2018. december 10. hétfő

A Fradi szakosztályai. Atlétika

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2018. november 20.

fradi_cimer atletikaATLÉTIKA


1900-tól

Mondják, az atlétika a sportok királynője. Tudjuk, az FTC a legnépszerűbb magyar sportegyesület. Elképzelhető, hogy pont itt ne foglalkoznának az atlétikával?

Természetesen, nem! Olyan szakosztályról van szó, mely már a klub alapításának idején komolyan foglalkoztatta a vezetőket és a sportolókat.

Magának az atlétikának már jóval az FTC megalakulása előtt szép hagyományai voltak Magyarországon. Gróf Esterházy Miksa volt az, aki meghonosította, amikor 1875-ben megalakította a Magyar Atlétikai Clubot (MAC), és még abban az évben versenyt is szervezett. Az atlétika gyűjtősport jellegének megfelelően a futó-, ugró- és dobószámokon kívül bokszban és birkózásban is versenyeztek. A sportág gyors fejlődésnek indult, 1895-ben már külföldi kapcsolatokkal is rendelkezett.

Ilyen körülmények közt nem csoda, hogy az újonnan alakult sportklub, az FTC sportolói is bekapcsolódtak az atlétikai életbe, már 1900 nyarán elindultak különböző versenyeken. Ebben az időben elsősorban a labdarúgók atletizáltak, ami akkoriban szinte természetes volt. Közülük meg kell említeni Borbás Gáspár, Berán József, Gabrovitz Emil és mindenekelőtt Manglitz Ferenc nevét, akik atlétikában is kiváló eredményeket értek el.

A sportolók a különböző versenyeken 1901-ben már hat győzelmet könyvelhettek el, aztán 1903-ban már bajnoki helyezést is szereztek, amikor Manglitz Ferenc az 1 mérföldes síkfutásban második lett. Ugyanebben az évben alakult meg hivatalosan is az FTC atlétikai szakosztálya, amely azonnal felvételt nyert a Magyar Atlétikai Szövetségbe.

ManglitzFerencMár kétszer leírtam Manglitz Ferenc nevét. Nem véletlenül, hiszen ő volt a hőskor egyik nagy alakja. A labdarúgó krónikákból tudjuk, hogy 1903 és 1913 között 221 mérkőzésen szerepelt az FTC első csapatában (110 bajnoki, 58 nemzetközi, 53 hazai díjmérkőzés), négy alaklommal a válogatottban. Ezen idő alatt nyolcszoros magyar bajnok a csapattal, sőt hét alkalommal kupagyőztes csapat (Ezüstlabda, Challenge Cup, Magyar Kupa) tagja is volt. Ilyen labdarúgó eredménysort nem lehetett véletlenül elérni.

Manglitz_startolMindemellett lett háromszoros magyar bajnok atléta, mindháromszor 30 km-es gyaloglásban (1906, 1907, 1908), Ő volt a magyar gyaloglósport úttörője, külön iskolát teremtett. Pedig, ahogy feljebb már említettem, futni kezdett, később “lassult le”. A mellékelt kép 1906 augusztusában készült valahol a fehérvári országúton, amikor elrajtolt egy gyaloglómezőny (Manglitz a kép jobb szélén látható fehér mezben), a végén Manglitz 120 méteres előnnyel győzött.

GabrovitzEmilA labdarúgók közül Gabrovitz Emil súlylökésben győzött egy FTC háziversenyen 1906-ban,
BraunFerenc majd 1907-ben az FTC által rendezett első országos méretű viadalon, ahol 17 egyesület 130 atlétája vett részt Braun Ferenc távolugrásban győzedelmeskedett.

Persze győztek olyanok is, akik a futballcsapatban nem játszottak. Közülük meg kell említeni Maros József, Szablár Péter(gyaloglók), Ladányi Miksa (440 yardos futás) vagy Palotai Ottó (1 mérföldes futás) nevét.

Ezek a sikerek pedig csak a hőskort jelentették, mert a szakosztály igazi fellendülése akkor következett be, amikor 1911-ben átadták az Üllői úti stadiont, ahol az atléták is igazi otthonra leltek. Már ebben az évben több nagyszabású versenyt rendeztek itt, így a magyar atlétikai élet központja lett, átvéve ezt a szerepet a MAC margitszigeti pályájától.

