2017. november 24. péntek

Miért nem megy?

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2014. március 24.

Hétről hétre elmélkedem itt a csapat szereplése után és okán. Hétről hétre az a vágyam, hogy végre egy győzelem után írhatok, ha kell túláradó örömmel. De nem megy, mert nincs győzelem. Miért nem megy?

KTE_FTCNincs győzelem és itt mindenki tudja, csak a bajnokságról beszélek. Mert a Ligakupát én már régóta nem tekintem tétmeccsek sorozatának, az nálam a felkészülési kategóriába tartozik. Ott lehetne és kellene felkészülni a bajnoki győzelmekre. Hogyan? Mondjuk úgy, hogy ott ne csak a győzelem legyen a cél, hanem játékelemek és szisztémák alapos begyakorlása. Olyan játékelemeké és szisztémáké, amelyeket sikerrel láthatunk viszont a bajnoki találkozókon. Ilyeneket a Ligakupa győzelmekkor sem láttam, akkor meg miért csodálkozom, hogy a bajnokin sem? Ez itt a baj. A mai Fradi úgy tűnik nem tudja, mit akar, no és persze, hogyan akarja azt játszani. Itt van példának okáért ez az utolsó, a Kecskemét elleni meccs. Thomas Doll szerint 80-85 percig egykapuztunk és mégsincs eredmény, hiányzik a koncentráció. Vagy ahogy mostanában divatos mondani, játékosaink sorra hibáznak az utolsó passzoknál. Teszem hozzá, gyakran az elsőknél is, így lesznek az első passzok egyben az utolsók is.

Tudjuk, hazánkban mindenki ért a focihoz, mindenki szakember. Én is annak hiszem magam, ha nem lenne önkritikám, akkor annak is tartanám. Jöjjenek hát a meglátásaim.

A csapat szerkezetét vizsgálva feltűnő a biztonságra törekvés, már ami a hátsó alakzatot illeti. Tegnap nem kaptunk gólt, de ez nem biztos, hogy elsősorban a védekezők érdeme. Inkább az ellenfélé, aki erről a játékelemről, mármint a gólszerzésről eleve lemondott, mindent a védekezésnek rendelt alá, elvétve jutott csak el a kapunk elé. Igaz, abból az elvétve számolt alkalmakból is tudott helyzetet kialakítani, de ezt a Fradi sikerrel levédekezte. Most. Mert az eddigi meccseken ez nem mindig sikerült, egy esetből pedig nehéz általánosítani. Abból viszont lehet, hogy az ellenfelek rendre ezt a taktikát alkalmazzák, legyenek a táblázat bármely szekciójában. Valahogy ráéreztek arra, írhatom, szakembereik helyes meglátása, hogy a mai Fradi támadásban eléggé szárnyaszegett, egy teljes csapatos védekezéssel teljesen megbénítható, amiből egy-két gyors kontra zavarokat tud okozni. Koromból adódóan jól emlékszem, régen sem volt ez másképp. Csak a végkifejlet különbözött, de az nagyon. A régi, írhatom a sikeres Fradi ellen hiába tömörültek be, az esetek többségében feltört a retesz. Akkor miért és most miért nem?

