2017. január 23. hétfő

Szurkolók a jelenből: beszélgetés Pataky Attilával

Szerző: tibu1 Bejegyzés ideje: 2010. február 20.

Rovatunk igencsak népszerű lett a színesebbnél színesebb egyéniségek miatt, akik megtiszteltek azzal, hogy elbeszélgettek velünk Fradizmusukról. Megszólaltattuk eddig Balázs Fecót, Deák Bill Gyulát, Nagy Ferót, Vörös Istvánt és Dörner Györgyöt. Ezúttal Pataky Attila hívott meg az otthonába egy nagyon jó hangulatú, baráti beszélgetésre.

Attiláról mindenki tudja, hogy energikus, az évek során temérdek értéket alkotott ember. Most azonban megismerhetjük egy más oldaláról is. Egyrészről nyíltan beszél Fradizmusáról, másrészről pedig igazán tartalmas belső világa is megnyílik a beszélgetés során előttünk.

– A Ferencvárosnak, mivel a nemzet csapata, rengeteg vidéken élő szurkolója van. Te miskolci vagy, mesélnél arról, hogyan lettél mégis Fradi-drukker?
– Mielőtt a Fradira térnék, meg kell említsem a DVTK-át, hiszen én valóban Miskolcról származom, ezért természetes, hogy a sporttal való kapcsolatom is Miskolcról nőtt ki. Nekem a focihoz való kötődésem mélyebb mint általában, mert a keresztapám – édesanyám testvére – Károlyi József, kapus volt a DVTK-ban. Hosszú ideig az elnöke volt az MVSC-nek (Miskolci VSC) és egyszeres magyar válogatott. Nálunk a focihoz való kötődés családi vérvonalon keresztül öröklődött, az édesanyám minden DVTK meccsen kint volt, nagyapám pedig örökös támogató drukker volt. Mindent elvállalt, amivel a DVTK-át lehetett segíteni. Egyik alkalommal, amikor együtt mentünk meccsre a családdal, hozzánk csapódott még valaki. Nekünk már megvoltak a jegyeink, de neki még nem. Akkor az apám megkérte nagyapámat, hogy engedje már be jegy nélkül. Természetesen be is engedte, de mikor visszanéztem, láttam, hogy elment és megvette a jegyet. Nekem tehát a családomhoz köthető a fociszeretet és természetesen kölyökkoromban én magam is fociztam. Aztán pedig középtávfutó lettem, de levezetésképpen az MVSC-ben még egy évet azért elfocizgattam. Visszatérve a kérdésedhez, természetesen kötődtem a DVTK-hoz, de ez úgy zajlott a mi időnkben, hogy kötődtünk egy nagy csapathoz is, ez pedig a Fradi volt. Magam sem tudom megmondani, honnan jött akkor ez a kötődés a Fradi iránt, de talán azért választhattam a Fradit, mert mindig is a nemzet csapata volt. Most aztán meg is kapták érte a jutalmat. Szegény Fradika, ami létezik a világon gond és baj, azt át kellett élje! Amin az utóbbi években keresztül ment az egyesület, annál mélyebb, nagyobb megpróbáltatás már nem kell. A Fradi mindig is a nemzet jelképe volt, és mindig megpróbálták tönkretenni. Ezek az erők legszívesebben az NB 4-ben játszatnák a Fradit, vagy fognák és eltörölnék a múltjával együtt, de tudjátok meg kutyák, ez nem fog sikerülni! A Fradi elleni tervek ugyanúgy fognak összedőlni, mint a szocializmus, egy perccel a megvalósítás előtt. Vagy ahogy például majd a globalizmus is összeomlik. Amikor azt hiszik, elkészült, akkor pakk, összedől.

