2017. április 26. szerda

Miért nem megy?

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2014. március 24.

Hétről hétre elmélkedem itt a csapat szereplése után és okán. Hétről hétre az a vágyam, hogy végre egy győzelem után írhatok, ha kell túláradó örömmel. De nem megy, mert nincs győzelem. Miért nem megy?

KTE_FTCNincs győzelem és itt mindenki tudja, csak a bajnokságról beszélek. Mert a Ligakupát én már régóta nem tekintem tétmeccsek sorozatának, az nálam a felkészülési kategóriába tartozik. Ott lehetne és kellene felkészülni a bajnoki győzelmekre. Hogyan? Mondjuk úgy, hogy ott ne csak a győzelem legyen a cél, hanem játékelemek és szisztémák alapos begyakorlása. Olyan játékelemeké és szisztémáké, amelyeket sikerrel láthatunk viszont a bajnoki találkozókon. Ilyeneket a Ligakupa győzelmekkor sem láttam, akkor meg miért csodálkozom, hogy a bajnokin sem? Ez itt a baj. A mai Fradi úgy tűnik nem tudja, mit akar, no és persze, hogyan akarja azt játszani. Itt van példának okáért ez az utolsó, a Kecskemét elleni meccs. Thomas Doll szerint 80-85 percig egykapuztunk és mégsincs eredmény, hiányzik a koncentráció. Vagy ahogy mostanában divatos mondani, játékosaink sorra hibáznak az utolsó passzoknál. Teszem hozzá, gyakran az elsőknél is, így lesznek az első passzok egyben az utolsók is.

Tudjuk, hazánkban mindenki ért a focihoz, mindenki szakember. Én is annak hiszem magam, ha nem lenne önkritikám, akkor annak is tartanám. Jöjjenek hát a meglátásaim.

A csapat szerkezetét vizsgálva feltűnő a biztonságra törekvés, már ami a hátsó alakzatot illeti. Tegnap nem kaptunk gólt, de ez nem biztos, hogy elsősorban a védekezők érdeme. Inkább az ellenfélé, aki erről a játékelemről, mármint a gólszerzésről eleve lemondott, mindent a védekezésnek rendelt alá, elvétve jutott csak el a kapunk elé. Igaz, abból az elvétve számolt alkalmakból is tudott helyzetet kialakítani, de ezt a Fradi sikerrel levédekezte. Most. Mert az eddigi meccseken ez nem mindig sikerült, egy esetből pedig nehéz általánosítani. Abból viszont lehet, hogy az ellenfelek rendre ezt a taktikát alkalmazzák, legyenek a táblázat bármely szekciójában. Valahogy ráéreztek arra, írhatom, szakembereik helyes meglátása, hogy a mai Fradi támadásban eléggé szárnyaszegett, egy teljes csapatos védekezéssel teljesen megbénítható, amiből egy-két gyors kontra zavarokat tud okozni. Koromból adódóan jól emlékszem, régen sem volt ez másképp. Csak a végkifejlet különbözött, de az nagyon. A régi, írhatom a sikeres Fradi ellen hiába tömörültek be, az esetek többségében feltört a retesz. Akkor miért és most miért nem?

