2024. április 21. vasárnap

Arcok a régmúltból: Mednyánszky Kanitz Henrik

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2024. március 2.

Sorozatunk folytatásában Mednyánszky Kanitz Henrik a főszereplő.

Mednyánszky Kanitz Henrik. Így, három tagból állóan írjuk le a nevét, pedig hivatalosan ő ilyen módon nem használta. Budapesten született 1874. június 16-án, a Kanitz Henrik nevet kapta, édesapja Kanitz Zsigmond, édesanyja Epstein Rozália volt. A család második gyermeke volt, Emil bátyja öt évvel volt idősebb nála. Iskolai tanulmányait a VI. kerületi Polgári Fiú és Kereskedelmi Iskolában kezdte, majd 1887-től az ún. Röser-féle tanintézetben folytatta. Iskolai tanulmányai mellett a sporttal is foglalkozott, 1887-ben tagja lett a Budapesti Korcsolyázó Egyletnek, majd 1889-ben az MTK-nak. Előbbiben telente korcsolyázott, utóbbiban úszott és atletizált. Versenyeken is indult, amelyeken mindegyik sportágában szép helyezéseket ért el. Érdeklődését és univerzalitását igazolja. hogy 1890-től az MTK vívóversenyein is találkozhattunk a nevével.

Amikor a Röserben végzett, 18 esztendősen a a New York Életbiztosító Társasághoz került. Első pozíciója hivatalnok volt, majd a ranglétrán egyre feljebb lépdelve a következő években könyvelő, főkönyvelő, igazgató, vezérigazgató lett. Mindeközben a magánéletében is változás állt be, 1896-ban eljegyezte, majd 1897. március 18-án feleségül vette Wotzasik Gyula ékszerész leányát, Wotzasik Mária zenetanárnőt. Minderről a házassági anyakönyvi kivonatuk árulkodik.

Aki aki tudja silabizálni a megjegyzés rovatot, az közvetlenül is olvashatja, aki nem, annak elmondjuk, hogy ebbe a dokumentumba is beleírták, hogy Kanitz Henrik egyrészt 1906. május 8-án lett Mednyánszky Henrik, másrészt 1924-ben az itt dokumentált házasságát felbontották.

A civil élete mellett ugyancsak az 1890-es évek közepén indult el Kanitz Henrik katonai karrierje is, ahol 1897. január 1-től már tartalékos hadnagyi rangot kapott a gyalogság egyik ezredénél.

A társadalmi életben 1898-tól az Országos Kereskedelmi és Iparcsarnok egyesület pénztárnoka, egy év múltán már választmányi tagja.

Az eddig leírtak alapján látható, hogy a századfordulón még csupán 26 esztendős Kanitz Henrik a pesti gazdasági élet egyik elismert szereplője, aki meglehetős jómódban élt. Több előkelőséggel együtt, mint az életbiztosító társaság főkönyvelője a New York-palotában lakott, amelynek gondnoki feladatait is ellátta.

Ezekben az években már megtette kezdeti lépéseit a főváros új klubja, a Ferencvárosi Torna Club, amely felkeltette a korábban a sportot aktívan űző ifjú üzletember figyelmét. Az első időben nem mint sportoló vagy vezető, hanem 1903-ban , mint mecénás jelent meg a klub életében. Mecénás, aki a különböző versenyekre tiszteletdíjakat ajánlott fel a győzteseknek. Az első ilyen tiszteletdíja egy ezüstkupa volt, amelyet a gyalogló Manglitz Ferenc nyert meg és vihetett haza.

Mecénási tevékenysége hamar felkeltette az egyesület vezetőinek a figyelmét, akik egy esztendő múltán, 1904. június 11-én a választmány tagjai közé jelölték, ahová a közgyűlés megválasztotta. Mindez ösztönzőleg hatott rá, ezek után szinte nem volt olyan úszó- vagy atlétikai verseny, ahol valamelyik számnak ne egy értékes Kanitz-tiszteletdíj lett volna a jutalma. Ily módon már egyáltalán nem volt meglepetés, hogy amikor 1905. október 26-án hivatalosan is megalakult az FTC atlétikai- és úszóosztálya, annak elnökévé Kanitz Henriket választották, majd az 1906-os közgyűlésen a klub alelnöke lett. Az úszást különösen a szívén viselte, értő szemmel nézte, 1907-ben ő fedezte fel az FTC-nek és a magyar úszósportnak az akkor 14 esztendős Toldi Ödönt, akinek az edzéseit is vezette. 1907-ben ott bábáskodott a Magyar Úszó Szövetség megalakulásánál, amelyik szervezet az alelnökévé választotta és delegálta a Magyar Olimpiai Bizottságba is.

Mindezek mellett egyéb, érdekes elfoglaltságai is voltak. Az egyik ilyen a postagalamb tenyésztés, amelyet ugyancsak magas szinten űzött, galambjaival kiállításokra járt, ahonnan díjakkal tért haza. Ugyancsak díjakat, nem is keveset nyert uszkárjával a különböző kutyakiállításokon.