– Nagyon sokoldalú ember vagy. Ismerjük a kőkemény oldaladat, de a lírikus, érzelmi világodat sem rejted véka alá. Egy ennyire érző, mégis kemény embernek mit jelent a Fradizmus, hogyan illik ez bele a Te életedbe?
– Nálamnál két nagyobb Fradista is van a zenekaromban, az egyik Kicska László basszusgitáros, a másik pedig Gömöri Zsolt billentyűs. Velük jártam ki rendszeresen fradimeccsekre. Az én nagy kötődési pontom még akkorra datálható, amikor még Simi élt. Simi nagyon jó barátom volt, ebben az időszakban rendszeresen látogattuk a Fradi pályát, majd az egyik meccs után, amikor a Gömöri Zsolti kislányát vittük ki, hogy lásson csodát, egyszercsak sodródni kezdett a tömeg, kövek repültek mellettünk, a rendőrök pedig rohantak, s közben ütötték, verték az embereket. Akkor, ebben a tébolyban megfogadtam, én ezt másképpen szeretném megélni, ez a része engem nem érdekel. Ez vagy politika, vagy pedig olyan simlisek, akik a szurkolói álca mögül próbálják gyengíteni a Fradit. Az aktív szurkolói tevékenységem ekkor zárult le, mert az nem normális dolog, hogy a gyerek halálfélelemmel bújt mögénk és sírva kiáltotta: félek Apa, félek! Innentől már csak a tévéből nézem a mérkőzéseket.

– A klub oldaláról olyan hírek jönnek, hogy ezen változtatni fognak. Ennek első jele azt mondják, a szurkolói kártya bevezetése.
– A szurkolói botrányokat egy óra alatt meg lehetne szüntetni, csak azt a száz embert kéne kiszűrni. Akkor lehet, hogy még maradna öt, akiket pillanatokon belül ki lehetne tenni és már kész is. A nagy baj az, hogy ezt hagyják, mert a Fradihoz kell a cirkusz, a balhé. A fociról kéne szóljon az egész és akkor még rendőr sem kéne. Bemennénk és azért szurkolnánk, hogy ott lent a fiúk jól játsszanak és nyerjenek. Sajnos hazugság ez is, mint ahogy az életben ezer helyen találkozunk a hazugságokkal. Át akarják programozni az életünket, hogy semmiben ne higyjünk. A Fradiban sem, az igaz fociban sem, a tehetségben sem, az életben sem. Pedig az csodálatos volt, mikor még olyan játékosok játszottak, mint például a Szentmihályi, aki ha a léc alól kiszedett egy labdát a vasárnapi meccsen, utána két hétig arról beszélgettünk. Ezt akarják sajnos elvenni tőlünk.

– Politikai hovatartozásod sem titkolod, most szurkolói elkötelezettségedről is nyíltan vallasz nekünk. Nem tartasz attól, hogy beskatulyáznak?
– Megmondom őszintén, én a szocializmus alatt sem féltem, pedig ott titkosrendőrök szóltak, hogy fogjuk be a pofánkat, nem egyszer megyékből is kitiltottak. A tatai rendőrkapitány azt mondta, az Edda ide a lábát be nem teheti. Kérdem én, hol van ma a tatai rendőrkapitány? Hol vannak a besúgók? Ezért mondtam én, amikor a tévében Gyurcsánnyal konfliktusba kerültem – nem nagyképűségből, hanem tapasztalatból és a belső hitemből – hogy hol volt ő, mikor én már voltam, és hol lesz akkor, amikor én még mindig leszek. Meg lehet nézni, hogy most hol van. Egy nemzet köpköd utána. Így élni, létezni, hogyan lehet? Ettől függetlenül, Eperjes Károly után szabadon csak annyit mondok: Ferenc testvér imádkozom érted is, mert érted kell aztán igazán.

– Koncertjeidet gyermekkora óta látogatja a ferencvárosi szurkolótábor egyik előénekese. Tudtál róla, hogy Bence a Fradi-tábor szócsöve?
– Hogyne, természetesen. Négy-öt éves kora óta kapcsolatban vagyok Bencével és a családjával is. Én azért próbáltam őt az elmúlt években néhány dologról meggyőzni, de igazán majd az élet győzi meg. Én úgy gondolom, a Fradiért máshogy is lehetne nagyon sokat tenni, de az utat mindenkinek magának kell bejárnia, neki is. Viszont szeretem őt az előnyeivel és a hátrányaival együtt, egyszóval ő a barátom.

– A 91/92-es bajnokcsapat tagjai Nyilasi Tibor vezetésével gyakran vendégei voltak a koncertjeidnek. Eljutott hozzád ez a hír?
– Természetesen erről is tudtam, a Nyilasi családdal is tartom a kapcsolatot. A Tibit végtelenül tisztelem és becsülöm. A tehetségéért, a futballtudásáért, a létezéséért, a példamutatásáért, a mértéktartásáért, amire én nem vagyok mindig képes. Én nem tudok mindig olyan úri, elegáns stílusban létezni mint ő, de tanulom. Majd a következő életemben biztosan sikerül.