Most azt látom, hogy a megszerzett labdát a középpálya közepén hozza fel, általában két játékos, tegnap éppen Gyömbér és Cukic. Hozzák a labdát és már látszik a tanácstalanság. Vagy laposan passzolnak a hozzá legközelebb állónak (Gyömbér) vagy belevezetik az előttük állóba (Cukic). Mindkettő módszer célravezető lehetne, ha. Ha azok a lapos passzok gyorsak és pontosak, mindenekelőtt előremutatóak lennének vagy az egy az egybeni ellenfélre vezetéssel sikerülne kicselezni az ellenfelet. Szóval, ott tartunk, ez a két játékos hozza a labdát a betömörülő ellenfélre. A saját térfelünkön nincs semmi gond, ott lehet hozni, az ellenfél térfelén azonban akadály, akadály hátán. Tízből nyolcszor el sem jutunk az ellenfél tizenhatosáig. Akkor meg miért csodálkozunk, hogy a csatárunk vérszegény? Lehetne itt bárki a csatár, ha nincs nála a labda, csak ez lehet az eredmény. Most éppen Böde Dani szenved ezen a poszton ettől a játéktól. Mert, ha tízből az a két eset is van, hogy felpasszolják hozzá a labdát, akkor a kapunak háttal állva, két, de gyakran három védővel a nyakán mit tud csinálni? Briliáns mozdulatokkal kicselezhetné őket, lefordulhatna róluk és csim, bum, gól? Igen, ez is lehetne, de ilyen játékos kevés szaladgál nem hogy itthon, a világban is. Még mindig ott tartunk, hogy a két játékosunk valamelyike hozza a labdát, aztán ha nem veszíti el, röviden passzol vagy túlbirkózza magát egy védőn. Nézzük a passzt, ha sikeres. Aki kapja, azzal szemben ott vannak a védők. Mit csinál hát. Röviden visszapasszol vagy belevezeti az ellenfélbe. Egy játékosunktól látok csak mást, ha labdát kap, ő pedig Leonardo. Nála lehet futballistára jellemző hirtelen megindulásokat látni, nevezhetjük akár ritmusváltásnak is. A gond csak az, hogy őt még a társai sem tudják lekövetni. Pedig megtehetnék, hogy céltudatos mozgásokkal helyet csinálnának neki, meg a lehetséges passzoknak. Mivel nincs előtte megfelelő mozgás, ritkák Leonardótól is a jó passzok, hiába passzol be a résbe, ha arra a társ sem számít. Így aztán hiába jó játékos, egyedül mégsem cselezheti ki az egész védelmet, ahhoz kis területen túl sokan vannak körülötte. Egy jól védekező csapatot a Fradi még ki is segít. Kisegíti azzal, hogy megteszi nekik azt a szívességet, hogy nem húzza őket szét. A szélsőink a legritkábban posztolnak a vonal mellett, befele kalandoznak, befele, ahol amúgy is nagy a tömeg. Kis kitérőként megemlítem, hogy tegnap este megnéztem a Real-Barcelona meccset is. Érdekes, arrafelé mindig vannak játékosok a vonalak mellett és milyen fura, nincsenek egyedül, mert a védőik kikísérik őket. Amelyik védő a vonal mellett van, az pedig nem lehet középen, egyből kisebb ott a népsűrűség. Ha pedig megtennék azt a szívességet, hogy feladják a vonalak melletti területet, akkor az ott posztoló és futó játékos eleve előnybe kerül, szabadon hozhatná a labdát a védelemre vagy akár mögé, kész lenne a gólhelyzet. Nem is látjuk, hogy ilyen történne, mert ott is van védő, ez a dolga. Bent pedig van játéktér, van levegő, nem kell a labdát paszírozni, lehet vele játszani is.

Tehát, hiányolom a szélek valódi kihasználását. Nem Besicnek és Bönignek kellene ezt a szerepkört betölteni, nekik elvileg egy ellentámadásnál vissza is kell érniük, mert ugye a biztonságot sem dobhatjuk sutba. Hiányolom továbbá a klasszikus átlövéseket. Tegnap két vagy három távoli lövés ment csak kapura, azok is messze célt tévesztettek. Úgy tűnik ezen a területen is vannak hiányosságok, gond a pontos célzás. Látszott ez már a felkészülés alatt is, amikor a FradiMédia jóvoltából láttuk az edzőtáborbeli keresztléc-küldetést. Én már akkor elkeseredtem. Régen köztudott volt, hogy voltak olyan játékosok, akik edzésen sportoz űztek abból, hogy milyen százalékaránnyal találják el a kapufát a tizenhatosról vagy akár távolabbról. Akkor bizony nem a nullához közelített ez a százalékarány, mint ma, ami az edzőtáborban is látszott. És látszik most a meccseken is.