Most azt látom, hogy a megszerzett labdát a középpálya közepén hozza fel, általában két játékos, tegnap éppen Gyömbér és Cukic. Hozzák a labdát és már látszik a tanácstalanság. Vagy laposan passzolnak a hozzá legközelebb állónak (Gyömbér) vagy belevezetik az előttük állóba (Cukic). Mindkettő módszer célravezető lehetne, ha. Ha azok a lapos passzok gyorsak és pontosak, mindenekelőtt előremutatóak lennének vagy az egy az egybeni ellenfélre vezetéssel sikerülne kicselezni az ellenfelet. Szóval, ott tartunk, ez a két játékos hozza a labdát a betömörülő ellenfélre. A saját térfelünkön nincs semmi gond, ott lehet hozni, az ellenfél térfelén azonban akadály, akadály hátán. Tízből nyolcszor el sem jutunk az ellenfél tizenhatosáig. Akkor meg miért csodálkozunk, hogy a csatárunk vérszegény? Lehetne itt bárki a csatár, ha nincs nála a labda, csak ez lehet az eredmény. Most éppen Böde Dani szenved ezen a poszton ettől a játéktól. Mert, ha tízből az a két eset is van, hogy felpasszolják hozzá a labdát, akkor a kapunak háttal állva, két, de gyakran három védővel a nyakán mit tud csinálni? Briliáns mozdulatokkal kicselezhetné őket, lefordulhatna róluk és csim, bum, gól? Igen, ez is lehetne, de ilyen játékos kevés szaladgál nem hogy itthon, a világban is. Még mindig ott tartunk, hogy a két játékosunk valamelyike hozza a labdát, aztán ha nem veszíti el, röviden passzol vagy túlbirkózza magát egy védőn. Nézzük a passzt, ha sikeres. Aki kapja, azzal szemben ott vannak a védők. Mit csinál hát. Röviden visszapasszol vagy belevezeti az ellenfélbe. Egy játékosunktól látok csak mást, ha labdát kap, ő pedig Leonardo. Nála lehet futballistára jellemző hirtelen megindulásokat látni, nevezhetjük akár ritmusváltásnak is. A gond csak az, hogy őt még a társai sem tudják lekövetni. Pedig megtehetnék, hogy céltudatos mozgásokkal helyet csinálnának neki, meg a lehetséges passzoknak. Mivel nincs előtte megfelelő mozgás, ritkák Leonardótól is a jó passzok, hiába passzol be a résbe, ha arra a társ sem számít. Így aztán hiába jó játékos, egyedül mégsem cselezheti ki az egész védelmet, ahhoz kis területen túl sokan vannak körülötte. Egy jól védekező csapatot a Fradi még ki is segít. Kisegíti azzal, hogy megteszi nekik azt a szívességet, hogy nem húzza őket szét. A szélsőink a legritkábban posztolnak a vonal mellett, befele kalandoznak, befele, ahol amúgy is nagy a tömeg. Kis kitérőként megemlítem, hogy tegnap este megnéztem a Real-Barcelona meccset is. Érdekes, arrafelé mindig vannak játékosok a vonalak mellett és milyen fura, nincsenek egyedül, mert a védőik kikísérik őket. Amelyik védő a vonal mellett van, az pedig nem lehet középen, egyből kisebb ott a népsűrűség. Ha pedig megtennék azt a szívességet, hogy feladják a vonalak melletti területet, akkor az ott posztoló és futó játékos eleve előnybe kerül, szabadon hozhatná a labdát a védelemre vagy akár mögé, kész lenne a gólhelyzet. Nem is látjuk, hogy ilyen történne, mert ott is van védő, ez a dolga. Bent pedig van játéktér, van levegő, nem kell a labdát paszírozni, lehet vele játszani is.

Tehát, hiányolom a szélek valódi kihasználását. Nem Besicnek és Bönignek kellene ezt a szerepkört betölteni, nekik elvileg egy ellentámadásnál vissza is kell érniük, mert ugye a biztonságot sem dobhatjuk sutba. Hiányolom továbbá a klasszikus átlövéseket. Tegnap két vagy három távoli lövés ment csak kapura, azok is messze célt tévesztettek. Úgy tűnik ezen a területen is vannak hiányosságok, gond a pontos célzás. Látszott ez már a felkészülés alatt is, amikor a FradiMédia jóvoltából láttuk az edzőtáborbeli keresztléc-küldetést. Én már akkor elkeseredtem. Régen köztudott volt, hogy voltak olyan játékosok, akik edzésen sportoz űztek abból, hogy milyen százalékaránnyal találják el a kapufát a tizenhatosról vagy akár távolabbról. Akkor bizony nem a nullához közelített ez a százalékarány, mint ma, ami az edzőtáborban is látszott. És látszik most a meccseken is.

Nincs széljáték, nincs átlövés. Aztán hiányoznak a labda nélküli mozgások, amelyek a passzok, ama bizonyos utolsó passzok pontosságát is hivatottak lennének elősegíteni. Túlontúl statikus a játékunk, ami megintcsak a tíz emberrel védekező ellenfélnek kedvez. Legutóbb azt írtam, kiszámítható a Fradi játéka és az ellenfelek edzői pontosan ki is számítják. Hiányoznak a váratlant sikeresen meghúzni képes játékosok, az egyéniségek. A Fradiban az egyéniségeket nevezzük Fradi szintűeknek. A lelkes, odaadó, lehetetlent nem ismerő, a végsőkig küzdő játékost pedig Fradi szívűeknek. Ugye, emlékszünk, a múlt sikeres csapataiban volt ilyen is, olyan is, az ő elegyükből jött ki a sikeres, a győztes, a bajnok Fradi. Ma pedig hiánycikk ez is, az is. Akkor pedig miért csodálkozunk, hogy nem megy?