KoczanMorItt teljesedett ki az egy évvel korábban, 1910-ben az FTC-be igazolt Kóczán Mór pályafutása, aki nem mellesleg református lelkész volt. Már pápai diákként kiváló eredményeket ért el magas- és távolugrásban, majd Pestre kerülve ismerkedett meg a diszkosszal és mindenekelőtt a gerellyel. Első pesti egyesülete a BTC volt, innen igazolt 1910-ben az FTC-be, immáron gerelyhajító bajnokként. Az akkoriban kedvelt “végén fogásos” stílussal 1911-ben nem hivatalos világcsúcsot dobott (60,64 m), ami csak azért nem lehetett hivatalos, mert a nemzetközi szövetség csak egy évvel később hagyta jóvá először a világcsúcs-listát. Akkor pedig már bevezették a “középen fogást”. Így utazott ki Kóczán Mór a stockholmi olimpiára, ahol az FTC történetében megszerezte az első atlétikai érmet, harmadik lett 55,5 méterrel. Ráadásul úgy, hogy két alkalommal is túldobta a svéd győztest, ám a svéd bírák szerint mindkétszer kilépett.

Később is sorra aratta sikereit. 1914-ben a nagy esélyes finn bajnok előtt 58,72 méteres teljesítménnyel angol bajnok lett. Az szinte természetes, hogy 1911-től 1914-ig, majd 1918-ban itthon is legyőzhetetlennek bizonyult.

Egyházi felettesei kezdetben nem nézték jó szemmel a sportpályafutását, kifogásolták, hogy “pőrére vetkőzve dárdát hajigál a vásári nép szórakoztatására”. Az eredmények hatására azonban ők is megenyhültek, a hívei pedig kifejezetten büszkék voltak a lelkészükre.

Az I.világháború után a Csallóközben telepedett le, sportkört alapított és fiatalokat nevelt, közben a Sparta Praha színeiben még aktívan sportolt. Még 1931-ben (46 évesen!) is 52 méteren felül dobott. A II.világháború után hazatelepült, Alsógöd lelkésze lett, itt élt 1972-ben bekövetkezett haláláig. A gödiek őrzik emlékét, hiszen 1999-ben Kóczán Mór vándordíjat alapítottak, reméljük, a Fradisták sem felejtik el.

FTCgyaloglok
Az új pálya birtokbavételéig a legtöbb FTC atléta gyalogló volt. Ez nyilván Manglitz Ferenc munkásságának és eredményeinek volt köszönhető. A mellékelt, 1919-ben készült képen balról jobbra: Szablár Péter, Patak János, Paskál Ignác, Róna Sándor, Ladányi Miksa.

Az Üllői úton azonban beérett Fazekas Dezső áldozatos szervezőmunkája, aminek révén egyre több atléta jelentkezett az FTC-be. Olyannyira, hogy ebben az évben a BAK komplett atlétaszakosztálya beolvadt, mivel a sportolók itt látták biztosítva a további fejlődésüket. Ez a fejlődés el is indult, hiszen 1913-ban az FTC atlétái már nem kevesebb, mint 112 győzelmet arattak. A “húzóemberek” ekkoriban Palotai Ottó, Kovács Nándor, Toldi Sándor, Szablár Péter és Stolmár Károly voltak.

StolmarKarolyStolmár (Solymár) Károly 1912-től 1922-ig hat alkalommal nyerte meg a 110 méteres gátfutás magyar bajnokságát, és nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő gátfutónak számított. Ő volt az első magyar, aki 16 mp alatt futotta le a távot, Stockholmban már 15,4 mp-et futott az előfutamban, aztán a középfutamot sérülés miatt fel kellett adnia. Ez a rekord amolyan “szakállas rekord” lett a magyar atlétikában.

Toldi Sándor diszkoszvető volt. 1912-ben, mint teológiai hallgató kezdett el versenyezni, egy év múlva már a legjobb magyar diszkoszvető lett.

1913-ban Bécsben 46,86 méterrel érte el a legjobb eredményét, amelyet aztán 15 évig egyetlen magyar sem tudott túlszárnyalni.

 

A szakosztály fejlődésének még az I. világháború sem tudott megálljt parancsolni, sorban tűntek fel a tehetségek, mint Némethy Jenő (középtávfutás), Brausz Mihály (magas- és rúdugrás) vagy Grósz István (hosszútávfutás).

