Arcok a régmúltból: Vajda Károly
Sorozatunk aktuális portréja Vajda Károlyról készült, aki Kurfürst Miksához hasonlóan az FTC elsőként megválasztott alelnöke volt.
Vajda Károly A Felvidéken született 1842-ben született. Tanulmányait pénzügyi, gazdasági vonalon folytatta, pályáját a pozsonyi magyar királyi pénzügyigazgatóságon kezdte. A ranglétrán fokról fokra haladt, 1877-ben ideiglenes VI. osztályú adótisztté nevezték ki, állomáshelye 1880-ig Szereden volt. 1880-ban helyezték Budapestre ugyancsak az adóhivatalhoz adótisztnek.
A következő előléptetés 1882-ben érte, amikor a dohányjövedéki központi igazgatóság dohánygyári hivataltisztté nevezte ki. Első budapesti munkahelye az Erzsébetvárosban volt, 1883.09.10-én került a Ferencvárosba a ferencvárosi dohánygyárhoz, mint adótiszt. A hivatali ranglétrán tovább menetelt, egy év múlva V. osztályú adótisztből IV. osztályúvá avanzsált. Bekapcsolódott a közösségi életbe is, 1884-ben ott találjuk a nevét a IX. kerületi képviselőválasztásokat előkészítő bizottság tagjai sorában., mint helyettes jegyző. Apropó, választás. A következő cikkrészlet leírja nekünk miképp is nézett ez ki akkoriban a Ferencvárosban.
Munkájában ragaszkodott a rend betartásához, amit jól példáz egy 1884-ben keltezett újságcikk, amely egy pereskedésig fajuló “afférjáról” számol be. Az afférból nem lett ügy, olyan biztosan nem, amely Vajda Károly hivatali előmenetelét károsan befolyásolta volna, 1885-ben újra előrébb lépett, immáron III. osztályú, majd 1887-ben II. osztályú hivataltiszt lett. Következő előléptetését 1892-ben kapta meg, amikor III. osztályú dohánygyári szertári kezelővé vált. 1893-ban találkozott először a pályája a sorozatunkban már bemutatott Kurfürst Miksával, mikor őt is a Ferenczvárosi I. számú Iskolaszék tagjává választották. Egy évvel később már Budapest Főváros IX. kerületének választmányi tagjává választották, ekkorra már papíron is a kerület egyik vezetőségi tagja volt, így senkit nem ért meglepetésként, hogy 1895.01.27-én a Ferencvárosi Polgári Kör is vezetőségi tagnak (pénztárosnak) választotta. Tevékenyen részt vett az ezredéves országos kiállítás körüli munkákban, amiért 1896.12.19-én koronás arany érdemkeresztet, vele együtt nemesi címet kapott.
Ilyen előzmények után érkezett el az 1899-es esztendő, amikor Vajda Károly, mint a ferencvárosi polgárság egyik választott és köztiszteletben álló vezetője a Ferencvárosi Torna Club megalapításának ötletével találkozott.
A többi vezetőhöz hasonlóan ő is azonnal felismerte az ügy jelentőségét, minden tekintélyével mellé állt. Tudjuk, a klub megalapítását 1899. április 15-én a Gutgesell Vendéglőben határozták el, az ott felvett aláírási ívet Vajda Károly másodikként látta el kézjegyével. Azon a gyűlésen ő volt a korelnök, így ő mondta el, “hogy a Ferenczváros már rég szükségét érzi egy oly egyletnek, mely a nemesebb sportokat kultiválja.” Az 1899. május 3-án tartott alakuló ülésen ő lett az új klub egyik alelnöke, amely tisztet öt éven keresztül, 1904.05.28-ig látta el.
A nevéhez köthető egy ma is élő jelkép, a klub címerének létrejötte. 1901.11.08-án a klub választmányának ülésén jegyzőkönyvben rögzítették, hogy a Sport-Világ című hetilap, akkoriban az FTC hivatalos lapja részére az ő anyagi áldozatvállalásával készült el a klub címerének kliséje.
1904. 05.28-án valami történt, nemcsak az alelnöki pozíciójáról mondott le, hanem a klubból is kilépett. Döntését a választmány sajnálattal tudomásul vette, neki jegyzőkönyvileg is köszönetet szavazott. Nem tartott sokáig ez az “FTC nélküliség”, hiszen a dokumentumok szerint 1906.09.13-án újra a klub tagjainak a sorába lépett, igaz funkciót már nem vállalt.
Érdekesség, hogy a Springer névvel nem akkor találkozott először, amikor a Ferencvárosba került, hanem a felesége révén, akit Springer Veronikának hívtak. A két Springer család kötött semmiféle rokoni kapcsolat nem volt, csupán a véletlenek játéka volt, hogy a sorsok így is találkoztak. Családjával 1907-ben Tahin vettek egy nyaralót, ott pihente ki a budapesti élet fáradalmait. A halál is ott érte 1925.09.18-án.
Az összeállítást készítette: Simon Sándor
Források:
Nagy Béla munkái
Korabeli sportsajtó és közlönyök
Dohánymúzeum