– Említetted, hogy futballoztál is a középtávfutás után…
– Igen, ez nálunk kötelező volt már az általános iskolában is. Aki focizni nem tudott, az képletesen és szó szerint is a partvonalon kívülre került. Benne voltam az iskola válogatottjában, aztán az Építőipari Technikum válogatottjába is bekerültem. Ezen kívül fociztam, ahol csak tehettem, például a strandokon. Kimentünk, és már kezdtük is. Én még futballoztam mezítláb salakon, bőrgolyóval. Az “rock and roll” volt! 36-38 fokos volt a salak, mentünk félóránként hűteni a lábunkat. Én még fociztam mezítláb, fűzött labdával is! Azt, ha eltaláltad a fűzött résznél, akkor érezted a gondoskodást rendesen. A mai gyerekeknek ezek már meseszámba menő történetek, de ez így volt szép. Van gömbérzékem, én imádom a labdát. Kosarazni is szeretek és teniszezni is. Magát a játékot szeretem. Persze a győzelem is jó, de nem bármi áron!

– Mindenkitől megkérdezem, hogy milyen stílusú szurkoló. Azonban ahogy Nagy Ferónál, vagy Deák Bill Gyulánál sem tudtam elképzelni, hogy csendben üli végig a mérkőzéseinket, úgy rólad sem tudom. Tévedek?
– Egy egészséges káromkodással nincs semmi baj, ha kiszakad az emberből. A bíró természetesen “alapvetően hülye”. Legalábbis valamelyik tábornak biztos az! Ezt ő bele is kalkulálja, vállalja. Ordítani jó, az embernek ki kell adnia magából a feszültséget, de ha ez bármilyen formában átmegy agresszióba, abban én már nem veszek részt. A levegőbe ordítani a bajomat, az rendben. Az is oké, hogy “hülye a bíró”. Mert hogyan lehetséges az, hogy nem az én csapatom, a Fradika vezet? A kör itt viszont bezárult, mert semmilyen formában nem szabad ártani senkinek!

– Mindannyian kiválasztunk kedvenc játékosokat magunknak, gondolom az évek során a Te szívedbe is beépült néhány kiváló labdarúgó. Kik a kedvenceid?
– Simit nagyon imádtam, Lipcsei Peti nagy példaképem a szívósságával, klubhűségével, tartásával, tehetségével, de nem tudnám befejezni a sort, ha igazán elkezdeném sorolni a jobbnál jobb labdarúgókat. Imádtam az Ebedli Zolis korszakot, de itt meg kell említenem Törőcsiket is, annak ellenére, hogy ő nem Fradista volt. Őt azért muszáj megemlítenem, mert egy igazi vagány volt. Sajnos a magyar szocivilág, elvitte a fröccs irányába, kár érte. Őt viszont, mint focigéniuszt meg kellett említsem.

– Törőcsiket nagyon sok Fradista megemlíti annak ellenére, hogy a Dózsában játszott.
– Akkoriban még nem volt ekkora az ellentét a két szurkolótábor között. Nem kaszabolták le egymást még így, mint napjainkban. Egymásnak riválisai voltak, nem pedig ellenségei. Ezt sajnos hagyták, hogy eldurvuljon, mert ez a jó ennek a mocskos rendszernek. Nekik az kell, hogy ellenségei legyünk egymásnak. Egy rendelettel meg lehetne szüntetni a Fradi körüli problémákat. Megszüntetik? Nem! Oszd meg és uralkodj! Tavasszal egy olyan pólóban szeretnék menni a turnémra, amin az lesz előre írva, hogy ez a Föld a miénk. A hátán pedig az lesz, látlak Téged! A jót is látom, de a rosszat is. Hiába van a hátam mögött!