A magyar történelmet a világháború után még egy csapás sújtotta, a 133 napos kommün kísérlete, amely a rövid idő alatt is sikeresen szétzilálta a hazai sportéletet. 1919 végén, 1920 elején az FTC-ben is a szakosztályok újjáélesztésével kellett kezdeni. A vezetők, dr. Springer Ferenc elnök és Mattyók Aladár társelnök mindent megtettek annak érdekében, hogy a klubot azon az úton tartsák, amelyet a ferencvárosi kispolgárság célkitűzései jelöltek ki a számukra. Sokféle eszközzel éltek a közösség újbóli összekovácsolásához, például a műsoros klubdélutánok szervezésével is, ahol a kor legkiválóbb művészei léptek fel, akik szinte mindegyike természetesen “zöldvérű” volt.

A sportágak reorganizációjában nagy szerepet vállalt Mailinger Béla, aki az atlétika fejlesztésébe közvetlenül is beszállt, a szakosztály intézői tisztségét Brunner Nándorra bízta. Mailinger az a vezető volt, aki polgári állása mellett is minden délután és este az Üllői úti pályán volt, ahol bizton fordulhattak hozzá a sportolók. Szorgalmasan látogatta az atléták és a labdarúgók edzéseit is.

Térjünk is át a versenyzőkre. 1920-ban a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) jelvényrendszert vezetett be. A jelvények megszerzését meghatározott teljesítményekhez, szintekhez kötötte. Ebben az évben egyetlen aranyjelvényt adtak ki, amelynek tulajdonosa klubunk atlétája, Némethy Jenő (kép) lett. Ugyanekkor ezüstjelvényt kapott Kovács János, Zsolt Géza és Szablár Péter.

1922-ben hat, 1923-ben hét országos bajnoki címet nyertek az atléták. A győztesek: Szablár Péter (kis kép, 5-ször, 3, 10 és 30 km gyaloglás), Solymár Károly (110 m gátfutás), Gyurkó László (gerelyhajítás), Hóra Ferenc (30 km-es gyaloglás), Némethy Jenő (2-szer, 5000 m síkfutás), Toldi Sándor (2-szer, diszkoszvetés) és Újfaluczky József (hármasugrás). 1922 volt a nők bemutatkozásának az éve is, színeinkben az első versenyzőnő Mekler Margit volt.

Ezekben az években túlzás nélkül kijelenthető, az FTC atlétái a magyar élvonalat jelentették.

A széria 1924-ben még tartott, Hóra és Toldi újra bajnokságot nyert. Többen azonban visszavonultak, ezért a vezetés újból kiemelt figyelmet fordított az utánpótlásra. Az első fecske már ebben az évben Forbáth Sándor súlylökő volt, aki aranyjelvényt kapott.

1925-ben egy tehetséges sprinter is feltűnt a salakon Hajdú Sándor (kép) személyében, aki egy évvel később már teljesítette az aranyjelvényes szintet, amikor 100 méteren 10,6 mp-et, 200-on pedig kerek 22 mp-et futott. Egycsapásra többszörös országos és Budapest-bajnoknak mondhatta magát. Élete csúcsformáját 1927-ben érte el, amikor Európa-hírű vágtázókat utasított maga mögé. Az értékes eredményekkel társa, Papp György sem maradt adós, aki 3000 m-en futott országos rekordot.

1928 a kudarc éve volt, ugyanis a szakosztály nem nyert egyetlen országos bajnoki címet sem. A vezetők azonnal léptek és 1929-től kezdődően bevezettek egy új rendszert. A kerület középiskoláiból hoztak létre egy olyan tömegbázist, ahol a szakértő edzői gárda segítségével nevelték a jövő új bajnokait. Bár már voltak női versenyzők, 1929 volt az önálló női atlétikai alosztály felállításának az éve is.

1930-ra az eredmények is elkezdtek jönni. Nadányi Ágnes 37,17 méteres diszkoszvető rekordját másfél évtizedig csak nézték a vetélytársak.

1932-ben írták ki az első női atlétikai bajnokságot, ahol Nadányi Ágnes magától értetődően nyert, amely címét egy évvel később megvédte.

