2017. június 29. csütörtök

A Húsvét misztériuma

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2010. április 4.

Az utóbbi egy esztendőben szokásommá vált, hogy az éppen aktuális ünnepet valahogy összekapcsolom a Fradival. Hol direkt módon, hol inkább átvitt értelemben. Ezúttal maximálisan az utóbbi kitétel lesz az igaz.

A Húsvét valódi ünnepéről szeretnék írni, nem arról, amivé napjainkban vált. Az is fontos, hiszen hagyományai, szokásai csak a legnagyobb, legigazabb ünnepeknek alakulhatnak ki. A Húsvét pedig ilyen, ahogy télen a Karácsony is az. Mégis mindkét ünnep a fogyasztói társadalom áldozatává vált, a körítés mindkét esetben sokszor eltakarja a lényeget.

Mindkét ünnep a kereszténységnek köszönhető. A Karácsony a születésé, a Húsvét a megváltásé. Jézus Krisztus születése és kereszthalála, amely megváltotta a világot. A földi kezdet és a földi vég. Keresztény ember tudja miért hangsúlyozom a földi jelzőt, hiszen hite szerint nem ez volt a kezdet és messze nem ez a vég, csupán itt a földön töltött 33 évet ölelik át. Hogy mégis többről van szó, azt logikailag is bizonyítja az eltelt több mint két évezred. A keresztény hit, történjék bármi a világon, nem tud megtörni, sőt minden negatívumból képes táplálkozni, erősödni. Ez is a Húsvét misztériumainak az egyike. Mert ilyen misztérium több is van. Értő, érző ember sok mindenben, mondhatni, mindenben képes felfedezni. A kérdés csak az, értők, érzők még az emberek? Itt Magyarországon is? Ha még szűkebbre vonom a halmazt, a Fradi rajongói közt is?

Többször megvallottam már, Lakat Károly szavait teljesen magamévá téve, magyar vagyok, keresztény vagyok és fradista vagyok. És nem tudom elképzelni, hogy korunk még ma is olyan, mint Lakat Károly korában, hogy ezen vállalások bármelyike elég ahhoz, hogy ne tudjak boldogulni e hazában. Én úgy akarok magyar lenni, hogy közben keresztény és fradista értékeim is vallhatom. Úgy akarok keresztény lenni, hogy mellette párhuzamosan lehessek büszke a magyarságomra és a Fradi iránt érzett érzelmeimre. Végül, de nem utolsósorban, úgy akarok fradista lenni, hogy magyar és keresztény maradhassak. Ez egy szent háromság, nem tévesztendő össze az egybeírt Szentháromsággal.

A Fradi most szenved, ez nem vitatható. Nem olyan válaszokat ad a kor kihívásaira, amelyet méltán elvárnánk tőle, magyarán nem győzi le azt, akit illene legyőznie, nem azért a helyért harcol, amelyért illene harcolnia. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, ez nem unikum a történelemben. Volt már ilyen, oldalunkon foglalkoztunk is vele. Mi vagyunk mások, akik ezt a szenvedést nem úgy kezeljük, mint eleink. Nem úgy állunk hozzá, hogy segítünk azon, aki bajban van, segítünk neki felállni, hogy utána újra ő segíthessen nekünk. Mi, a Fradi szurkolói mások lettünk. Elveszett a hitünk? Ha igen, akkor Isten óvja a Fradit. A hit nem veszhet el! Hinni kell a feltámadásban, a megváltásban. Keresztény embernek ez könnyebb, hiszen ezek a fogalmak mélyen gyökereznek a lelkében.

Az az érzésem, hogy ma nagyon sokan nem értik a dolgok lényegét, megtévesztettek egy elhibázott kampánytól, amely ellen már többször szót emeltem: “A Fradi én vagyok!” A magam részéről sokadszor leírom, ez téves. A Fradi mi vagyunk. Ma egy kicsit tovább is megyek, a Fradi nem az a 11 játékos, aki zöld-fehér mezben kifut a pályára, a Fradi nem azok társasága, akik éppen vezetőinek vallhatják magukat. Ők sem a Fradi a szó szoros értelmében. A Fradi az az immár 111 éves eszmeiség, ami az ősök munkája és sikerei által történelemmé lett. A Fradi sokkal több 11 játékosnál, az aktuális vezetőknél, néhány ezer szurkolónál, több tízezer tévénézőnél. A Fradi a magyar sporttörténelem része, amelyet senki sem sajátíthat ki. A Fradi mindannyiunk lelkében él, akik valaha is fradistának vallottuk magunkat.

A FRADI MI VAGYUNK, MI MINDANNYIAN!

Ha a Fradi bajban van, mindannyian bajban vagyunk. Ha a magyarság bajban van, minden magyar sorsa a tét. Ha a keresztény hit bajban van, akkor hogy jön el a feltámadás?

Krisztus feltámadott! Utat mutatott az emberiségnek, amelyen több mint kétezer éve jár. A hit fénye ma is világít.

Krisztus feltámadott! A magyarság is erőt merít belőle, hisz Szent István óta hozzá kötötte a sorsát, tépje bármily és bármennyi balsors, le tudja győzni, magát soha nem hagyja legyőzni.

Krisztus feltámadott! A fradistának hinni kell abban, a Fradi is fel fog támadni, ahogy a 111 év alatt többször is bebizonyította.

Ez is a Húsvét misztériuma.

Szerkesztőségünk minden tagja nevében kívánok minden kedves olvasónknak áldott, reményekkel teli Húsvéti Ünnepeket!

Simon Sándor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

2 hozzászólás

  1. Herkules írta:

    A Fradizmus olyan, mint magyarnak lenni! Ezen az ünnepen, a feltámadás ünnepén optimistábban nézzünk a jövő elé! Hajrá Ferencváros!

    Hozzászólás ideje: 2010. április 4. 10:14

  2. zöldi írta:

    Kellemes Húsvéti Ünnepeket mindenkinek!
    Köszönöm ezt az írást! A szívemhez, szólt az elmémen keresztül. A Fradi attól csodálatos, hogy ilyen tollú emberek is megtalálhatóak benne, mint ti!

    Hozzászólás ideje: 2010. április 4. 23:17

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

  • Felelős szerkesztő: Simon Sándor
  • A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
  • Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
  • Simon Józsefnek (statisztikák)
  • Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
  • Harsányi Györgynek (fotók)
  • Email: ftc.barati.kor@gmail.com
  • Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

  • Legutóbbi hozzászólások

    Véget ért a rémálom!

    Bejegyzés ideje: 2009. június 14.
    Szerző: Simon Sándor

    Az elmúlt hét (július 19-25) eredményei

    Bejegyzés ideje: 2010. július 27.
    Szerző: Simon Sándor

    Jön a KTE, kezdődik az NB1!

    Bejegyzés ideje: 2012. július 27.
    Szerző: Simon József

    Segítsünk!

    Bejegyzés ideje: 2010. október 7.
    Szerző: Simon Sándor

    A Fradi dicső múltja, 76.rész – 1977-78

    Bejegyzés ideje: 2010. január 3.
    Szerző: Simon Sándor