– Kedvencek nem csak játékosok lehetnek, hanem mérkőzéseket is elraktározunk lelkünk polcain. Adja magát a kérdés, melyik meccs a legkedvesebb számodra?
– Őszintén megmondom, nincs ilyen. Rengeteg olyan élményem van, amikor a foci győzött. Ebben talán még olyan meccs is akad, amikor kikapott a Fradika, de elképesztően küzdöttek, hajtottak az utolsó percig. A Grasshoppers elleni is ilyen “foci-győzelmes” mérkőzés volt, mikor a Simi gipszelt kézzel játszott, de nem érdekelte, nyomta végig. Az egy elképesztő meccs volt. Olyan, ami beleivódik az emberbe. Engem a tudás, a teljesítmény, a játék és a szenvedély érdekel.

– Egy örökmozgó, hatalmas energiákkal rendelkező ember vagy. Mit tennél, ha holnap korlátlan hatalmat kapnál a Ferencváros felett?
– Meg fogsz lepődni, de elsőre a játékosokat összekapnám és elvinném őket a Pilisbe egy nagyon jó helyre. Itt egy pár napot együtt töltenénk, sütnénk-főznénk, beszélgetnénk és megpróbálnám megnyerni őket egy jobb világnak. Egy olyan világnak, ami most még csak kirajzolódik fokozatosan ebből a nagy káoszból. Mesélnék nekik egy olyan dologról, amit úgy hívnak, hogy szeretetfoci. Ahol a pályára nem ellenség jönne ki, hanem ellenfél, akit tisztelek. Ez nagyon sok sportágban megvan még. Gondolok itt a küzdősportok közül a karatéra, aminek például még a szellemisége is megmaradt. A fociban ezt már kiirtották, ami megmaradt azt pedig most is próbálják kiirtani. Az ellenfelet tisztelni kell és úgy kell elkezdeni vele küzdeni. Próbálnám visszaadni a hitüket abban, hogy lehet úgy is győzni, hogy utána odamennek és megölelik az ellenfelüket. Nem azért mondom ezt, mert idealista vagyok, hanem mert nincs más út. Az összes többi az tévedés. Ezt tudom a saját életemből. Mindig megkaptam az “égi gondoskodást”, amikor mellékútra tévedtem. Volt ilyen az életemben, mikor ellepett a sötét, az éjszaka. Tetszett, hogy éjszakai vagányok emeltek pajzsra és istenítettek, hogy Atti mekkora király vagy. Édesanyám volt mindig, aki mondta, hogy kisfiam, ez nem a Te utad! Meg is fizettem érte. Mindenért, amit elcseszek, azonnal megkapom az égi a büntetést. Egy vagy két hét, egy vagy két hónap, és jön az égi ”bünti”. Egy látó barátnőm szerint az egy karmikus kegy, ha az ember még ebben az életében letudhatja a tartozásait mindazért, amit ártó szándékkal elkövetett. Visszatérve a témához, ugyanerre a helyre elvinném a játékosok által megválasztott elöljárójukat. Egy főt, aki elöl jár. A magyar nyelv nagyon jól fejezi ki magát, ez az ember mindenben elöl jár. Na, vele is elbeszélgetnék egy-két napot, majd mikor visszajönnénk, akkor csodát tennénk, az biztos! Valószínű ledermednének sokan, mert az lenne kiírva az első mérkőzésen: “Szeressétek egymást, ahogy mi szeretünk titeket”. Még az is lehet, hogy nem lenne a meccsen egyetlen alattomos rúgás sem. Nem lenne szájbavágás, könyökkel letarkózás, hanem foci lenne. Belátom, idealista vagyok, de ez olyan lenne, mint az örömzenélés, egy igazi örömfoci.

– Családodon belül vannak még fradidrukkerek?
– Természetesen. A legnagyobb fiam is az.

– Optimistán vagy pesszimistán látod klubunk jövőjét?
– Nézd, ha az elkövetkező hónapokra tekintünk, akkor egy emberi léptékű választási eredmény után valószínűleg egy futballista miniszterelnökünk lesz, aki tud is focizni. Ezt hátránynak semmiképpen nem nevezném. Az ország helyzete a katasztrófálistól egy fokkal gyengébb. A materiális részét nem tudom, hogy lehet megoldani, de a Fradikán túl, egy MLSZ-megújítást is végrehajtanék. Egy lelki megújítást. Ez azt jelentené, hogy az összes megcsontosodott simlist kihajítanám, aki nem a fociért van ott. Ezek évek óta abban a reményben vannak ott, hogy az asztalról hátha leesik egy csont. Ezeket békésen nyugdíjba küldeném és négy-öt fiatal lendületes arccal tenném a magyar futball dolgát. Ez, ami most megy, ez nem folytatható tovább.

