2017. február 23. csütörtök

A csapatépítés nehézségeiről Prukner Lászlóval

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2010. december 15.

Tél van, a labdarúgásunk szünetel. Eltelt az idény fele, úgy gondoltam, itt az ideje az értékelésnek. Minden szurkoló profi ebben, legalábbis ezt hiszi. Nekem is megvan a véleményem, sokszor közzé is tettem már. Most is értékelhettem volna, sőt a barátaim is szívesen megtették volna ugyanezt. Ha szubjektíven, akkor szubjektíven. Én azonban azt gondoltam, erre a feladatra kérjük meg a legautentikusabb személyt, Prukner Lászlót.

Örömmel vettem, hogy elfogadta a felkérést és elkezdhettük ezt a félévértékelő megbeszélést. Bevallom, az eredeti tervem az volt, hogy a tanár úr, mint osztályfőnök értékelje az osztálya teljesítményét, adja ki a félévi bizonyítványt. Prukner László ettől elzárkózott, mondván, a futballcsapat nem iskolai osztály. Itt nem lehet 1-től 5-ig osztályozni. Edzőként sosem tette ezt meg, most sem fogja. Egy-egy meccs után sokszor még nem elég higgadt az értékeléshez, utána pedig már nincs értelme. Mert megtörténnek ugyan az elemzések, akár személyre lebontva is, de utólag nem lehet azokon rágódni, mert előttük van a következő mérkőzés vagy adott esetben a következő szezon. Egy-egy ilyen értékelés csak feltéphet sebeket, olajat önthet a parázsló tűzre. Úgyhogy ezeket az értékeléseket meghagyja az újságíróknak és nekünk szurkolóknak, hogy játsszunk mi ezekkel. Mert mi tényleg játszunk, úgy adunk osztályzatokat, hogy fogalmunk sincs, az adott játékosnak mi volt a taktikai feladata. Lehet, hogy háromszor sem ért a labdához, viszont a mozgásával kizárta és semlegesítette az ellenfél egyik kijelölt játékosát.
Ez az a pont, ahol a kérdező minden felkészülése rommá lett. Nem lehet személyeket, nem lehet csapatrészeket értékelni. Akkor miről fogunk beszélni? Beszélni, beszélgetni persze könnyű, a Fradiról különösen, de cikket írni félévkor, miután megdőlt a koncepció, már nehezebb. Prukner László azonban gyorsan megadta a választ az összes kételyemre azzal, hogy elkezdett a félév történéseiről beszélni. Arról, hogy alakult ki az a csapat, amit ma Fradinak ismerünk. Ahogy beszélt, azonnal felrémlett bennem, ismerős a történet. Ezek a csapatépítés nehézségei. Azok, amiről nem kevesebb, mint 46 évvel ezelőtt Mészáros József is mesélt egy újságírónak. Hogy ne kelljen elmondanom, inkább idemásolom a korabeli cikket a Képes Sport 1964. december 8-i számából.

Le is buktattam magam, hisz látható, a jelen bejegyzés címét a korabeli szerzőtől, Szücs Lászlótól kölcsönöztem. Adta magát, hisz látszik, nincs új a nap alatt. Az edzői szakma úgy tűnik, nem sokat változik. Prukner László szavai rímelnek a nagy előd, Mészáros József gondolataival. Ezzel kicsit elé is mentem a történéseknek. Következzenek hát Prukner László gondolatai a csapatépítésről.

Amikor 2010 nyarán átvettem a Ferencvárost, akkor gyakorlatilag nem volt csapat. A Ferencvárost a történelemben mindig az jellemezte, hogy a benne játszó játékosok rajongásig szerették a klubot, azonosultak vele, a legtöbbjüknek sokéves múltja volt a csapatban. Kiket örököltem én? Balog Zolit, Rósa Dénest, akik az előző idényben nem sokat játszottak, Csizmadia Csabát, aki fél éve volt itt, Dragóner Attilát, Fitos Lacit, akik hosszú ideje sérültek voltak, Tóth Bencét és Kulcsár Dávidot, a fiatal ígéreteket. Ők jelentették a fradista magot. Mellettük maradt még a légiósok közül az utolsó pillanatig tárgyaló Tutoric, a később a kerethez csatlakozó Stockley és Haber, a korábban alig játszó Schembri és Abdi. Ők voltak a Fradi. Létszámában is kevés ez a névsor, úgy meg különösen, hogy egy csapat vázaként nem lehetett rájuk tekinteni. Nem volt mag az öltözőben, nem volt fradista mag. Olyan mag, amely köré hozni lehet az új játékosokat. Az előző vezetés elkezdett igazolni (Józsi, Rodenbücher, Nagy Patrik), de az előző vezetés is eltűnt. Ez volt a kiindulópont, amihez képest vészesen közel volt a bajnokság kezdete. Ebben a helyzetben kellett dönteni. Nemcsak játékosokat kellett igazolni, hanem meg kellett erősíteni a Fradi magyar magját, ami nélkül nem lehet Fradi a Fradi. Ehhez pedig adott volt a létszám, ha tetszett ez a szurkolóknak, ha nem. Új emberek sosem alkothatnak azonnal magot. Egy edzőnek tekintettel kell lenni az öltözői légkörre, hangulatra is, hiszen az nagymértékben befolyásolhatja a teljesítményt. Ott is van hierarchia, ha nincs, akkor anarchia lesz. Így ez sokkal bonyolultabb volt, mint igazolni 15 új játékost.

