2017. március 29. szerda

Bemutatjuk szombati ellenfelünket: BFC Siófok

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2010. szeptember 18.

Szombaton kora este, fél hatkor az Albert Stadionban lesz ellenfelünk a BFC Siófok csapata. Az utóbbi évek meccseit tekintve sem lesz könnyű, de a múlt szombati rémálom után különösen nehéznek ígérkezik. Nézzük ellenfelünk történelmét.

A klubot 1921 nyarán Siófok SE néven alapították meg. Érdekesség, hogy első színe zöld-fehér volt. A siófoki hőskorról keveset tudunk, az azonban biztos, hogy a csapatot 1956-ban átnevezték. Az új név a Siófoki Bányász SE lett, amelyet egészen 1998-ig viseltek. Az új névhez új színek is társultak, piros-feketébe öltöztek.

Közben persze, már a szereplésről is fellelhetők adatok. Első feljegyzett sikerük, amikor 1967-ben először jutottak fel a másodosztályba. A történelemkönyvek megörökítették a feljutást kiharcoló csapat edzőjének a nevét, aki Papp Gyula volt. Ez a szereplés nem bizonyult tartósnak, hamar visszakényszerültek az alsóbb régiókba. A következő emlékezetes dátum 1982, amikor újra sikerült a második liga. És jöttek az első sikerek. Az 1982/823-as bajnokságban a 4. helyen végzett a gárda, amelyet a következő idényben is megismételt. Ám ez, az 1983/84-es szezon nem erről emlékezetes. Sokkal inkább arról, hogy fantasztikus kupamenetelést mutattak be, amelynek során első magyar másodosztályú csapatként megnyerték a Magyar Népköztársasági Kupát. A negyeddöntőben éppen a Ferencvárost búcsúztatták, természetesen telt ház előtt, 4-2-re győztek. Az elődöntőben szintén telt házas hazai mérkőzésen 1-0 arányban legyőzték a Kiprich József fémjelezte Tatabányát. A klubtörténeti nap 1984. július 19-én volt, amikor Székesfehérvárott a döntőben 17 000 néző előtt 2-1-re legyőzték a Rába ETO együttesét. Emlékeztetőül nem árt leírni, ez az ETO a Verebes féle ETO volt, az előző két év magyar bajnoka.

A kupagyőzelem természetesen nemzetközi kupaszereplést ért, így 1984 őszén a Siófok lejátszotta első két ilyen mérkőzését. Az első kettő egyben az utolsó kettő is, hiszen ezt a teljesítményt azóta sem tudták megismételni. A görög Larissa volt az ellenfelük, amellyel idehaza (Székesfehérvárott) 1-1-es döntetlent játszottak, míg Görögországban 2-0-ra kikaptak. Ettől függetlenül ebben a szezonban nagyon beindult a csapat szekere, hiszen fennállásuk során első alkalommal bejutottak az NB I-be, miután második helyen végeztek a másodosztályban, így bő egy évvel a kupadöntő után újra sporttörténeti napra virradt Siófok, az első élvonalbeli meccs napjára.

És ez a meccs valóban Siófokon volt, mégpedig 1985. augusztus 10-én, amikor a Csepel volt az ellenfelük.
A Kovács (Horváth II) – Brettner, Pardavi, Olajos, Takács – Szajcz, Zsadányi, Jankovics – Handel (Boda), Horváth I, Tiber összeállítású, Szőke Miklós által edzett csapat Tiber, Jankovics és Horváth I góljaival 3-0-ra győzött. A krónikák feljegyezték, hogy az újonc akkor egyetlen forduló után a táblázatot is vezette, amit azóta sem tudott soha megismételni. Végül a 14. helyen zárták az első élvonalbeli bajnokságukat, azaz éppen bennmaradtak. A következő szezonban a tragikus sorsú Kaszás Gábor irányításával egy helyet javítani tudtak, a 13. helyen végeztek. Ez a javulás egy év múlva is megvalósult, 1987/88-ban már a 12. hely jutott nekik, amit egy évvel később is megismételtek, immáron Gellei Imre vezetésével.

