2017. április 27. csütörtök

Megyesi István 60 éves!

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2009. március 30.

megyesi-istvan-1968-791Megyesi István 1949. március 31-én született a Csongrád megyei Csanyteleken. Így a 60. születésnapján köszöntjük!

A Békéscsabai VTSK-ban futballozó, majd az ifjúsági válogatottba is bekerülő fiatalemberre felfigyeltek a Ferencváros vezetői, így 1968-ban leigazolták. Még abban az évben június 22-én a Népstadionban a Vasas elleni 1:0-s győztes mérkőzésen be is mutatkozott az NB I-ben. Megyesi István 1968 és 1979 között szerepelt a zöld-fehér csapatunkban, összesen 365 mérkőzésen. Többnyire balhátvédként játszott, ennek ellenére 14 gól ért el. A 213 bajnoki mérkőzés eredményeként kétszer volt bajnokcsapat tagja (1968, 1975/76). Az 57 hazai díjmérkőzés, amelyen részt vett, négyszeres Magyar Népköztársasági Kupa-győztes címet eredményezett számára is (1972, 1974, 1976, 1978).

Kezdetben a szintén 1949-es születésű Martos Győzővel vívtak versenyt a balhátvéd posztért. A Labdarúgás című folyóirat 1973. márciusi számában találtam meg azt a beszélgetést, amelyben egymás képességeiről nyilatkoznak.

– Szóval ketten versenytársak vagytok?
– Azok lettünk – mondja Megyesi.
– És mi a véleményed Martos Győzőről?
– Gyors. Jobb lábbal jól tud rúgni. Ballal kevésbé. De technikailag fejlődnie kell.
– S ki győz a versenyben?
– Azt hiszem, mind a ketten, de leginkább a Ferencváros. Hiszen a verseny mind a kettőnket ösztönöz, s így jobban fejlődünk…
Martos bólogat.
– Egyetértesz?
– Igen.
– Pista miben jobb?
– Rutinosabb. Jobb a ballába. Képzettebb. Volt már válogatott is. De…talán mellettem szól a gyorsaságom, s az, hogy kevésbé vagyok sérülékeny…

Szép idők voltak! Két ilyen képességű versenytárs! Mindketten megtalálták a helyüket Martos a védelem jobb oldalán, Megyesi pedig a bal oldalán, mind a Fradiban, mind a válogatottban (igaz, a válogatottban sohasem játszottak együtt).

A 95 nemzetközi mérkőzés közül Megyesi István is valószínűleg az 1974-75. évi KEK menetelés összecsapásaira emlékezik vissza. A döntőig vezető nyolc mérkőzés (Cardiff City, Liverpool, Malmő FF, Crvena Zvezda) mindegyikén szerepelt, s a döntőbe jutásban nem kis érdeme volt! Utóbbi hogyan is történt? 1975. április 9-én a Népstadionban 55 ezer néző előtt Branikovits és Magyar góljával 2:1-re győzött a Fradi a Crvena Zvezda ellen. Április 23-án Belgrádban pokol várt a csapatunkra. 100 ezer néző által feltüzelt ellenféllel kellett megbirkózni, megvédeni a minimális előnyt. A mérkőzés jól indult, a 7. percben Pusztai szerzett gólt. A jugoszláv csapat csak az 50. percben tudott egyenlíteni. Fokozódott az izgalom. Bálintot a 70. percben kiállította a játékvezető, majd a 77. percben a vezetést is megszerezte az ellenfél. A 83. percben a játékvezető, a német Eschweiler, tizenegyest „mert” ítélni a javunkra. Megyesi István állt a labda mögé és halálos nyugalommal lőtt a hálóba. Döntőbe jutottunk! A bázeli döntőben azután a később sikert-sikerre halmozó, szinte a szovjet válogatottat jelentő Dinamo Kijev 3:0-ra verte a tartalékos és fáradt csapatunkat, de erre az eredményre igazán illett a mondás, az ezüstérem is szépen csillog!

Megyesi István 1970 és 1975 között 7 alkalommal szerepelt a válogatottban. Első mérkőzése 1970. szeptember 9-én Nürnbergben volt a félelmetes NSZK válogatott ellen (Maier – Vogst, Sieloff (1), Weber, Höttges – Seeler, Beckenbauer, Fichtel – Grabowski, G. Müller (2), Löhr /Libuda/). A magyar válogatott 3:1-re kapott ki. Emlékeztetőül a magyar csapat összeállítása: Rothermel – Noskó, Páncsics /Mészöly/, Konrád, Megyesi – Halmosi, Karsai – Fazekas (1), Kocsis L., Bene, Kozma. A vereség ellenére nagy élmény lehetett egy ilyen mérkőzésen bemutatkozni. Az utolsó válogatottbeli szereplés valószínűleg nem tartozik a kellemesebb emlékei közé. Szófiában 4:0-s vereséggel végződött az olimpiai selejtező 1975. június 7-én. Válogatottságainak számát gyakori sérülései miatt nem tudta növelni, ezt mutatják a számok is: 1970 – 2, 1973 – 1, 1974 – 3, 1975 – 1 mérkőzés. Sérülés miatt esett el az 1972. évi olimpián való részvételtől is.

Utolsó mérkőzését a Ferencváros színeiben 1979. augusztus 19-én Almeirában játszotta, a helyi csapat 1:0-ra győzedelmeskedett. 1981-ben megkapta az FTC örökös bajnoka címet. Információink szerint az aktív labdarúgói pályafutását csak 1988-ban fejezte be. 1994 óta a pesterzsébeti labdarúgást segíti, az ESMTK utánpótlás szakág vezetője.

Kedves Megyesi István! Isten éltesse sokáig erőben, egészségben!

Balaginho

csapatkep_1975-76_0330

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      Meghívó emléktábla avatására

                      Bejegyzés ideje: 2017. április 21.
                      Szerző: Admin

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Baráti Körben (december)

                      Bejegyzés ideje: 2009. december 29.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Ugye, megmondtam.

                      Bejegyzés ideje: 2013. július 28.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Hogy is állunk? Női kézilabda: 2011.03.08.

                      Bejegyzés ideje: 2011. március 8.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Baráti Körben: 2010. szeptember

                      Bejegyzés ideje: 2010. szeptember 28.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Győzzük le a Vasast! Szubjektív beharangozó.

                      Bejegyzés ideje: 2009. augusztus 21.
                      Szerző: Simon Sándor