– Lassan elkezdődik a tavaszi szezon, mit vársz a csapattól, mivel lennél elégedett?
– Nehéz erre válaszolni. Nem látok bele az edző és csapat kapcsolatába, a csapatot sem tudom még értékelni. Azt sem tudom, hogy ők mit várnak maguktól. Én hiába mondanám azt, hogy ugorjanak kettő ötvenet, mikor ők mondjuk csak kettő tízet tudnak ugrani. Ezért inkább nem számszerű eredményeket fogalmazok meg, hanem azt szeretném, hogy egy új lelkülettel jöjjön ki a csapat, és példaértékkel kezdjenek el focizni. Egy csomó aljas, futballban alkalmazott allűrt száműzzenek, és akkor a Fradi attól tudna ragyogni, amitől ma sajnos nem ragyog. Emberségből kell, hogy vizsgázzanak, mert az a dolguk. Én zenélek, kiállok a színpadra, és boldogságot viszek az embereknek. Néha pedig egy-egy könnycseppet csalok a szemükbe, mindenkinek megvan a dolga valahol. Ti jöttök, beszélgettek és megírjátok. Lehet ebből egy ganaj cikket is írni, erre a liberális média az abszolút példa, hogy miként lehet bármiből mocskot csinálni. Ti ebből írhattok rettenetes cikket is. Nekem ártót, az embereknek ártót, de lehet egy emberségeset is csinálni ebből, ami a jövőbe mutat. Ez már csak az ember szándékán múlik. Én ebben reménykedem, hogy emberségből fognak vizsgázni. Nagyon sokan mondják, hogy realistábbnak kéne lennem, de minek? Itt van a nagy reális világnézetnek az eredménye. Egy pénzközpontú, anyagi központú reális világ. A mai világ realitása, nyolcan ütni egyet. Ez engem nem érdekel. Mi még nem ebben nőttünk fel. Gondod volt? Akkor kimentünk a művház elé és egy az egyben rendeztük.

– Az Edda nem csupán egy zenekar, hanem hosszú idő óta egy közösség. Időrendben Te hova helyeznéd el, ennek a kialakulását? Meddig voltatok csupán zenekar és mikortól vagytok már egy tábor is?
– Ez érdekes, mert különböző időpontok vannak. Az egyik számítás szerint ebben az évben leszünk 30 évesek. 1980-ban jelent meg az első nagylemez, ebből most is 30 darab van a birtokomban. 80 előtt viszont volt már 6 év, 74-ben alakítottuk meg az eredeti Eddát, 80-ig egy amatőr korszaknak nevezhető időszak volt. Az én időszámításom szerint 36 éves a zenekar, de 30-nak számítjuk a profi korszaktól, mikor is az első nagylemez megjelent. 83-tól viszont egy stabil egység lett a zenekaron belül, mert akkor lett az együttes tagja Gömöri Zsolt billentyűs, aki szerzőtársam is egyben. Én szövegíró, Ő pedig zeneszerző. Utána még történtek változások, tehát igazán stabil úgy 16 éve lett az együttes, a dobosom Zoli érkezésével. A tábort viszont már az első nagylemez összehozta. Utána délután háromtól, éjjel 12-ig dedikáltunk Miskolcon. Ahogy telt az élet, mi is alakultunk. Hol jobbra, hol balra letértünk az útról, de azért a főcsapás irányából nem engedtünk soha. Maga a zene és az Edda, a rock and roll az életünk. Látó barátaim szerint az egyik legmagasabb rezgő-közlésforma a zene. Ezért ez egy nagyon komoly lehetőség is. Ezen okból aztán minden lemezbe belecsempészek egy korképet. Jobban mondva kor-kórképet, aminek több a mondanivalója, hogy ezáltal többet adjon a hallgatóságnak. A harmincadik lemezen például ilyen a “Csend igazsága”, amit én nagyon szeretek, ez az én üzenetem 2010-re.