Várom a következő hetet, ahol és amikor meg lehet engem cáfolni. Nem a meccs előtt a nyilatkozatokban, hanem ott és akkor, abban a következő kilencven percben.

Hajrá Fradi!

Simon Sándor

Fotó: nemzetisport.hu (Szabó Miklós)

A végére ugorhat és hozzászólhat.

8 hozzászólás

  1. Sárosi István írta:

    Tisztelt Simon Úr! Amit Ön leirt, azt nagyon nehéz lenne még valamivel kiegésziteni.Tökéletes neglátásait nehéz lenne “felülűberelni”.Rendszeresen végignézem a forduló valamennyi mérkőzését, és véleményem szerint vannak olyan csapatok akik a mérkőzések szándékos tönkretételével jutnak ponthoz vagy pontokról.Eszem ágában nincsmegbántani őketcsak egyéni vélemenyem irom le. Pár hete volt egy VIDEOTON-KECSKEMÉT mérkőzés. Az egész magyar labdarugás negativ példája volt amit a vendégek bemutattak.Antifutbal felsőfokon.Eszük ágában nem volt támadást kzdeményezni. Beásták magutkat térfelükre,a bunkerfoci iskolapéldája volt.Piszokul megszenvedett a VIDI a győzelemért, és ez már nem az elsőilyen jellegü “játék” részükről. Tegnap a Fradi szenvedett keservesen.Pedig sem a VIDIBEN SEM a FRADIBAN nem nyeretlen kétévesek rugják a bőrt. A Fradinál a pechen kivül alavető problémának látom a szélsőjáték teljes hiányát.Gyosaságban,biciklicselekben nincs hiány-a beadásokkal annál több!! Van amelyik keresztben át a légtéren a tulsó oldalvonal közelébe ér földet-ahol senki sincs.Mindenki középen tömörül,ütik -vágják egymást a semmiért.Középről induló átlövés sehol.Szegény Böde beül védője ölébe, ketten-hárman rácsimpazkodnak, de hogy ne háttal vegyen át labdát képtelen megérteni.Tudja miért? Mert egy ragyogó középpályásból a Fradi mindenáron centert akar varázsolni. Ő MEM KÖZÉPCSATÁR!!! Pakson is a középpályáról , balról indulva keresztbevitte a labdát,majd az ellenkező sarokba tüzelt.Istenem mennyi gól igy nekünk. Mig egy igazi középcsatárunk nincs-amit mindig igérnek-csak szenvedés vár edzőre, játékosra és ránk is.A Pápa elleni meccsen 500.-an kuporogtunk a lelátón.Ez egyben valamire is figyelmeztető kell legyen.

    Hozzászólás ideje: 2014. március 24. 12:59

  2. feribá írta:

    Emlékszem, télen Dobos úr pontosan megjósolta, hogy mi lesz. Az lett. Egy rakás szar ez nem csapat.

    Hozzászólás ideje: 2014. március 24. 18:24

  3. Kinizsi írta:

    Egy napot várni kellett, hogy leírjam a véleményemet. Mindenki tudta, hogy a Kecskemét bekkelni fog. Ennek ellenére négy hátvéddel, két védekező középpályással álltunk fel. Miért nem kezdtünk legalább még egy csatárral (Ugrai)? Miért nem mernek 16-18 méterről kapura lőni a játékosaink? Miért kell a kecsegtető szabadrúgás pozíciókból ívelgetni a 10 emberrel betömörülő, jól fejelő védelem ellen?
    Miért nincs szélsőjáték (kedvencem, Somalia is rendre behúzódott középre)? Mint önjelölt vezetőedző még folytathatnám…
    A játékvezetőkkel is szoktam foglalkozni. Most az eredménytelenséget nem írhatjuk Iványi számlájára. Az viszont igen, hogy míg két játékosunknak sárga lapot adott (jogosan), addig a végig szabálytalankodó Eninful, és a Mateost lekönyöklő Pavicsevics megúszta lap nélkül. Következetesen pontozzák ki a játékosainkat a bírók!
    Az az érzésem, hogy a dobogós helytől ezzel a döntetlennel elbúcsúzhattunk. Majd jövőre! De ez is csak akkor sikerülhet, ha góllövő csatár(oka)t tudunk igazolni. Hajrá Fradi! Természetesen a Pápa elleni meccsen is ott leszek a lelátón, mert nem az eredmények határozzák meg elkötelezettségem. Remélem, “feribá” is megtalálja helyét a rakás mellett!

