá Vidi-vel szurkoltak csapatuknak. 1995-ben aztán legalább a Fehérvár nevet a név elé “csempészték”, így lettek Fehérvár-Parmalat FC, majd 1996-ban rövid ideig Fehérvár ’96 FC, ugyanis még ebben az évben Videoton FC lehettek. Győztek a hagyományok! Azért írok ennyit a nevekről, mert a közben elért eredmények nem voltak számottevőek. Olyannyira nem, hogy valóságos edzőkeringő vette kezdetét a csapatnál. Disztl László, Csongrádi Ferenc, Verebes József. A mágus sem tudott Fehérváron varázsolni, sőt 1998/99-ben vele estek ki az élvonalból. Jött Csank János, aki egy év alatt simán visszahozta a csapatot az NB I-be, amit azonban nem a Videoton, hanem a Fradi kispadján kezdett el (tudjuk a bajnokság végén ott is bajnok lett). A Videotont az NB I-ben ismét Csongrádi Ferenc edzette, majd őt Várhidi Péter váltotta.

Továbbra sem volt “életbiztosítás” a Videoton edzőjének lenni, az elkövetkező években évente cserélődtek az edzők, aztán 2005 tavaszára kiderült, óriási adósságot halmozott fel a klub, ráadásul kiszállt a Videoton. A klubvezetés ugyan szerette volna, ha megtarthatták volna legalább a nevet, ám azt a cég nem engedte meg. Így a névből maradt az FCF, azaz FC Fehérvárrá változtak. Bár több meghatározó játékos távozott, az idényt fiatalokkal telitűzdelve végigjátszotta a csapat pénz nélkül, s végül meglepetésre a nyolcadik lett a bajnokságban.

A 2005/2006-os idényben újra szilárd anyagi lábakon állt a klub, s története első kupagyőzelmét szerezte meg, a Vasas legyőzésével. Így ismét nemzetközi porondra lépett a csapat, de megközelíteni sem tudta a korábbi menetelést.

Az anyagi helyzetről hol ezt, hol azt lehetett hallani, a tulajdonosi összetételben az úgynevezett kistulajdonosok folyamatosan támadták a többségi tulajdonost, akkor Szauerwein Tivadart. A csapat szereplése hűen tükrözte a bizonytalanságot. A 2007/08-as bajnokság elején gyengén kezdtek, de a negyedik forduló után elindultak felfelé, sorozatos győzelmeikkel a 9. fordulóra már a második helyen álltak. Utána zsinórban öt vereség következett. Ugyanezen az őszön megnyerték az újonnan kiírt Ligakupa őszi idényét. Azt az őszi idényt, amikorra a pénzügyi gondok akkorára duzzadtak, hogy a téli szünetben az MLSZ első fokon megvonta a csapat licenszét, azaz kizárta az NB I-ből.

A vég ott lebegett a fejük felett, Szauerwein eladta üzletrészét, Garancsi István nagyvállalkozó vásárolta meg a csapatot. Az új tulajdonos a közel egymillárdos tartozásból azonnal rendezett közel 180 millió forintot, s megkezdte az élvonalbeli tagság visszaszerzésének folyamatát, amelyet sikerrel teljesített, az FC Fehérvár visszakapta a licencét, folytathatta az NB I-et.

Képletesen szólva a tűzoltás után eltakarították a romokat, majd elkezdődhetett a ma is megtapasztalható építkezés. Első jeleit a Ligakupában elért eredményeik mutatták, hiszen úgy 2008-ban, mint 2009-ben megnyerték ezt a sorozatot. Igaz, hogy “lesajnált kupa” ez, ám idővel a történelemkönyvekbe mégis kupagyőzelemként íródik be. Az igazinak tekintett eredmények azonban már a 2009/10-es bajnokságban is látszottak. A szurkolók szerint eredmény, sőt nagy eredmény az is, hogy 2009-ben a csapat újra nevet váltott, újra Videoton FC lett, így újra van értelme Hajrá Vidit kiáltaniuk. A megújulás mesterének Dr. Mezey Györgyöt választottá, aki az első évében második lett, majd a következőben beváltotta minden fehérvári reményét, bajnok lett a Videotonnal. Bajnok lett és ment, egészen pontosan mennie kellett, a tulajdonos ugyanis a még nagyobb, nemzetközi terveit nem vele, sőt nem is magyar edzővel képzelte el. Így jött 2011 nyarán Paulo Sousa, a korábban játékosként világklasszis portugál, aki edzőként is próbál hasonló magasságokba jutni. Ehhez tartotta jó terepnek Székesfehérvárt. Jött, látott és nem győzött. Abban az értelemben nem, hogy bajnoki címvédőként csak második lett a csapatával. Ha azt nézzük, hogy ez a csapat most az Európa Liga csoportkörben szerepel, akkor már megkérdőjelezhető a kijelentés. Mert a Videoton ott szerepel, éppen csütörtökön győzte le 3-0-ra a Sporting Lisszabont. Ez olyan eredmény, amit mi, fradisták is örömmel nyugtáznánk, ha épp a Fradi érné el. Egyelőre ez a Videotonnak adatott meg, nekünk csupán az, hogy vasárnap a győzőkkel játszunk.

Egy csapat igazi otthona a pálya. Említsük meg ennek a történetét is. Az egyesület első pályája a Berényi úti salakos pálya volt, amelyet 1941—43 között építettek. Avatása 1943. szeptember 26-án volt.

