Az első rész (gólok) és a második rész (bírók) után íme itt a következő epizód.

A mai részben játékosainkat vettem nagyító alá, mégpedig a pályán és a kispadon egyaránt.

KEZDŐINK
Nézzünk először egy olyan táblázatot, amelyben időrendi sorrendben szerepelnek a fordulók, ebben pedig kezdő játékosainkat jelöltem meg.

(A fekete, elválasztó vonal Davison és Short váltását jelzi a kispadon.)
Érdekesnek tűnhet így megnézni azt, hogy például Bobby Davison hétről-hétre hogyan gondolkodott, kik azok, akikben feltétlen bízott.
Ami szembetűnő, hogy Pisanjuk és Mamic egész ősszel egyetlen egyszer sem kapott kezdőként bizalmat. Tudjuk, voltak sérüléseik, de azért ez elég meglepő egy ilyen zaklatott ősz alatt, ahol igencsak gondjaink voltak a góllövéssel. Csereként kaptak azért lehetőséget, de az is igencsak minimális volt, de erről még lesz szó később.

Meglepő lehet Bobbytól Tóth Bence ilyen fokú mellőzése (csereként sem bővelkedett Bence nagy “idővel”, de erről is majd később bővebben) illetve Fülöp totális kezdőkénti mellőzése. Ő bizonyára örült az edzőváltásnak, ugyanis, mint látszik, Craig Short már számításba vette.

Pölöskey számunkra oly fontos első fordulós góljai 1 fordulós kezdő lehetőséget „értek”, később csak csereként számoltak már vele az edzők.

Jamaikai légiósaink az első fordulókban „eltávon” voltak, visszakerülésük után azért az mondhatjuk, hogy alapemberei a jelenlegi Ferencvárosnak, egyéb statisztikák alapján is.

Shaw sajnos nem játszott túl jól, amikor szerepet kapott, ez látszik a táblából is, elveszítette az ősz második felére a kezdőkénti bizalmat.
Lowtontól, Wedgburytől és Abditól a sérülések(?) sok lehetőséget elvettek.

Nézzük a kezdőkénti pályáralépések számát, külön-külön a két edzőnél:

Ami szembetűnő lehet, hogy Shorttal akik nyertek, az Tóth Bence, Fülöp Noel és Adnan, kezdőként szinte maximális lehetőséghez jutottak a szezon végén.

Az megállapítható, hogy a két edző nagyjából ugyanazt a „gerincet” használta: a kapusposzt úgy néz ki, egyelőre eldőlt Megyeri javára, a mezőnyben Balog, Wolfe (és valószínűleg ha nincs a petárdaügy) Dragóner és Kulcsár, illetve Lipcsei (visszakerülése után maradt stabil kezdő az ominózus Diósgyőr meccs kivételével) Morrison és a szezon előrehaladtával Rósa illetve Ferenczi az, akikre főleg építkeztek edzőink.

Az előző táblákból levezethető, ki hányszor volt kezdőjátékos. Az olvasót azonban megkíméljük a számolgatástól, inkább mutatjuk.

Ferenczi „maximumot” ért el, valószínűleg ha Balognak nincs egy kisebb sérülése, illetve ha Morrison és Wolfe velünk van alapozáskor és utóbbit nem tiltják el a szezon végén, akkor elképzelhető, hogy ők is elérik a 15-ös számot.

Eddig a kezdőjátékosokkal foglalkoztunk, mostantól nézzük a kispadot is, azaz “kezdjünk el cserélni”.

A következő tábla azok nevét mutatja, akiket lehívtak a pályáról, a nevük mellett a számmal, hogy hányszor?

Rósa, Lipcsei, Kulcsár és Joaquin 1 alkalommal történő cseréje időhúzó jellegű lehetett, mert ezek a 88-94 perben történtek.

CSERÉINK:

Kiket / hányszor állítottak be a csapatba a mérkőzések alatt?

Fitos, bár kezdőként csak 3 alkalommal vonulhatott pályára, összesen 10 mérkőzésen volt összesen aktív résztvevő. Mamic és Pisanjuk hiába áll ezen a táblán „előkelő” helyen, hamarosan láthatjuk, ez percekben elenyésző…

Tóth Bencéről már beszéltünk, véleményem szerint neki több lehetőség kellene, ha szeretnénk, hogy fejlődjön…
Morrison válogatottbeli visszatérése után volt csere, aztán visszakerült a kezdők közé.

A becseréltek az alábbi mennyiségű játékpercet játszották. (Az FTC-Diósgyőr meccset 65 perccel számítottam, az MLSZ adatbankjából nem derült ki a hivatalos játékidő, így tudósításokra hagyatkozva döntöttem a 65 perc mellett):

Látható, hogy Mamic és Pisanjuk, akik nem voltak kezdők egyszer sem, gyakorlatilag e táblázatban szereplő időt töltöttek egész ősszel a pályán… (Ha szabad egy személyes megjegyzést megejtenem: a ligakupában ők úgy gondolom húzóemberei voltak csapatunknak, majdnem meccsenkénti 1-es gólátlaguk volt, ami jelzi, hogy ahhoz a csapathoz mérten pozitívan lógtak ki, „felfelé”. Talán ezen az őszön több lehetőséget érdemeltek volna az NB1-ben… – de edzőink másképp látták.)

Készítettem egy olyan táblázatot is, amely azt mutatja, hogy a padon kik / hányszor ültek akkor, amikor nem kaptak lehetőséget, nem állhattak be, azaz nem jutott nekik az adott meccsen egyetlen perc sem:

Látszik, hogy Fitos 12 meccsen volt a padon, 7 esetben becserélték, 5-ször nem jutott lehetőséghez.

Végezetül pedig még egy tábla, amely az ősszel a pályán töltött összes percet mutatja (itt is 65 perccel szerepel az FTC-Diósgyőr meccs):

A már korábban említett Mamic, Pisanjuk páros mellett elképzelhető, hogy ha nincs az edzőváltás, Fülöp Noel nullával szerepelne, de Tóth Bence és Adnan is a lista végéhez lenne közelebb.

Megállapítható, hogy a korábbi, sokat szereplő játékosaink közül Fitosnak nem volt ilyen szempontból sikeres ősze.

Normál esetben a kapusnak kellene elöl szerepelni, de tudjuk, ez az ősz ebből a szempontból is viszontagságos volt…

Kíváncsian várom majd a tavaszi hasonló táblázatot, és bízom benne, hogy nem kell majd akkor is „csonka” meccs játékidőkkel „bíbelődni”, mert ez azt jelentené, minden mérkőzésünket rendben le tudtuk játszani…

– Sinka András –
(A táblázatok adatainak forrása az MLSZ adatbankja.)