– Évtizedek óta megújítod és egyben tartod a táborodat. Joggal kérdezhetem Tőled, hogyan lehet továbbra is egyben tartani a ferencvárosi drukkereket? Az alvó Fradistákat hogyan lehetne visszacsalogatni a pályára?
– Nem alszanak ők, csak félnek kimenni a botrányok miatt, ahogy én is. A hat és féléves kisfiamat nem merném kivinni a meccsre, nehogy valamelyik rendőr agyonverje gumibottal, vagy valamelyik őrült megdobálja. Ahhoz, hogy az általad alvó Fradistaként definiált emberek kimenjenek a szentélybe, meg kell oldani a biztonsági kérdéseket.

– Az embert a tervei, vágyai viszik tovább az útján. Merre tart tovább Pataky Attila, mik a céljaid a jövőddel kapcsolatosan?
– Természetesen továbbra is élni szeretnék ezzel a csodálatos lehetőséggel, amit a Jóistentől kaptam, hogy énekelhetek. Ezt szeretném használni minél jobb célokra. Mellette szeretnék egyre többet tenni azért, hogy az emberek egyre gyorsabban felismerjék, honnan jöttünk, miért vagyunk itt a Földön, és merre tartunk. Megértetni egyre több mindenkivel, hogy miért születtünk ide, miért pont Magyarországra, miért ezt a csodálatos nyelvet beszéljük, mi a dolgunk, azon kívül, hogy eszünk, iszunk, kiválasztunk és szeretkezünk. Ezen kívül mi van még? Megnyitni a szíveket a Jóisten felé. Ebben, ha tudok tenni bármit a nemzetemért, embertársaimért, akkor azt tenni fogom ezerrel. Miután ezt megtettem, nincs más vágyam, mint inni egy jó pohár bort, szeretkezni a kedvesemmel, nagyot játszani a fiammal, majd a szabadba kimenni és tele pofával belenevetni egy csodálatos nyári estébe.

– Mit üzensz a Fradi szurkolóinak?
– Szeressétek egymást, ahogy mi szeretünk titeket.

– Az FTC Baráti Kör és a Fradi szurkolói nevében köszönjük ezt a mély és őszinte beszélgetést.
– Én köszönöm, hogy megkerestetek. Hajrá Fradika, GYŐZNI FOGUNK!

Istenes Mónika és Istenes Tibor
A beszélgetés ideje: 2010. február 16.

A végére ugorhat és hozzászólhat.

8 hozzászólás

  1. csabber írta:

    Hatalmas kedvencem voltál, vagy, és leszel is Attila! 36. éve vagy az EDDA feje, neked köszönhetek számtalan emléket, s felejthetetlen koncerteket. Voltak kisiklásaid, de kinek ne lettek volna? Tisztellek mint ember, zenész, és fradista.

    Örökké Fradista, és Eddás maradok!

    Hajrá, Fradika!!! —-> http://www.youtube.com/watch?v=7gqHmGmAlb4

    Hozzászólás ideje: 2010. február 20. 10:42

  2. csabber írta:

    Hatalmas kedvencem vagy, voltál, és leszel is Attila. 37. éve vagy az EDDA feje, neked köszönhetek számtalan élményt, s felejthetetlen koncertet. Csak így tovább, december 18.-án találkozunk az Arénában! 😉

    Hajrá, Fradika!

    http://www.youtube.com/watch?v=7gqHmGmAlb4

    Hozzászólás ideje: 2010. február 20. 10:44

  3. KBalu írta:

    Kedves Attila!

    Amiket az interjú során elmondtál, azokat a gondolatokkal, csak azonosulni lehet. Örülök, hogy ilyen őszintén, és nyíltan beszéltél: a fociról, a Fradiról, és az Életről. Halkan jegyezném meg, hogy gratulálok az új albumodhoz! Zseniális lett! :).

    Kedves Tibu,
    Gratulálok a munkádhoz, további sok sikert kívánok!

