2019. június 20. csütörtök

Fradista nem tudhatom

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2016. február 28.

Egyik kedvenc versem Radnóti Miklós Nem tudhatom című költeménye. Vettem a bátorságot, hogy csináljak belőle egy fradista átiratot. Aztán a még nagyobb bátorságot, hogy közzé is tegyem.

UlloipalyaFradista nem tudhatom

Nem tudhatom, hogy másnak a Fradi mit jelent,
nekem a génjeimben kapott örökséget,
amely lett messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, éltem is majd e hitben múlik el.
Az Üllői úton otthon vagyok, kérdezhetsz
bármit, meccset, játékost, mindnek nevét tudom.
Tudom, mit nyertek, győzelmeiket nem unom,
s tudom, mit éreztek azokon a napokon,
mikor vereségből eredezett fájdalom.
Ki csak a meccset nézi, az csapatokat lát,
s nem tudja, hogy játszott itt Albert Flórián,
annak mit jelent e játék? Cselt, passzt s labdát,
de nékem zöldet, fehéret, múltnak aranyát.
Az látja a labdát és a küzdő feleket,
míg én azt is, kik játszottak a zöld fű felett,
Schlossert, Sárosit, Toldit, Rudast és sokakat,
játékuk emléke örökké simogat,
s mi nézve csak puszta vereség vagy győzelem,
az maga az élet, örök hit a jövőben,
melyben mindig ott a múlt, körötte sok gyerek,
kik hiszik, hogy játékuk győztes jövőt teremt.
És ott a pálya, régi élmények lábnyoma,
győzelmek, vereségek, hol méz, hol áfonya,
s a soros meccsre menvén, aggódva remegvén,
hogy győzzünk aznap, magamban imát mondtam én,
ím ez ima, csak meccset nézve nem érthető,
nincs műszer, amellyel a rezdülés mérhető.
Hiszen mi fradisták vagyunk, más bennünk a vér,
zöld és fehér, ha vétkeztünk, tudjuk, miképp,
a remény sosem hal meg bennünk, él szüntelen,
utódok öröklik, túlcsordul az érzelem,
mindig nagy csapatot hisznek újra és újra,
egyszer a bajnoki nagy dalt mindenki fújja,
s a meccset csak nézők akkor értik meg az érzést,

mit nékünk jelent az Erkölcs, Erő, Egyetértés.

Simon Sándor
2016

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

2 hozzászólás

  1. Kinizsi írta:

    Gratulálok, szép átirat!

    Hozzászólás ideje: 2016. február 29. 12:48

  2. zsili írta:

    Örülök annak, hogy ez megszületett. Élmény volt olvasni. Gratulálok!

    Hozzászólás ideje: 2016. március 1. 20:18

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

  • Felelős szerkesztő: Simon Sándor
  • A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
  • Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
  • Simon Józsefnek (statisztikák)
  • Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
  • Harsányi Györgynek (fotók)
  • Email: ftc.barati.kor@gmail.com
  • Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

  • Legutóbbi hozzászólások

    Gyászol a Fradi-család

    Bejegyzés ideje: 2019. június 10.
    Szerző: SzB

    120 év gólkirályai

    Bejegyzés ideje: 2019. május 3.
    Szerző: SzB

    Arcok a régmúltból: Tolnay Lajos

    Bejegyzés ideje: 2019. április 22.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Gráf József

    Bejegyzés ideje: 2019. február 17.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Gabrovitz Kornél

    Bejegyzés ideje: 2019. január 2.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Dr. Keönch (Köncs) Boldizsár

    Bejegyzés ideje: 2018. december 29.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Weisz István

    Bejegyzés ideje: 2018. december 27.
    Szerző: Simon Sándor

    A Ferencvárosi Torna Club elnökei és ügyvezető elnökei

    Bejegyzés ideje: 2018. december 16.
    Szerző: Simon Sándor

    Mai ellenfelünk: FC Bihor Oradea

    Bejegyzés ideje: 2011. február 5.
    Szerző: Simon Sándor

    Magyarország U20-as válogatottja sikerének apropóján

    Bejegyzés ideje: 2009. október 12.
    Szerző: Simon Sándor

    Kéri Károlyra emlékezünk, aki ma lenne 90 éves

    Bejegyzés ideje: 2010. február 9.
    Szerző: Simon Sándor

    Téma volt a múzeum és az olimpia

    Bejegyzés ideje: 2016. szeptember 1.
    Szerző: Admin

    A Fradi dicső múltja, 14.rész – 1914,1915

    Bejegyzés ideje: 2009. február 15.
    Szerző: Simon Sándor