A csapat fejlődése továbbra sem állt meg, sőt 1989/90-ben nagyobbat ugrottak, amikor a 7. helyet szerezték meg. Edzőjük ekkor Varga István volt. Látható, hogy az edzőket elég nagy ütemben fogyasztották. Ezt a helyet 1990/91-ben is tartották. Ekkor nagy álmokat szőttek, német befektető érkezett a városba, német edzőt hozott, a hazai élvonal neves játékosait igazolták le, mint például Fischer Pált vagy Gregor Józsefet. Az őszt ennek megfelelően a dobogón is zárták, ám tavasszal lecsúsztak onnan, így is történetük legjobb helyezését érték el a megszerzett 4. hellyel. A “német lufi kipukkadt”, a következő szezontól hanyatlani kezdett a gárda, Pusztai Lászlóval a kispadon a 8. helyig jutottak. 1993/94-ben a 13. hely lett a vége, ami a bajnokság átszervezése miatt osztályozót ért, ahol kiestek, végetért az első nagy élvonalbeli álom.

Két év múlva sikerült visszajutni, de közel sem sikerült megismételni az első korszak sikereit, mondhatni vagy a kiesés ellen küzdött a csapat vagy ki is esett. Tulajdonosok jöttek, tulajdonosok mentek. Ennek során 1998-ban nevet változtattak, Siófok FC néven futottak. 2000-ben a színeket is lecserélték, felvették Siófok város színeit, a kék-sárga-zöldet, miután az éppen soros kesés után a siófoki önkormányzat mentette meg a csapatot a megszűnéstől.

2001-ben a Fodor Rt. lett az új tulajdonosa a Siófok FC-nek. Az új vezetőség elhagyta a zöld színt, csak a jelenlegi sárga-kék színeket szerepeltette. A stabil anyagi háttér és a megfelelő szakmai munka eredményeként a Siófok FC 2002 nyarától újra az első osztályban szerepelhetett. Sikerült a Balaton partján tartani a feljutásban döntő érdemeket szerző sikeredzőt, Csank Jánost. Vele a 2002/03-as bajnokságban az év meglepetéscsapata lett a Siófok, miután óriási meglepetésre újoncként az 5. helyen zártak.

A szakmai sikerek ellenére a klub anyagi stabilitása megbillent, mert a főtulajdonos már nem volt képes a korábbiakkal azonos mértékben támogatni a klubot. 2003 májusában a Kft. 97%-os üzletrészét Kuti István cége, a Balaton Reklám és Média Kft. vette meg. A futballcsapat a 2003/2004. évi bajnoki évadra már Balaton FC néven adta be nevezését. 2003 első felében sötét felhők gyülekeztek a csapat felett. Mindezek ellenére is sikeres szezont produkáltak és végül az akkor már Csertői Aurél irányította csapat a 4. helyen zárta a bajnokságot, megismételve a 11 évvel korábbi teljesítményt. Ennek ellenére a klub anyagilag teljesen ellehetetlenült, ezért a felnőtt labdarúgás megszűnt Siófokon, Kuti István “áthelyezte a Balatont Diósgyőrbe”, azaz bevett magyar szokás szerint telephelyet váltott.

Egy évig semmi nem történt Siófokon, a Siófoki Bányász égisze alatt egyedül az utánpótlásnevelés működött, az önkormányzat támogatásával. Majd a 2005/06-os bajnokság előtt bekövetkezett az, amire mindenki vágyott. Újra lett Siófoknak felnőtt csapata. Történt ugyanis, hogy a bodajki futballcsapat áttette a székhelyét Siófokra. A mai névben erre utal a BFC, ahol a B a Bodajkot rövidíti.