    Hozzászólás ideje: 2014. március 24. 20:24

  4. Takács Gábor írta:

    ELKESERÍTŐ !!!!!!

    .Minden meccs nekünk állt tavasszal. Ehhez képest 12 pontból hoztunk 2-t.
    PERSZE EGYSZER MINDEN ROSSZ SOROZAT MEGSZAKAD, DE AZ ELHULLAJTOTT PONTOKAT SENKI NEM ADJA VISSZA…

    Hozzászólás ideje: 2014. március 24. 20:41

  5. Takács Gábor írta:

    Elnézést.
    Annyira a hatása alá kerültem a gyenge szereplésnek, hogy a megszerzett három pontot az előbb 2-nek számoltam…

    Hozzászólás ideje: 2014. március 24. 21:29

  6. feribá írta:

    Kedves Takács úr, ha a megszerzett három pontot nullának számolja, akkor sem jár messze az igazságtól. Mert bizony ez nulla.

    Hozzászólás ideje: 2014. március 25. 06:01

  7. feribá írta:

    Az én véleményem az, hogy egyszer azt a kérdést kéne feltennünk, hogy a klubnál a sportszakmai kérdéseket is politikai képzettséggel oldják meg vezetőink? Valahol itt lehet a kutya elásva, dilettáns a vezetőség, boldog-boldogtalant leigazol milliókért, szedett-vedett a csapat, aztán a felsőházban maradás már sikernek számít és a Pápa fakó elleni ligakupa meccs is kupaszerdának minősül, mint régen ha a MU jött vagy a Liverpool.

    Azt kell mondjam, egy borzasztó igénytelenség jellemzi ma a Ferencvárost. Igaz, ezzel is nagyon jól lehet keresni, a drukkerek felé meg lenyomják a szokásos barna dumát, amit kajol mindenki.
    Unalmas ez már nagyon.

    Hozzászólás ideje: 2014. március 25. 06:10

  8. gyulabá írta:

    Nekem úgy tűnik, nem az egyes játékosokkal van a baj, bármelyiket szívesen átvenné bármelyik nb1-es csapat. Az a baj, hogy mint csapat nem funkcionálnak. Ez nyilván az edzők munkáját kérdőjelezi meg. Miért tudnak a kiesőjelöltek is gólokat rúgni, mi meg nem. Mentális problémák ezek, régóta mondom.
    Lehetetlenség, hogy egy ilyen nevekből álló Fradi, 4 meccsen 4 gólra képes, ebből kétszer hazai pályán.

    Hozzászólás ideje: 2014. március 25. 21:01

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

  • Felelős szerkesztő: Simon Sándor
  • A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
  • Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
  • Simon Józsefnek (statisztikák)
  • Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
  • Harsányi Györgynek (fotók)
  • Email: ftc.barati.kor@gmail.com
  • Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

  • Legutóbbi hozzászólások

    Nézzük vissza! És kérdezzünk!

    Bejegyzés ideje: 2010. szeptember 12.
    Szerző: Simon Sándor

    Hármas születésnap, illetve jubileum

    Bejegyzés ideje: 2013. július 9.
    Szerző: SzB

    XI.23. sajtófélóra: Hector Gabriel Morales mondta

    Bejegyzés ideje: 2010. november 24.
    Szerző: tibu1

    Tanár Úr a padon

    Bejegyzés ideje: 2010. június 11.
    Szerző: Simon Sándor

    Sajtóreggeli

    Bejegyzés ideje: 2010. február 23.
    Szerző: moncsi1