2017. február 28. kedd

FTC-Békéscsaba után – egy álom véget ért…

Szerző: Simon József Bejegyzés ideje: 2011. december 4.

Egy hét alatt megjártuk a mennyet és a poklot: diósgyőri bravúrgyőzelmünk után szerdán és szombaton is csak ikszre futotta erőnkből az NB2 Keleti csoportjának téli 2. helyezettje ellen, idegenben lőtt gólokkal pedig a viharsarkiak jutottak a legjobb 8 közé.

Nehezen jut az ember szóhoz a mai fiaskót követően, mivel semmi nem utalt erre előzetesen. Mint az köztudott, a gyenge bajnoki rajt és a dobogós remények elszállta után nemcsak a szurkolók, de a vezetőség deklarált célkitűzése is a Magyar Kupa elhódítása lett, hogy jövőre is Európában szerepelhessünk – motivációs hiányról tehát szó sem lehetett, ilyesmi nem is látszott a pályán. Az erőviszonyokról csak annyit: az ellenfél edzője, Pásztor József előzetesen 1 % továbbjutási esélyt jósolt maguknak – persze ez vélhetően csak altatás volt, annyi azonban bizonyos, hogy a lila-fehérek a két mérkőzés alapján Pozsár pontrúgásain és néhány lendületes kontrán kívül valóban csak a masszív védekezésre koncentráltak, még csak percekre sem tudtak mezőnyfölényt kialakítani. De ha jobbak vagyunk, és még motiváltak is, akkor hogy rendezhetik nélkülünk a negyeddöntőket?

Könnyű lenne mindent a bíráskodásra kenni, de ez sem fedi teljesen a valóságot. Békéscsabán Fábián Mihály hiba nélkül fújt, ma ezt a chilei Álvaro García Miquelről nem mondhatjuk el, ez igaz. A sípmester hozta megszokott formáját, diplomatikusan szólva magyarországi pályafutása alatt kevés olyan ténykedése akadt, ahol a felek maradéktalanul elégedettek lettek volna vele. Ma talán nem húzta meg a megfelelő határvonalat a keménység és a durvaság között, valamint néha érthetetlen szabálytalanságokat látott, ám a kétes helyzetekben védhetően ítélt: mindkét oldalra befújt egy megadható 11-est, valamint mindkét oldalon, ráadásul néhány perc leforgása alatt villant egy jogosnak ítélhető piros lap. A csabai büntető előtt nem volt les, az utolsó percben kezezést reklamáló közönségnek a felvételeket látók szerint nem volt igaza. Így tehát igazságtalan lenne mindent a chilei sípmesterre fogni, nem ő hibázott kétszer is az egyenlítések előtt, nem ő hagyta ki a ziccereket, a cserék elfogyta utáni sérülés pedig mindig benne van a pakliban (Klein esete egyébként rendkívül peches volt, a kemény becsúszás egyszerre találta el a lábat és a labdát és nem hátulról érkezett, kiállítást biztosan nem ért), főleg ha bő fél órát kell így játszani.

Egész egyszerűen ezen a két meccsen minden összejátszott ellenünk. Már Békéscsabán is nyerni kellett volna, Abdi, Pölöskey, Otten és Somália is óriási ziccerekben rontott, de a messzi, ködös estén lejátszott mérkőzésen talán mindenki úgy volt vele: jó az iksz, a visszavágón nem lehet gond. Egyedül az idegenben rúgott gól hiánya lehetett zavaró, de egyértelműen látszott, hogy sokkal jobb erőket képviselünk, és hősies védekezéssel, egy-egy pontrúgással és kontrával nem lehet kétszer kihúzni… Hát most már tudjuk, hogy ki lehetett. Ráadásul a visszavágón kétszer is vezettünk, a kezünkben volt a továbbjutás. Még az is belefért, hogy a Békéscsaba legnagyobb fegyverét, a pontrúgást egyszer eladja ellenünk, hiszen újra nálunk volt az előny, még emberelőnyben sem nyomott az ellenfél. És ismét bebizonyosodott, hogy milyen igazságtalan játék a foci, hiszen sem a lilák nem érdemeltek újabb gólt, sem az ősz felfedezettje, Jova nem szolgált rá, hogy az ő hibája legyen sorsdöntő. Ennek ellenére 9 emberrel, igazi kapus nélkül is mi próbálkoztunk, melynek 3 percen belül az lett az eredménye, hogy egy főre olvadt emberhátrányunk Tchana fegyelmezetlensége után. Jellemző, hogy a játék képén ez egyáltalán nem látszott meg, noha az Előrének elég lett volna egyszer lövőhelyzetbe kerülni 20 méteren belül Rósa Dénes vészkapussal szemben, és vélhetően mindent eldönthettek volna, de ez eszükbe sem juthatott lelkesen támadó csapatunk ellen. Tényleg megérdemeltük volna a harmadik találatot, ám minden lehetőségünk a kapu fölé szállt.