Az 1929-ben elindított ifjúsági program 1934-ben érett be igazán, hiszen hét év után ünnepelhetett újra férfi felnőtt országos bajnokságot az FTC. Aki ezt “szállította” az Somló Lajos (kép) volt hármasugrásban. Azonban ekkor sajnálatos módon az anyagiak szóltak közbe. Az egyesület nem tudott olyan erőforrásokat mozgósítani, amelyek magas szinten tették volna lehetővé a sportolást. Az idősebb versenyzők visszavonultak, a fiatalabbak más egyesületekbe igazoltak. Ismét az alapoktól kellett elkezdeni az építkezést. Talán a nagy gyalogló-hagyományoknak is betudható, hogy itt értek el újra sikert, nem is akármilyent, 1937-ben az 50 km-es gyaloglásban az első három helyet ferencvárosi atléták szerezték meg, a győztes Fehér Dezső volt.

A tartós megkapaszkodás azonban ekkor sem sikerült. Egy-egy rekordjavítás, mint Selmeczi József az 1 órás gyaloglásban, amit 1941-ben és 1942-ben bajnoki címre tudott váltani 10 km-en, ahol 1943-ban is fradista nyert Jánosik Rezső személyében. 1942-ben a magasugró Tordai Gyula is bajnok lett.

Aztán sokáig semmi jelentősebb eredmény a felnőttek szintjén, az FTC atlétikai szakosztályát, mint az utánpótlásnevelés egyik műhelyét tartották számon. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a II. világháború csaknem döntő csapást mért rájuk. 1945 után olyan mostoha volt a szerelésellátottság, hogy az ellehetetlenítette a versenyzést, a sportolók végérvényesen leszakadtak az élvonaltól a második vonalban versenyeztek. Ezen az ÉDOSZ, majd a Kinizsi korszak sem változtatott. Javult ugyan az anyagi helyzet, de visszakapaszkodni nehéz volt. Talán csak azt lehet sikerként elkönyvelni, hogy az ötvenes években olyan válogatott versenyzőket neveltek ki, mint a távolugró Juhász Ilona és a hármasugró Németh Róbert.

simon-attilaEgy, csak egy legény volt a gáton, szó szerint az akadályon, aki az ifjúsági korszak után a felnőttek között is győzelmeket aratott, Simon Attila. 1961-ben 18 hosszú év után nyert újra országos bajnoki címet a Fradinak, 3000 m-es akadályfutásban. 1962-ben az ún. kismezei futásban lett bajnok, majd ezt a sort ismételte meg 1964-ben (akadály) illetve 1965-ben (mezei). Közben az 1962-es Európa-Bajnokságon igen értékes ötödik helyezést szerzett 3000 m-es akadályfutásban.

1965-től újra a hanyatlás évei következtek, aminek következtében az egyesület elnöksége 1970-ben a szakosztály működését felfüggesztette. Nem sokáig tartott ez a “holtszezon”, hiszen a szakosztály ismételt felállítására már 1972-ben megkezdődtek az előkészületek, amely után a szakosztály újjáéledt. Nem is kellett sokat várni az újabb eredményekre, bajnoki címekre. 1976-ban és 77-ben Gresa Lajos nyerte a 100 méteres síkfutás országos bajnoki címét. Ő nem csak szabadban, hanem fedett pályán is remekelt. 60 m-es síkfutásban a bajnoki címein kívül arról is emlékezetes maradt, hogy 1976-ban fedettpályás világcsúcsot futott 6.44 s eredménnyel. Gondoljunk csak bele, egy magyar, egy Fradi sportoló volt a világ leggyorsabb embere! Rajta kívül a középtávfutók is remekeltek, 1977-ben és 79-ben egyaránt megnyerték a 4×800 és 4×1500 méteres csapattávot, a váltók tagjai Hrenek János, Ötvös Imre, Deák Nagy Imre, Horváth Béla, Golács Miklós voltak. Ebben az időben a hölgyek között Völgyi Zsuzsa vezérletével nyert a szakosztály egyéni és csapat bajnoki címeket, míg a dobószámokban Armuth Edit nyert két bajnoki címet is súlylökésben.

A nyolcvanas években a bajnoki eredményeket tekintve megint egy kis visszaesés jött, csupán két bajnoki címet számlálhattunk, 1981-ben Deák Nagy Imre révén 1500 méteres síkfutásban, míg  1982-ben Horváth Béla nyert 10 000 méteren. Aztán a kilencvenes évek elejétől egészen napjainkig ível egy újabb sikerkorszak, amelynek legfőbb letéteményesei a 4-szeres magyar bajnok Zsigmond Kinga. a 10-szeres magyar bajnok

Szabó Nikolett

Szabó Nikolett és a  és a 3-szoros magyar bajnok

Juhász Vanda

Juhász Vanda, valamennyien gerelyhajításban. Ezek után nem meglepő, hogy 1992-2003 között megszakítás nélkül 12-szer magyar bajnok lett az FTC női gerelycsapata. A férfiak között Ordina Tibor nyert országos bajnokságot 1998-ban távolugrásban.

