2019. december 12. csütörtök

Kopeczky Lajos “majdnem” elfeledett emlékei 1. rész

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2019. július 17.

Kopeczky Lajost az idősebbeknek nem kell bemutatni. Ők tudják, hogy egykoron a Magyar Televízió legendás sportriportere volt, azt is tudják, hogy tősgyökeres Fradista. Sőt, tán még azt is, hogy az FTC Baráti Kör oszlopos tagja. A közelmúltban odahaza, egy íróasztal fiókjából véletlenül került a kezébe több három általa készített, soha sehol meg nem jelent, ennélfogva teljesen elfeledett riport, amelyek középpontjában, mi sem természetesebb, a Fradi áll. Ha már megtalálta, gondolta, több évtized távlatából is érdemes lenne nyilvánosságra hozni ezeket. A gondolatot tett követte, felajánlotta ezeket a riportokat a honlapunk számára. Köszönjük a felajánlást, ezennel közzé is tesszük az első riportot.

Fradisták a TV-ben: POMEZANSKI GYÖRGY

A műsor, amely kizárólag az ő nevéhez fűződik, évente 10 millióba kerül a TV-nek. Nem kiadásban, bevételben! Zseniális megoldás. De a program nem ettől népszerű, az érdekek és a műsor harmóniája biztosítja a nézettségét, gazdaságosságát.

A Felkínálom “okos” műsorvezető-szerkesztője: Pomezanski György

– Lakhelyeid?

V., kerület Vigyázó Ferenc utca, majd II., kerület Bimbó út.

– Mégis Fradi?

Bárhol laktunk volna, Fradista lettem volna. Apám katonatiszt volt a háború előtt.

– Na és?

Osztályidegenek voltunk, sok mindenen keresztülmentünk emiatt. A Fradit meg akkor szedték szét, amikor gyerek voltam. Analógiát éreztem sorsunk és a Fradi sorsa között. Ettől kezdve politikai alapkérdés is lett Fradiságom. Meg Henni Géza, ő volt a tornatanárom. Öltönyben állt be mindig a kapuba az iskolában 11-est védeni. Úgy védte ki azokat, hogy még poros sem lett. Rém dühös volt, mert kettőből kettőt berúgtam neki. Később Csanádi Ferenc lett a tornatanárom. Le akart vinni a Fradiba, de nem mentem. Hogy miért? Ma sem tudom.

– Gyerekkori emlékek, Ezért szépek.

Nem, nem! Ezek abszolút értelemben is hatalmas értékek! Mondj ugyanis mindmáig egyetlen olyan egyéniséget, mint amilyen Kispéter volt. Az 50-es években eltűnt volna a Fradi, ha ő nincs! Elképesztő, hogy nem tudtak azóta sem kinevelni egy Kispéter nagyságrendű egyéniséget. Úr volt a pályán és azon kívül is. Számomra mindezidáig ő az igazi Fradista.

– Várjál, várjál! És Albert?

Benne csalódtam. No, nem a játékában. A viselkedésében. Egyszer egy ifi meccsen láttam őt. De hagyjuk! Neki kellene példát mutatnia. Rákosi közelebb áll a kispéteri normához.

– Nagyon kritikus vagy!

Nézd! Én akkor lettem fradista, amikor ezt a csapatot el akarták söpörni. Nem lehetett! Nem, mert voltak olyanok, akik szinte sírva küzdöttek a létezésért. Kispéter, Lakat, Dékány, Rudas, Gulyás Géza és az öreg Csikós. Ilyen törekvő társaságnak jó volt szurkolni, A lézengő, unott játékot egyszerűen nem bírom, az nem a Fradi!

– Hiszen éppen a hajtással van a mai csapat az élenl

Nem hiszek már ebben. Tavaly voltam utoljára Fradi meccsen az Üllői úton. A Dózsa ellen győztek, szerencsével. Győzhetett volna a Dózsa. Ez volt a visszaesés kezdete, 25 000 néző látta. Csak a csapat és a szakvezetők nem? A Fradi mai első helye a magyar labdarúgás gyengeségét bizonyítja.

– Védem őket! Valahol el kell indulni.

Nézd! Én szigorúan gazdasági kérdésekkel foglalkozom úgy, hogy egykor sportoltam. Tehát a szempontjaim egyaránt jellemzik a kívül- és belülállást is. A foci üzlet. A játékos dolga, hogy a pályán vért köpjön, ezt pedig profi módon fizessék meg. Vagy legyen amatőr a Fradi is, legyen tán NB III-as, de aki itt játszik, az a szívét a zöld-fehér színekért, a klubért, az FTC-ért tegye ki, Hazánkban mindkettőre kizárólag a Fradi képes.

– NB III-as Ferencváros? Ilyen utánpótlással?

Igaz. A Fradi utánpótlása még ma is, a megváltozott körülmények ellenére is jó! A gyerekek ma sem szeretnek kevésbé focizni, mint régen, csak hiányoznak a példaképek és hiányoznak az olyan szakemberek, mint amilyen Vincze Géza volt. Nagyszerű játékosokat nevelt, a mai csapat gerincét ők alkotják. Hol van ma Vincze? Dalnoki összehozott egy bajnokcsapatot, élén Nyilasival, kirúgták. Nem jól van ez így!