Bodajkon 1947-ben alakult meg a futballklub. A bánya támogatásával a ’60-as években az NB-III-ban szerepelt a csapat, később viszont a járási bajnokságig esett vissza. A 90-es évek közepén egy agilis vállalkozó, Nemes Ferenc felkarolta a gárdát, amely egészen a második vonalig kapaszkodott. Közben együttműködési megállapodás született az MTK-val, s ennek kapcsán az agárdi Sándor Károly Akadémia “diákjai” szerepeltek bodajki színekben. A “három éves házasságnak” azonban vége lett, mivel egyik fél sem kívánta a szerződést meghosszabítani. Ekkor új fejezet kezdődött: a bodajki önkormányzatnak a társaságban meglévő 48%-os üzletrészét, illetve a sportegyesület 1%-os részesedését megvásárolta a Siófoki Bányász. Ez lehetővé tette, hogy az 51%-ban tulajdonos Nemes Ferenc Siófokra tehesse át a cég telephelyét. A váltás azt jelentette, hogy az ősztől a BFC Siófok indult a Bodajk helyén az NB II-ben.

Az első ilyen szezonjukban középcsapatként teljesítettek, míg a második évben (2006/07) megnyerték az NB II Nyugati csoportot, Botos Antal vezetésével. Az első osztályban a csapat több ezdőváltáson is keresztül ment. Végül a klub 2009 tavaszán kiesett az első osztályból, ráadásul Nemes Ferenc tulajdonos is távozott. Azóta és jelenleg Horváth Károly áll a csapat élén, aki egyben a techinkai igazgató és ügyvezető igazgató is. A klub a 2009/2010-es bajnokság téli szünetében még 8 pont hátránnyal állt az éllovas Gyirmót mögött. Az idény végére azonban sikerült ledolgozni a ponthátrányt és a csapat visszajutott az első osztályba. Itt tartunk most.

A csapat a hazai mérkőzéseit a Siófoki Városi Stadionban játssza, amelyet 1961-ben építettek. Befogadóképessége 12 000 fő, ebből 2000 ülő-, 10 000 pedig állóhely. A vendégszektor 1500 fő fogadására alkalmas. A világítás 1988 októberében készült el. A stadionon 2009-ben felújításokat végeztek, ekkor az eredményjelzőt kicserélték és a főlelátóra kék székeket szereltek fel, a világítást kicserélték. A nézőcsúcs 1995 nyarán egy Magyarország-Izrael válogatott barátságos mérkőzésen dőlt meg, 15 000 nézővel. A stadionban több barátságos válogatott, illetve nemzetközi kupadöntő meccset játszottak. A stadiont a legtöbben tradicionálisan ma is Bányász Stadionnak hívják.

Az összeállítást
a BFC Siófok hivatalos honlapjának (www.bfc-siofok.hu),
a http://hu.wikipedia.org/wiki/BFC_Si%C3%B3fok
és a http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A9v%C3%A9sz_G%C3%A9za_utcai_stadion wikipedia bejegyzések
felhasználásával készítette: Simon Sándor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      A Fradi krónikására emlékeztünk

                      Bejegyzés ideje: 2017. március 28.
                      Szerző: SzB

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      A Fradi dicső múltja, 106.rész – 2009-10

                      Bejegyzés ideje: 2010. november 6.
                      Szerző: Simon Sándor

                      A Fradi dicső múltja, 52.rész – 1954

                      Bejegyzés ideje: 2009. június 17.
                      Szerző: Simon Sándor

                      A 2015.11.14-én megtartott küldöttközgyűlés dokumentumai

                      Bejegyzés ideje: 2015. november 21.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Magyar bajnoki múlt, 10.rész. Az első ötven év (összesítés)

                      Bejegyzés ideje: 2009. november 14.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Néhány aktualitás avagy mit nem árt tudni a Baráti Körről

                      Bejegyzés ideje: 2016. március 17.
                      Szerző: Admin