Nincs széljáték, nincs átlövés. Aztán hiányoznak a labda nélküli mozgások, amelyek a passzok, ama bizonyos utolsó passzok pontosságát is hivatottak lennének elősegíteni. Túlontúl statikus a játékunk, ami megintcsak a tíz emberrel védekező ellenfélnek kedvez. Legutóbb azt írtam, kiszámítható a Fradi játéka és az ellenfelek edzői pontosan ki is számítják. Hiányoznak a váratlant sikeresen meghúzni képes játékosok, az egyéniségek. A Fradiban az egyéniségeket nevezzük Fradi szintűeknek. A lelkes, odaadó, lehetetlent nem ismerő, a végsőkig küzdő játékost pedig Fradi szívűeknek. Ugye, emlékszünk, a múlt sikeres csapataiban volt ilyen is, olyan is, az ő elegyükből jött ki a sikeres, a győztes, a bajnok Fradi. Ma pedig hiánycikk ez is, az is. Akkor pedig miért csodálkozunk, hogy nem megy?

Várom a következő hetet, ahol és amikor meg lehet engem cáfolni. Nem a meccs előtt a nyilatkozatokban, hanem ott és akkor, abban a következő kilencven percben.

Hajrá Fradi!

Simon Sándor

Fotó: nemzetisport.hu (Szabó Miklós)

A végére ugorhat és hozzászólhat.

8 hozzászólás

  1. Sárosi István írta:

    Tisztelt Simon Úr! Amit Ön leirt, azt nagyon nehéz lenne még valamivel kiegésziteni.Tökéletes neglátásait nehéz lenne “felülűberelni”.Rendszeresen végignézem a forduló valamennyi mérkőzését, és véleményem szerint vannak olyan csapatok akik a mérkőzések szándékos tönkretételével jutnak ponthoz vagy pontokról.Eszem ágában nincsmegbántani őketcsak egyéni vélemenyem irom le. Pár hete volt egy VIDEOTON-KECSKEMÉT mérkőzés. Az egész magyar labdarugás negativ példája volt amit a vendégek bemutattak.Antifutbal felsőfokon.Eszük ágában nem volt támadást kzdeményezni. Beásták magutkat térfelükre,a bunkerfoci iskolapéldája volt.Piszokul megszenvedett a VIDI a győzelemért, és ez már nem az elsőilyen jellegü “játék” részükről. Tegnap a Fradi szenvedett keservesen.Pedig sem a VIDIBEN SEM a FRADIBAN nem nyeretlen kétévesek rugják a bőrt. A Fradinál a pechen kivül alavető problémának látom a szélsőjáték teljes hiányát.Gyosaságban,biciklicselekben nincs hiány-a beadásokkal annál több!! Van amelyik keresztben át a légtéren a tulsó oldalvonal közelébe ér földet-ahol senki sincs.Mindenki középen tömörül,ütik -vágják egymást a semmiért.Középről induló átlövés sehol.Szegény Böde beül védője ölébe, ketten-hárman rácsimpazkodnak, de hogy ne háttal vegyen át labdát képtelen megérteni.Tudja miért? Mert egy ragyogó középpályásból a Fradi mindenáron centert akar varázsolni. Ő MEM KÖZÉPCSATÁR!!! Pakson is a középpályáról , balról indulva keresztbevitte a labdát,majd az ellenkező sarokba tüzelt.Istenem mennyi gól igy nekünk. Mig egy igazi középcsatárunk nincs-amit mindig igérnek-csak szenvedés vár edzőre, játékosra és ránk is.A Pápa elleni meccsen 500.-an kuporogtunk a lelátón.Ez egyben valamire is figyelmeztető kell legyen.

    Hozzászólás ideje: 2014. március 24. 12:59

  2. feribá írta:

    Emlékszem, télen Dobos úr pontosan megjósolta, hogy mi lesz. Az lett. Egy rakás szar ez nem csapat.