A baj az, hogy mondataimban sok a “volna” szó. Tény, hogy a Békéscsaba jutott a legjobb 8 közé, amit azért sajnálhatunk rettenetesen, mert az MTK a hazai vereség után óriási bravúrt végrehajtva győzött az NB1-ben egyébként otthon veretlen Pécs vendégeként, így idén is összejöhetett volna az örökrangadó, másrészről még a negyeddöntőben is megadathatott volna, hogy alacsonyabb osztályú ellenfél ellen küzdhessünk meg. Mindezt elszalasztottuk, valamint alighanem az európai kupaindulást is. Erre talán egyetlen halvány reménysugár kínálkozik: a Győri ETO nemzetközi eltiltása vélhetően már érvényben marad, így hiába magaslik ki a Debrecen, a Győr és a Videoton a bajnokságból, így még a 4., sőt, extrém esetben az 5. helyezés is EL-t érhet (ez akkor következhet be, ha a Vidi nyeri a kupát és ők, valamint az ETO lesznek a másodikok és a harmadikok – ekkor a Vidi a kupagyőzelem jogán indulna az EL-ben, a Győr pedig az eltiltás miatt nem számítana, így csúszna lefelé az EL-szereplés joga a 4. és 5. helyre). Persze jelen pillanatban ez csak álom, sokkal könnyebb lett volna kupát nyerni, főleg ilyen sorsolással – a presztízsértékről nem is beszélve. De ennek már vége…

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

4 hozzászólás

  1. walkó istván rezső írta:

    kedves fradista sportbarátaim! légyszives mondjátok meg a honlap indító képsorán ki van a Nyil mellett az uccs képen? köszi

    Hozzászólás ideje: 2011. december 4. 08:23

  2. Balaginho írta:

    Sanyi! Klein sérülését rosszul látod. A bíró lefújta Junior szabálytalanságát, a labda tovább ment, így sípszó után talpalta le a csabai Kleint. Szerintem piros, de legalább narancssárga.

    Hozzászólás ideje: 2011. december 4. 17:46

  3. Simon Sándor írta:

    Balázs! Én veled értek egyet, a bejegyzést Simon József írta… 🙂

    Hozzászólás ideje: 2011. december 4. 18:18

  4. Simon Sándor írta:

    István! Lipcsei Peti az.

    Hozzászólás ideje: 2011. december 4. 18:20

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Mi újság? Születésnapi beszélgetés Martos Győzővel.

                      Bejegyzés ideje: 2009. december 15.
                      Szerző: tibu1

                      Napi válasz, VII.22.

                      Bejegyzés ideje: 2009. július 23.
                      Szerző: Simon Sándor

                      FTC Baráti Kör öregfiúk – a 10. fordulóban

                      Bejegyzés ideje: 2010. október 26.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Elhunyt Gyetvai László

                      Bejegyzés ideje: 2013. augusztus 28.
                      Szerző: SzB

                      A Fradi dicső múltja, 96.rész – 1997-98

                      Bejegyzés ideje: 2010. augusztus 22.
                      Szerző: Simon Sándor