– Gyuri! Mit is sportoltál?

A HM Petőfiben fociztam serdülőként és ifiként, Hol hátvéd, hol szélső voltam. Mérkőztünk egyszer a Fradi Rátkai féle társaságával. Nagy élmény volt ellenük játszani. Akkor lettek újra zöld-fehérek. Rátkai irtó nagy szám volt. Szoros meccsen 14-0-ra kaptunk ki.

– Nem csodálom, hogy abbahagytad!

Nem emiatt fejeztem be. Egyszer egy mérkőzés előtt odajött hozzám az ellenfél egyik aranyos játékosa és csendesen csak ennyit mondott: – Vigyázz b….m, mert szétrúglak! Vigyáztam. Abbahagytam. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a teniszt jobban szeretem. Otthon mindenki teniszezett, én 6 évesen fogtam először ütőt a kezembe. A nővérem hatalmas játékos lehetett volna, Körmöczy Zsuzsa mögött a 2. volt a ranglistán, többszörös ifjúsági bajnok. Egy országos döntőjét Pluhár István közvetítésében viaszlemez őrzi. Származásunk őt is hátrányosan érintette. Ő ma már nem, én hetente kétszer teniszezek, ez maradt a sok munka mellett.

– Gazdasági műsort vezetsz a TV-ben. Hogyan lehetne a Fradi anyagi ügyeit rendezni?

Nem tudom. Nem élek ott. Azt viszont végképp nem értem, hogyan lehetséges a Fradi focicsapatának anyagi gondja. Miért nem nyereséges a Fradi taxi? Nyilasi, Szokolai és még többen jó áron keltek el. Akiket hoztak, nem voltak drágák. Hol a pénz? Ezenkívül 15-20 ezer néző van kinn a meccseken, állítom, hogy a Fradi nyereséges lehetne, kellene, hogy legyen!

– Mondtad, hogy utoljára tavaly voltál Fradi meccsen. Szégyellsz kimenni?

Viccelsz? Nem vagyok olyan szurkoló, aki önmagát ünnepelteti a meccsen. Egy vagyok a 25 000-ből. Kiabálok, szidom a bírót. De elfogadható módon. Követ bedobni, tüntetni a klubház előtt – ez nem a stílusom. Vegye tudomásul mindenki, hogy ez játék, ez sport! Aki valaha sportolt, az tudja mi történik a pályán. Másként látja a dolgokat.

– Gyuri! Én is! Köszönöm!

Kopeczky Lajos

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

1 Hozzászólás

  1. zsili írta:

    Azt hiszem értem, hogy évtizedekkel ezelőtt miért nem jelent meg ez az interjú.
    Természetesen vitatkozni lehet, sőt talán kell is több megállapításával. Az azonban nem az én tisztem. Viszont érdekelne elkészültének évszáma.

    Hozzászólás ideje: 2019. július 18. 18:20

HOZZÁSZÓLÁS




Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

  • Felelős szerkesztő: Simon Sándor
  • A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
  • Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
  • Simon Józsefnek (statisztikák)
  • Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
  • Harsányi Györgynek (fotók)
  • Email: ftc.barati.kor@gmail.com
  • Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

  • Legutóbbi hozzászólások

    Elmaradt a koszorúzás

    Bejegyzés ideje: 2019. december 3.
    Szerző: Admin

    Kopeczky Lajos “majdnem” elfeledett emlékei 3. rész

    Bejegyzés ideje: 2019. július 28.
    Szerző: Simon Sándor

    Kopeczky Lajos “majdnem” elfeledett emlékei 2. rész

    Bejegyzés ideje: 2019. július 20.
    Szerző: Simon Sándor

    Kopeczky Lajos “majdnem” elfeledett emlékei 1. rész

    Bejegyzés ideje: 2019. július 17.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Tolnay Lajos

    Bejegyzés ideje: 2019. április 22.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Gráf József

    Bejegyzés ideje: 2019. február 17.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Gabrovitz Kornél

    Bejegyzés ideje: 2019. január 2.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Dr. Keönch (Köncs) Boldizsár

    Bejegyzés ideje: 2018. december 29.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Weisz István

    Bejegyzés ideje: 2018. december 27.
    Szerző: Simon Sándor

    A Ferencvárosi Torna Club elnökei és ügyvezető elnökei

    Bejegyzés ideje: 2018. december 16.
    Szerző: Simon Sándor

    Búcsú a Fekete Párductól

    Bejegyzés ideje: 2014. július 1.
    Szerző: SzB

    A Fradi dicső múltja, 77.rész – 1978-79

    Bejegyzés ideje: 2010. január 8.
    Szerző: Simon Sándor

    Meccs után …

    Bejegyzés ideje: 2010. április 11.
    Szerző: tibu1

    Csak ennyien vagyunk?

    Bejegyzés ideje: 2010. október 17.
    Szerző: Simon Sándor

    Magyar bajnoki múlt, 6.rész. Az első harminc év (összesítés)

    Bejegyzés ideje: 2009. október 25.
    Szerző: Simon Sándor