2017. február 28. kedd

Miért?

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2010. március 1.

Miért ez a cím? Azért, mert a bejegyzésben minden kérdés ezzel a szóval kezdődik. A kérdések azért kérdések, mert válaszok után kiáltanak, ezért a magam módján válaszolok is.

Miért szeretik az emberek a futballt, akkor is ha nem szeretik?

Mert az emberek többsége szereti azokat a dolgokat, amelyekről minden különösebb felelősség nélkül véleményt nyilváníthatnak. A futball az egyik legjobb példa erre. Aktív tábora, úgy a játékosokat, mint a szurkolókat tekintve a múltbélinek töredékére zsugorodott. Aktív alatt értem azokat, akik a pályán nap, mint nap művelik, illetve azokat, akik a lelátókra ülnek. Ám, belegondolva, idesorolhatom azokat is, akik a tévé képernyőjét választják péntek esti, szombat délutáni vagy koraesti programként. Ennek ellenére a futball mégis tematizálja sokak napi életét. Beszélünk róla, véleményt formálunk, vitatkozunk, vagy éppen megfellebbezhetetlen ítéleteket hozunk, gyakran temetünk, ritkábban a mennybe emelünk.

Miért látunk annyira másképp egy-egy mérkőzést?

Mert emberek vagyunk, ebből következően soha sem tévedhetetlenek. Véleményünk, meglátásaink, ítéleteink a szubjektumunkon alapulnak. Azt látjuk, amit látni szeretnénk. Ha nem az történik, akkor is, majd a véleményünkkel kompenzáljuk. Ha kedvelünk egy játékost, aki adott esetben gyengébben játszik, azt hajlandóak vagyunk nem észrevenni, nála egy jó mozdulat feledtet több rosszat. Fordítva is igaz, ha valaki kevésbé szimpatikus (az ok itt teljesen mindegy), akkor egy hiba azonnal elfeledtet megannyi korábbi jót. Jól van ez így? Persze! Ezért játék a futball, ezért szeretjük, ezért nézzük, hogy akár ilyen módon is visszaköszöntessük az érzelmeinket.

Miért nem tudunk igazán örülni egy győzelemnek?

Mert a győzelmek a legritkább esetben tökéletesek. Van úgy, hogy a jó játék hiányzott mellőle, van hogy nagy szerencse kellett hozzá. Sőt, olyan is van, hogy jó játék, meg szerencse együtt is van, mégis van hiányérzet, mert néhány helyzet azért kimaradt. Hiába, a szurkoló lélektana már csak ilyen, törekszik a tökélyre.

Miért foglalkozunk az ellenfelekkel, akkor is, ha nem velük játszunk?

Mert ellenfelek! Mindig vannak olyanok, akik nem egy meccsre, hanem egy életre kijelölt ellenfelek. Kiválasztja őket a történelem, az ősök átörökített tudata, de hozzáadhatjuk személyes élményeinket, gyakran ellenérzéseinket is. Őket nem egy meccsen, hanem szezonokon keresztül, egy életen át kell legyőzni. Tágabban értelmezve ez is egy mérkőzés, amely azonban nem kilencven percig tart.

Miért a Fradi a legnépszerűbb magyar csapat?

Mert mindenki vele foglalkozik. Elsősorban az erősen megcsappant számú, még meccsre járó közönsége, ők az igazán aktívak. Őket követik azok, kik jönnének ugyan a meccsre, de vagy az idejük vagy a távolság ezt nem engedi, ők az első réteggel együtt a hírek legnagyobb fogyasztói, akik minden Fradival foglalkozó műsort megnéznek, írást elolvasnak, akár nyomtatott formában, akár a világhálón. Így együtt igen erős virtuális klubéletet folytatnak, ahol mindenki kiélheti magát, elmondhatja véleményét, ahogy az első kérdésekben taglaltam. Ebből születnek a hatalmas viták. Hogy ezek sokszor nem visznek előre és parttalanok, az sajnos egy másik kérdés. Aztán vannak az “alvó fradisták”, akik nem naprakészek, ők a saját magukban elraktározott pozitív érzéseikből élnek, a múlt sikereiből. Véleményem szerint őket felébreszteni csak a jelen vagy a jövő sikerei tudják, amelyek versenyre kelhetnek az elraktározott élményekkel, újra kíváncsivá teszik ezeket az embereket. Az ő számukat megbecsülni szinte lehetetlen, ám sokan vannak, az bizonyos. Ők is jelentős számban alkotják a felvevőrétegét a “média fradizmusának”. Miattuk is kell minden nap a Fradival foglalkozni, még a hírtelen napokon is, ha kell a tényektől elrugaszkodottan, híreket gyártva. Akik nem a Fradinak szurkolnak, azok ilyenkor elszörnyednek, miért folyik a vízcsapból is a Fradi? Azért, mert ha az ő csapatuk folyna, akkor nem fogyna annyi újság, nem lenne akkora a nézettség. Akik a médiában ezt művelik, nem véletlenül teszik, megalapozott mérőszámaik vannak. Az, hogy ez történik, a legperdöntőbb bizonyíték a Fradi legnépszerűbb voltára.

Miért írtam ezt a cikket?

Mert szeretem a futballt, mert, ha nem is jó játékkal is, de győztünk a tavaszi idény első mérkőzésén, mert ilyen analizáló hangulatom van, de mindenekelőtt mert számomra a Fradi volt, a Fradi ma is, és a Fradi lesz holnap is az első.

Simon Sándor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Fradisták születésnapjai: 2009.11.16 – 11.29.

                      Bejegyzés ideje: 2009. november 23.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Fradi eseménynaptár: 07.26 – 08.01.

                      Bejegyzés ideje: 2010. július 26.
                      Szerző: Simon Sándor

                      A Fradi dicső múltja, 62.rész – 1964

                      Bejegyzés ideje: 2009. július 18.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Szurkolók, szurkoljatok!

                      Bejegyzés ideje: 2009. augusztus 7.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Ellenfélnézőben: MVM Paks

                      Bejegyzés ideje: 2012. május 25.
                      Szerző: Simon József