2017. február 27. hétfő

Vallomás

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2010. január 13.

Szeretem ezt a klubot.

Hogy miért?

Persze, van sablonos válasz is. Mert apám is szerette, mert Fradistának születtem.

Sokat számít ez, hisz lobog a gyerek előtt egy példa, egy követendő példa. Azt azonban hozzá kell tennem, apámat nagyon korán elvesztettem. Azelőtt, hogy személyesen is el tudott volna vinni egy meccsre, pedig hogy tervezte, hogy majd akkor igazán megértem, mi is ez az érzés.

Én mégis megszerettem ezt a klubot. Jó volt a tévé előtt is gyerekhangon mondani, Hajrá Fradi. Jó volt gyerekfejjel a világ más dolgaihoz hasonlón felfogni, egyre jobban megérteni, mit jelent ez. Jó volt ezt gyerekésszel megfogalmazni, elraktározni valahol mélyen a szívemben. Valahová igazából tartozni, még akkor is, ha egyelőre csak én tudtam, hogy már odatartozom. Innentől kezdve másképp olvastam a híreket a csapatról, másképp csengettek a fülemben a rádión hallott nevek, másként néztem a képernyőn a meccset. Az enyéimről olvastam, hallottam, őket láttam, azokról, akikhez én is tartozom.

Aztán, immár kamaszként eljött az az élmény is, ami apám korai halála miatt jó pár évet csúszott, személyesen is megtapasztalhattam mindezt. Nem is akárhol, a Népstadionban, úgy 60-70.000 emberrel. Döbbenetes volt látni, hogy a míg a másik három csapatnak (kettősrangadók voltak) egy-egy szektornyi ember szurkol, addig a Fradinak az egész stadion. Igaza volt apámnak, valóban megérintett az érzés. Ekkor már nem felépített, hanem megerősített és kiolthatatlanná tett bennem valamit, azt ami addig is ott volt mélyen a szívemben.

Szeretem ezt a klubot.

Mert megéltem, mert kialakítottam magamban az érzést, amit felnőtt fejjel már tudom, Fradizmusnak hívnak. Megtapasztaltam, hogy mennyire valós a mondás: “Mi akkor is győzünk, hogy ha kikapunk.” Igaz ez a csapatra, a versenyzőre, a szurkolóra, mindenkire. Azt is tudom, van egy nagyon egyszerű előfeltétele is ennek, hinni kell a csapatban, a versenyzőben, a szurkolóban, mindenkiben. Igen, mindenkiben, akiben hasonló zöld és fehér érzések vannak. Akiből ez a hit hiányzik, az nem hogy akkor nem győz, mikor kikap, hanem talán akkor is kikap, ha győz, mert az csak pirruszi győzelem lehet.

Higyjünk abban, hogy aki ma Fradistának vallja magát, mindenki tudja, ő egy a sok, a nagyon sok, a rengeteg közül, és az a sok, nagyon sok, rengeteg ember kézen tudja fogni, lelkesíteni tudja egymást, egyetértve az eszmében, hatalmas erőt sugározva tudja mutatni az utat a győzelmek felé és elrettent minden áskálódó ellent.

Fogjuk meg egymás kezét, lelkesítsük és erősítsük egymást!

Simon Sándor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

4 hozzászólás

  1. Sziklaszív írta:

    Sanyikám ez már migint nagyon jó írás !
    Szívből beszélsz !!!!!!
    Én is ilyenekre gondolog sokszor de nem állnak össze a szavak de Te ezt leírod és ez nekem egy megerősítés .
    Köszi !!!

    Hozzászólás ideje: 2010. január 14. 11:33

  2. helios írta:

    Kedves Sanyí! Megható volt olvasni őszinte,igaz fradistához méltó soraidat.Sok sikert kívánok a csapat és at egész nagy FRADI CSALÁD érdekében végzett munkádhoz.

    Hozzászólás ideje: 2010. január 14. 19:50

  3. Arányi Józserf írta:

    Kedves Sanyi !
    Köszönöm ezt az írásodat is. Gyönyörű és igaz minden szava. Jó lenne Írásaitokat egy könybe rendezni.
    Nagy Ferót kérdezted egy FRADI INDULÓ felől. NF a szöveg megírásának nehézségeit említette. Nos nekem van egy javaslatom tehetséges Fradi Testvéremhez. Mivel a Fradi története a legtisztább forrás, alkossanak egy FRADI HIMNUSZ-t. És hogy ki írja meg a szöveget? Három nevet javaslok: Simon Sándor, Istenes Mónika és Istenes Tibor.
    Sokkolóan szép lenne ezzel kezdeni inden meccset, hogy a FRADI SZÍV dobogását
    Minden játékosa meghallja, bármely részéből is lett Fradista.

    Mégegyszer, köszönöm az írásodat és gondolataidat.

    Hozzászólás ideje: 2010. január 16. 14:15

  4. Simon Sándor írta:

    Mindenkinek nagyon köszönöm a kedves, biztató szavait!

    Hozzászólás ideje: 2010. január 16. 14:39

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Mégis, kinek a felelőssége?

                      Bejegyzés ideje: 2016. december 11.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Könyvbemutató – Legendák legendáriuma

                      Bejegyzés ideje: 2016. június 8.
                      Szerző: SzB

                      Elment egy régi barát

                      Bejegyzés ideje: 2012. július 11.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Lipcsei Péter közel a rekordhoz! Már csak 18!

                      Bejegyzés ideje: 2010. február 27.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Eseménynaptár: 09.20 – 09.26.

                      Bejegyzés ideje: 2010. szeptember 20.
                      Szerző: Simon Sándor