    Hozzászólás ideje: 2014. március 24. 18:24

  3. Kinizsi írta:

    Egy napot várni kellett, hogy leírjam a véleményemet. Mindenki tudta, hogy a Kecskemét bekkelni fog. Ennek ellenére négy hátvéddel, két védekező középpályással álltunk fel. Miért nem kezdtünk legalább még egy csatárral (Ugrai)? Miért nem mernek 16-18 méterről kapura lőni a játékosaink? Miért kell a kecsegtető szabadrúgás pozíciókból ívelgetni a 10 emberrel betömörülő, jól fejelő védelem ellen?
    Miért nincs szélsőjáték (kedvencem, Somalia is rendre behúzódott középre)? Mint önjelölt vezetőedző még folytathatnám…
    A játékvezetőkkel is szoktam foglalkozni. Most az eredménytelenséget nem írhatjuk Iványi számlájára. Az viszont igen, hogy míg két játékosunknak sárga lapot adott (jogosan), addig a végig szabálytalankodó Eninful, és a Mateost lekönyöklő Pavicsevics megúszta lap nélkül. Következetesen pontozzák ki a játékosainkat a bírók!
    Az az érzésem, hogy a dobogós helytől ezzel a döntetlennel elbúcsúzhattunk. Majd jövőre! De ez is csak akkor sikerülhet, ha góllövő csatár(oka)t tudunk igazolni. Hajrá Fradi! Természetesen a Pápa elleni meccsen is ott leszek a lelátón, mert nem az eredmények határozzák meg elkötelezettségem. Remélem, “feribá” is megtalálja helyét a rakás mellett!

    Hozzászólás ideje: 2014. március 24. 20:24

  4. Takács Gábor írta:

    ELKESERÍTŐ !!!!!!

    .Minden meccs nekünk állt tavasszal. Ehhez képest 12 pontból hoztunk 2-t.
    PERSZE EGYSZER MINDEN ROSSZ SOROZAT MEGSZAKAD, DE AZ ELHULLAJTOTT PONTOKAT SENKI NEM ADJA VISSZA…

    Hozzászólás ideje: 2014. március 24. 20:41

  5. Takács Gábor írta:

    Elnézést.
    Annyira a hatása alá kerültem a gyenge szereplésnek, hogy a megszerzett három pontot az előbb 2-nek számoltam…

    Hozzászólás ideje: 2014. március 24. 21:29

  6. feribá írta:

    Kedves Takács úr, ha a megszerzett három pontot nullának számolja, akkor sem jár messze az igazságtól. Mert bizony ez nulla.

    Hozzászólás ideje: 2014. március 25. 06:01

  7. feribá írta:

    Az én véleményem az, hogy egyszer azt a kérdést kéne feltennünk, hogy a klubnál a sportszakmai kérdéseket is politikai képzettséggel oldják meg vezetőink? Valahol itt lehet a kutya elásva, dilettáns a vezetőség, boldog-boldogtalant leigazol milliókért, szedett-vedett a csapat, aztán a felsőházban maradás már sikernek számít és a Pápa fakó elleni ligakupa meccs is kupaszerdának minősül, mint régen ha a MU jött vagy a Liverpool.

    Azt kell mondjam, egy borzasztó igénytelenség jellemzi ma a Ferencvárost. Igaz, ezzel is nagyon jól lehet keresni, a drukkerek felé meg lenyomják a szokásos barna dumát, amit kajol mindenki.
    Unalmas ez már nagyon.

    Hozzászólás ideje: 2014. március 25. 06:10

  8. gyulabá írta:

    Nekem úgy tűnik, nem az egyes játékosokkal van a baj, bármelyiket szívesen átvenné bármelyik nb1-es csapat. Az a baj, hogy mint csapat nem funkcionálnak. Ez nyilván az edzők munkáját kérdőjelezi meg. Miért tudnak a kiesőjelöltek is gólokat rúgni, mi meg nem. Mentális problémák ezek, régóta mondom.
    Lehetetlenség, hogy egy ilyen nevekből álló Fradi, 4 meccsen 4 gólra képes, ebből kétszer hazai pályán.

    Hozzászólás ideje: 2014. március 25. 21:01

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      Meghívó emléktábla avatására

                      Bejegyzés ideje: 2017. április 21.
                      Szerző: Admin

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Ismét gyászol a Fradi-család

                      Bejegyzés ideje: 2010. március 29.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Az FTC Baráti Kör dacol a trianoni határokkal

                      Bejegyzés ideje: 2012. március 27.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Kocsis György temetése

                      Bejegyzés ideje: 2017. január 3.
                      Szerző: SzB

                      Rögös úton a csúcs felé

                      Bejegyzés ideje: 2010. május 12.
                      Szerző: tibu1

                      Születésnap utáni beszélgetés Szőke Istvánnal

                      Bejegyzés ideje: 2012. március 4.
                      Szerző: SzB