Az előző részt ott hagytuk abba, hogy a Fradi bejutott a KK döntőjébe. Ezt a részt illendő itt kezdenünk…

A döntőben az olasz Lazio csapata volt az ellenfél. Az első mérkőzést Budapesten, az Üllői úton rendezték, 1937. szeptember 12-én. A Ferencváros a képességeihez mérten nagyon közepes formában játszott, a végig védekező olaszok megúszták egy 4:2-es vereséggel. Sárosi 3, Toldi 1 góllal köszönt be a rómaiak kapujába. Két gól is 11-esből esett, az egyik olasz gólt nyilvánvaló lesállás előzte meg. A nézősereg az előzetes formák alapján szebb játékot, jobb eredményt várt, így csalódottan távozott.

Az október 24-én Rómában megrendezett visszavágó, azonban feledhetetlenül nagy mérkőzést hozott. A közölt kép a kezdés előtti pillanatokat mutatja, amikor Sárosi zászlót cserél. Aztán a Lazio nagy lendülettel kezdett, gyorsan meg is szerezte a vezetést. Egy perc múlva sikerült egyenlíteni, Sárosit felvágták a büntetőterületen belül, a 11-est maga értékesítette. Aztán a 8. percben Sárosi újabb góljával már 2:1 volt a Fradi javára. Villámkezdés! Az olaszok azonban nem adták fel, rákapcsoltak és a klasszisuk, Piola, révén három gólt szerezve ledolgozták a hátrányukat, 4:2-re vezettek. A félidő vége előtt azonban Toldi is megvillant, már csak 4:3, így vonultak pihenőre a csapatok. A II.félidőben a Lazio mindent egy lapra feltéve támadott, beszorította a Fradit, a 61.percben 11-eshez is jutott. Piola büntetőjét azonban Háda, a gumiember, hihetetlen reflexszel kivédte. A védés szárnyakat adott a Fradinak, kijött a szorításból, a 70-ik pecben Kiss révén előbb egyenlített, majd 10 perc múlva Sárosi feltette az i-re a pontot, góljával 5:4-re nyert idegenben is a Ferencváros és története során másodszor is elnyerte a Középeurópai Kupát. A csapatkapitány Sárosi örömkönnyeivel küzdve emelte magasra a trófeát, a kiutazott fradisták pedig a Himnuszt énekelték. Az olaszok is gratuláltak, egyikük amikor kezet fogott Sárosival, így szólt hozzá: “Ilyen játékot én még életemben nem láttam! Most tanultam meg, hogy mi az a futball.”

Talán így már érthető, hogy a sorozat eddigi epizódjaitól eltérően miért ezzel a nagyszerű döntővel kezdtünk. A siker lendületet adott a bajnokságban is.

 A KK győzelem mellett a bajnoki címet is sikerült visszahódítani. Igaz, hogy most nem sikerült száz gólt lőni (csak majdnem), de az elsőség sokkal fontosabb volt. Az ősz szenzációsra sikeredett, 12 győzelem és 1 döntetlen (az is az első meccsen). A tavasz két vereséggel kezdődött, aztán viszont a bajnokság végéig nem volt megállás, 11 győzelem következett.

A Húsvéti-torna ezúttal Luxemburgban várta a csapatot. Felemás volt a mérleg, a Spora együttesét 4:1-re verték, ám a Wacker Wien-től 4:2-re kikaptak.

A bajnokság befejezése után, mint kupagyőztes indult a Ferencváros az új KK sorozatban. Ellenfeleink sorban: Zsidenice (cseh), idegenben 1:3, odahaza 3:0, Ripensia (román), idegenben 5:4, az Üllői úton 4:1, majd az elődöntőben a Juventus következett, Torinóban 2:3, itthon 2:0. Ezzel újra a döntőbe jutott a Fradi!

A bajnoki szünetben a szokásosnak mondható téli túrát exkluzív környezetben, Máltán töltötte a csapat, hét mérkőzést játszott, mindhetet megnyerte!

Az 1937-38-as szezonban játszott díjmérkőzések összesítése:

46 mérkőzés: 39 győzelem, 1 döntetlen, 6 vereség: 193 : 81 gólarány

Az amatőr csapatként szereplő FTC az amatőr bajnokság I.osztályában a Pártos-csoportban a 3.helyen végzett, 26 mérkőzésen 12 győzelemmel, 8 döntetlennel és 6 vereséggel, 56:33-as gólkülönbséggel.

Az 1937-38-as szezon téli szünetében a máltai túrára utazó csapat

Forrás:
Nagy Béla Fradi futballkrónika 1899-1973
Major János – Nagy Béla – Várszegi János Zöld-fehérben
nemzetisport.hu