1948-ban a csapatot a Sóstói Stadionba rendelték, ám 1950-ben visszaköltöztek a Berényi útra, ahol 1959-ig játszottak. Először salakon, majd 1955 tavaszán felavatták az első füves pályát. 1959-ben megkapták a Sóstói Stadion kezelési jogát, így másodszor is odaköltöztek, de csak 1962-ig, amikoris a lerobbant stadiont elkezdték felújítani. Öt évig így újra a Berényi út volt az otthonuk. Az utolsó bajnoki mérkőzés a Berényi úti pályán az 1967-es bajnokság utolsó előtti fordulójában a VT Vasas—Ganz Mávag 5-1-es győzelemmel megvívott mérkőzés volt. Szép búcsú volt, a csapat ezzel a mérkőzéssel NB l-es tagságot váltott.

Az NB I-et immáron a végleges othonná lett Sóstói stadionban kezdték és játszanak ott mindmáig. Persze a stadiont folyamatosan alakították, modernizálták. 1975-ben az állóhelyi részeket bővítették, 1978-ban felszerelték a világítást. 1982-ben újra átalakították a stadiont, ami akkor az ország egyik legszebb sportlétesítménye lett.

Az utolsó átépítés, melynek eredményei ma is látszanak, 2002-ben kezdődött. Ekkor a régi főlelátót teljesen lebontották, a helyére épített új, korszerű építményt 2004-ben adták át. Az átépített létesítményben a nézőtér egyharmada fedett, kiépítették az egyedi beléptető, és térfigyelő rendszert, van irányító helység, külön helyet alakítottak ki a sajtó és a VIP vendégek számára, s a többi igen szigorú UEFA előírásnak is maradéktalanul eleget tettek. Ezáltal a stadion egyike lett az ország három olyan labdarúgó sportlétesítményének, amely minden nemzetközi előírásnak megfelel és a hazai mérkőzéseken túl akár komoly nemzetközi összecsapások színhelye is lehet. A pályát azóta is folyamatosan fejlesztik, szivárgó-rendszerrel látták el, kicserélték a gyepszőnyeget.

2010-ben valamennyi szektort székekkel szerelték fel, a bővítés nyomán a Sóstói Stadionban összesen 14 300 ülőhely várja a szurkolókat. Köztük azt a várhatóan sok fradistát is, akik a mérkőzést a helyszínen tekintik meg.

Befejezésül nézzünk egy érdekes párhuzamot, egy történelmi számsort, amely az adott csapat első osztályú bajnoki mérkőzéseinek statisztikáiból készült. Azt mutatja, hogy egy-egy évtizedben hogyan “muzsikált” mérkőzéseken a csapat. A Videoton, mint láttuk 1967-ben mutatkozott be az élvonalban. Induljunk el innen, évtizedenként megmutatva az eredménysort. Az összehasonlítás végett pedig minden évtizedben feltüntetjük a Fradi hasonló eredménysorát is.

A ’60-as évek:

Videoton 46 13 5 28 52 – 89 31 pont, 33,70%
Ferencváros 275 165 63 47 604 – 292 393 pont, 71,45%

A ’70-es évek:

Videoton 314 140 82 92 505 – 398 362 pont, 57,64%
Ferencváros 314 153 97 64 612 – 377 403 pont, 64,17%

A ’80-as évek:

Videoton 308 127 79 102 409 -343 360 pont, 53,25%
Ferencváros 308 143 81 84 513 – 358 400 pont, 59,17%

A ’90-as évek:

Videoton 282 85 79 118 365 – 421 269 pont, 37,05%
Ferencváros 314 181 69 64 579 – 326 544 pont, 66,18%

Az új évezred első évtizede:

Videoton 318 143 70 105 505 – 401 499 pont, 52,31%
Ferencváros 228 111 60 57 352 – 232 393 pont, 57,46%

2010 nyarától napjainkig:

Videoton 69 43 13 13 127 – 55 142 pont, 68,6%
Ferencváros 69 27 16 26 93 – 88 97 pont, 46,86%

Ha már összehasonlítunk, azt se feledjük, hogy

Videoton – FTC

Tradíció: 1941 – 1899, azaz – 42 év
Bajnoki cím: 1 – 28, azaz – 27
Kupagyőzelem: 1 – 20, azaz – 19

magyarán a magyar futball legeredményesebb csapata látogat Székesfehérvárra.

Az összeállítást a Videoton FC hivatalos honlapjának (www.vidi.hu), a Videoton FC-ről szóló wikipedia bejegyzésnek és a www.magyarfutball.hu oldal felhasználásával készítette: Simon Sándor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

  • Felelős szerkesztő: Simon Sándor
  • A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
  • Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
  • Simon Józsefnek (statisztikák)
  • Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
  • Harsányi Györgynek (fotók)
  • Email: ftc.barati.kor@gmail.com
  • Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

  • Legutóbbi hozzászólások

    Aki már pólyában is címlapfotó volt …

    Bejegyzés ideje: 2010. december 12.
    Szerző: Simon Sándor

    A zárt ligakupa

    Bejegyzés ideje: 2010. december 8.
    Szerző: Simon Sándor

    Meghívó emléktábla avatására

    Bejegyzés ideje: 2017. április 21.
    Szerző: Admin

    Az Én és a Fradi

    Bejegyzés ideje: 2010. február 3.
    Szerző: moncsi1

    Ellenfélnézőben: Videoton FC

    Bejegyzés ideje: 2012. április 28.
    Szerző: Simon József