 

Aztán az új évezredben úgy a férfiak, mint a nők szállítják a jobbnál jobb eredményeket. Az első évtized bajnokai közül megemlítjük a rövidtávfutó Pásztor Gábort, a hármasugró Fejős Bencét, a gátfutó Dóczi Orsolyát, a magasugró Bódi Bernadettet, a hétpróbázó Deák Katalint valamint a rövidtávfutó Pásztor Gábort, Németh Rolandot és Németh Gergelyt.

2010-től pedig már a mában járunk, ahol atlétáink ugyancsak a dicső múltjukhoz méltóan szerepelnek. Kimagasló eredménysora van a hölgyeknél

Erős Enikő

Erős Enikőnek, aki rúdugrásban 6-szoros magyar bajnok. A férfiak között a hármasugró

Galambos Tibor

Galambos Tibor 5-ször nyert, emellett kétszer tízpróbában, egyszer távolugrásban is győzedelmeskedett. Vezérletével a tízpróba csapat is háromszor nyert ezekben az években. 3-szoros távolugró bajnokunk Virovecz István.  Feltétlenül meg kell említeni Tokodi Dávidot, aki 2017-ben az 50 km-es gyaloglásban nyert országos bajnoki címet, követve ezzel a több, mint száz éves fradista hagyományokat. Végül, de nem utolsó sorban napjaink rövidtávfutó bajnoka a 200 méteres síkfutásban

Szabó László

Szabó László, akiről így elmondhatjuk, hogy Gresa Lajos méltó örököse ma az egyik leggyorsabb magyar.

Reméljük, a sikereknek nem lesz vége, a szakosztály a jövőben is a magyar atlétika egyik ékessége lesz.

Befejezésül jöjjön a kezdetek óta számolt eredménysor, amely mindösszesen

209 magyar bajnoki címet jelent.

A címek megoszlása az alábbi:

Szabadtéren 116 férfi és 50 női bajnoki cím (ezekből a férfiaknál 9, a nőknél 17 csapatban). Ehhez jön még a fedettpályás bajnokságok 30 (27 férfi, 16 női), illetve téli dobóbajnokságok 13 (5 férfi, 8 női) bajnoki címe.

A legnagyobb címhalmozók, egyéniben és csapatban, szabadban és fedett pályán összesen:

Szabó Nikolett 19-szer

Szablár Péter 17-szer,

Galambos Tibor 17-szer,

Zsigmond Kinga 11-szer,

Antal Katalin 10-szer,

Gránicz Andrea 10-szer,

Preisinger Ágnes 9-szer.

Az összeállítást készítette:

Simon Sándor

Felhasznált irodalom és weblapok:
Nagy Béla: Zöld-fehérben
Nagy Béla: Fradisták futballmezben 1.

Nemzeti Sport archív számok

Fradi honlap atlétika szekció

Wikipedia bejegyzés Kóczán Mórról

Magyar atlétika honlap

http://www.huszadikszazad.hu

A szerkesztés lezárva 2018.11.20-án.

A végére ugorhat és hozzászólhat.

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

  • Felelős szerkesztő: Simon Sándor
  • A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
  • Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
  • Simon Józsefnek (statisztikák)
  • Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
  • Harsányi Györgynek (fotók)
  • Email: ftc.barati.kor@gmail.com
  • Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

  • Legutóbbi hozzászólások

    Év végi események

    Bejegyzés ideje: 2018. december 8.
    Szerző: Admin

    Újra a klubban a Baráti Kör

    Bejegyzés ideje: 2013. június 26.
    Szerző: Simon Sándor

    A Fradi dicső múltja, 33.rész – 1934-35

    Bejegyzés ideje: 2009. május 10.
    Szerző: Simon Sándor

    Ferencváros – Szolnok: Üllői úti találkozók a történelemben

    Bejegyzés ideje: 2010. október 28.
    Szerző: Limpi

    Játékosaink véleménye másnap …

    Bejegyzés ideje: 2010. április 17.
    Szerző: tibu1

    A Fradi-szívről, avagy érdekességek a Ferencváros múltjából, 4. rész

    Bejegyzés ideje: 2010. február 16.
    Szerző: Simon Sándor