1910. végén a gazdasági életben új szerepet vállalt, a New York Életbiztosítótól a Magyarországra akkor belépő osztrák biztosítótársaság, az “Osztrák-magyar tisztviselő egyesület” Budapesten létesített fiókjának vezetését vállalta el. Ugyanekkor lemondott az FTC alelnöki tisztéről is, onnantól kezdve, mint a választmány tagja segítette az egyesületét, amelyik a lemondása után a közgyűlésen jegyzőkönyvben örökítette meg az érdemeit. Bőkezű felajánlásait, tiszteletdíjait azonban ezután sem kellett a klubnak nélkülöznie.

Mindez az I. világháború kitöréséig tartott, amikor Mednyánszky Henrik, mint tartalékos hadnagy haladéktalanul bevonult és szolgálta a hazát. 1914. augusztus 21-én indult a szerb harctérre, részt vett a sabáci és ubi harcokban. Októberben átlőtték a bal csuklóját, majd a decemberi visszavonulásnál Belgrádban légnyomást szenvedett. 1915. augusztus 6-tól október 13-ig Monfalcone-nál harcolt, majd az isonzói csatában, ahol a lábát törte. 1917. februárjában az olasz fronton váll-lövés és légnyomás érte, 50 %-os hadirokkant lett. Őrnagyi rangig emelkedett, aki az évek során többször kitüntettek (III. o. Vaskoronarend, Ferenc József-rend, III. o. katonai érdemkereszt, bronz és ezüst Signum Laudis, valamennyi a kardokkal, II. o. tiszti Vöröskereszt, sebesülési érem öt sávval, magyar, osztrák és bolgár háborús emlékérem, IV. o. török Medjidje-érem). A háború vége felé IV. Károly király mellé osztották be szolgálattételre, királyi futár lett. Károly király annyira megszerette a magyar tisztet, hogy a háború után Mednyánszky Henrik az egyik legbizalmasabb embere lett.

A háború után sok minden megváltozott az életében, amely kihatott az FTC-vel és a sporttal való kapcsolatára is. A húszas évek elején, 1922-ben, mint a Gazdasági Hitelbank igazgatója, a bank csődje után egyik ügyből a másikba keveredett, volt amelyikből bűnügy lett. Neve gyakran elhangzott a Pálffy-bankház feje, Pálffy Sándor bűnügyében, volt ott kárvallott, szanáló, tanú, majd végül gyanúsított is, aki ellen 1927-ben körözést adtak ki. Elfogni azonban nem tudták, mert Bécsbe távozott. Zaklatott évek voltak ezek a számára, nem csoda, hogy nem jutott ideje a sport támogatására.

Bécsben sem volt fenékig tejfel az élete, 1922-ben ott is átélt egy komoly vegzatúrát, amikor a bécsi hatóságok önkényesen lefoglalták a bécsi lakását, ahonnan kilakoltatták. Ez akkora port vert fel, hogy Budapesten parlamenti interpelláció lett belőle. A gazdasági életbeli gondjai mellett ezekben az években zajlott a válópere, amely, mint korábban láttuk, 1924-ben ért véget. Az ekkor már 50 éves Mednyánszky Henrik nem sokáig élt egyedül, rövidesen másodszor is megnősült, Kőnig Máriát vette nőül, akivel ugyancsak Bécsben kezdett új életet. Az első házasságából nem született gyermek, a másodikból azonban négy is, négy leány, Henriette, Ágnes, Magda és Marianna. Közülük Henriette jelentős táncos, Ágnes pedig színésznő lett. Érdekesség, hogy Henriette fia Balázs Péter ugyancsak a magyar színházi élet megkerülhetetlen alakja lett, nagynénjéhez Mednyánszky Ágihoz hasonlóan.

A család a harmincas évek elején újra Budapestre költözött, ám már messze nem olyan körülmények között éltek, mint amilyent korábban a családfő megszokott. Az esztendők során ugyanis Mednyánszky vagyoni viszonyai egyre kedvezőtlenebbül alakultak, a perek tengerében tekintélyes vagyonát elvesztette és végül, hogy egzisztenciát biztosíthasson magának, trafikengedélyért folyamodott. Károly király egykori futárjából így lett egy pesti kis trafik tulajdonosa. A kis trafik azonban csak igen szűkös megélhetést biztosított a Mednyánszky családnak, ráadásul később ezt is fel kellett adnia, utána a II. világháború kitöréséig hadirokkant járadékából tengette életét az egykor dúsgazdag üzletember.

1943. április 26-án Budapesten hunyt el.

Az összeállítást készítette: Simon Sándor

Források:
Korabeli sportsajtó és közlönyök
Korabeli anyakönyvi kivonatok

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

HOZZÁSZÓLÁS