    Hozzászólás ideje: 2010. február 20. 19:26

  4. Bánffy Anna írta:

    Ime az EMBER –hát ezét szeretjük sőt imádjuk mi Eddások Pataky Attilát nem széditette meg a siker elismeri ha tévedet -hibázott .Mindig öszintén -nyiltan beszél ha megkövezik is érte .Köszönet Attilának és a zenekarnak azért a sok boldog percért amit nyújtanak a koncerteken ezt az érzést nem lehet papirra irni egyszerűen érezni kell .Edda -Fradika s nekem nem kell más csak annyi ,hogy ismét félelem nélkül mehessünk meccsre.Köszönöm Tibunak ,hogy visszaadta a hitemet abban ,hogy lehet Pataky Attilával olyan riportot készíteni mely az igazi arcát mutatja meg és nem porig alázza …..”Most ne engedd el a kezemet testvér -ne engedd el ha vérünk is vennék -most igazunk lesz most jön el a Holnap -most minden úgy lesz ahogy megálmodtad ……..Ott leszünk a hívó szóra….Anna

    Hozzászólás ideje: 2010. február 20. 23:19

  5. trebla77 írta:

    Nehéz megszólalni! Jó volt veletek együtt gondolkozni.Köszönjük Mónika és Tibu és természetesen Attila. 1989-ben együtt imádkoztunk a városligetben vele és Tőkés László pűspök úrral.

    Hozzászólás ideje: 2010. február 21. 08:35

  6. Bozi67 írta:

    Szerintem ebben az inerjúban is tökéletesen érződik Pataky Attila végtelen szeretete ahhoz a zenéhez,amit már több,mint 30 éve megállás nélkül játszanak.Ez az interjú egy nagyszerű ember nagyszerű szavai,mondatai,aki bármilyen kilátástalan is a helyzet,mindig szépnek és jónak látja,és próbál tenni azért,hogy így is legyen.
    Elég annyi is,ha kiáll a színpadra és elénekli a zenéiket,amikben mindig minden benne van,aminek benne kell lennie.Ha máskor nem,hát ekkor egy kicsit elfelejtjük a jelenkor problémáit és élvezzük ezt a végtelen nagy szeretetet árasztó zenét. Ti vagytok a kedvenceim EDDA Művek és azt hiszem, Ti is maradtok!!Számomra Ti léteztek szeretetben,szerelemben,boldogságban,örömben,bánatban és gyászban egyaránt. Ott vagytok mindig, és mindenhol és ezt köszönöm nektek!!

    ,,Gyakran indulok szorongással telve,mint aki vissza se tér,nem vagyok keményebb,mint Te,csak hajt a vér,az örökölt vér…”

    Hozzászólás ideje: 2010. február 21. 19:46

  7. Sziklaszív írta:

    Kedves ATTIS !
    Nagyon jó gondolatok és érzések amiről beszélsz , most már úgy érzem, hogy feljebb léphetsz egy magasabb szintre, végig jártad földi iskoládat most már csak ezen az úton kell megmaradnod de sok dolgod van még itt a földön mégpedig : TANÍTANI és TANÍTANI .
    ui : Az új lemezben találtam egy kis hibát mégpedig : Most igazunk van , most jön el a holnap . Helyett : Most is igazunk van , most jön el a holnap . Tehát most IS !!!

    Hozzászólás ideje: 2010. február 22. 09:21

  8. Balázs írta:

    Nagyon örülök Attis hogy te is a Fradinak szurkolsz. Én is. A Ferencváros a legjobb csapat. A bajnoki cím az övéké kell hogy legyen. Megvan az Edda mindegyik cédéje. Tavaly decemberben és 16 évvel ezelött voltam a petőfi csarnokban a bulitokon. Nagyon jó volt. Hajrá Fradi!

    Hozzászólás ideje: 2010. március 1. 22:23

HOZZÁSZÓLÁS




Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      Elhunyt Dr. Torgyán József

                      Bejegyzés ideje: 2017. január 22.
                      Szerző: Admin

                      Krisztel Imre temetése

                      Bejegyzés ideje: 2017. január 20.
                      Szerző: Admin

                      III. Novák Dezső utánpótlás emléktorna

                      Bejegyzés ideje: 2017. január 16.
                      Szerző: Admin

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Egy eltűnt korosztály

                      Bejegyzés ideje: 2014. augusztus 8.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Ma lenne 45 éves Simon Tibor

                      Bejegyzés ideje: 2010. szeptember 1.
                      Szerző: Limpi

                      Sanyi bá már nem ideges

                      Bejegyzés ideje: 2013. október 21.
                      Szerző: Simon Sándor

                      648

                      Bejegyzés ideje: 2010. május 30.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Gratulálunk a bajnokcsapatnak!

                      Bejegyzés ideje: 2015. május 14.
                      Szerző: Simon Sándor