Az új játékosok pedig folyamatosan jöttek. Tény, többet hoztunk, mint ami normál esetben elvárható volt. Ennek oka, hogy egyszerűen nem volt időnk. A referenciák alapján be kellett vállalnunk az igazolásukat, hogy a napi munka során kiderüljön, ki lehet a hasznunkra. Zömmel olyanokat igazoltunk, akik fiatalok, korábban már mutattak valamit, előző csapatuknál mégis háttérbe szorultak. Ilyenkor egy környezetváltás gyakran hasznos lehet. Megjegyzem, a Kaposvár esetében rendszeresen így jártunk el, és az ilyen elvek mentén odahozott játékosok döntően beváltak, az NB I meghatározó játékosaivá nőtték ki magukat (Alves, Nikolics, Szakály testvérek, Vasziljevics). Persze a Kaposváron soha nem volt olyan eredménykényszer, mint itt a Fradinál. No meg ott a fiatalok mindig a stabilan ott játszó idősek mellé kerültek be.

Október közepéig ezzel az extra méretű kerettel edzettünk, hogy megismerjük a játékosokat. Ahogy a mondás tartja, lakva ismerszik meg az ember, a játékos is csak a pályán. Mindez azt jelenti, hogy még október közepén is képlékeny volt a keret, ami nem tekinthető normálisnak. Nem, mert a bajnokság már javában ment. Így futottunk bele a nagy vereségbe is, hogy az ellenfelet ne is nevesítsük. A szurkolók egy részétől nem kaptuk meg a türelmet, ők ezt a vereséget sorstragédiaként élték meg. Engem is lesújtott, mert egy edző mindig győzni akar, különösen a legnagyobb rivális ellen. Gondolom, így volt ezzel a Real Madrid a Barcelona és a Feyenoord a PSV ellen is, ahol ugyancsak ismerjük az eredményeket. Nem tudom, hogy ott mekkora a türelem a szurkolók részéről, ám az tény, hogy mindkét csapat következő hazai meccsén teltház fogadta őket. Nálunk meg? Félreértés ne essék, ez nem panasz, csak a tények kedvéért jegyeztem meg. Nekünk Magyarországon, magyar körülmények között, Magyarország legnépszerűbb csapatánál kell bizonyítanunk.

Új fradista maggal, új játékosokkal, új játékrendszert vezettünk be. Olyan rendszert, amely nem a játékot akarja követni, hanem a játékot diktálni. Nem én mondom, hanem a közönség, ez már ősszel is sikerült néhányszor, amikor az eredmény jó játékkal is párosult. Volt, hogy nem volt jó a játék, de volt eredmény. Olyan is, hogy volt jó játék, de elmaradt az eredmény. Emiatt van bennem hiányérzet. Ha a Debrecen, a Zalaegerszeg és a Paks ellen megtartjuk a döntetlent, akkor most én is elégedett lennék, az őszi szezon számomra akkor lenne igazán kezelhető.

A kísérletezésnek első fokon október közepén lett vége, amikor a nagy keretet oly módon szűkítettük, hogy az első csapatban szóhoz nem jutókat a második csapathoz irányítottuk. Tettük ezt azért is, hogy az ottani munka is kiszámíthatóvá váljon, a második csapat is eredményeket érjen el. Ezzel együtt mindenkit figyeltünk, hogy egy tartósan kiugró teljesítmény esetén nyitva legyen az ajtó az első csapat felé.

Itt tartunk most. Van egy keretünk, amely még mindig nem fix, nem szilárd, nem is lehet az, hiszen fél év alatt képtelenség egy csapatot felépíteni. Ám most már többet látunk. Látjuk ki az, akiről le lehet mondani, ki az, akinek játéklehetőséget kell adni, ha nálunk nem megy, akkor máshol, kölcsönben. Ez azt jelenti, hogy ők még mindig bizonyíthatják, egyszer helyük lehet a Fradiban. Régen sem volt ez másképp, voltak, akik élni is tudtak ezzel a lehetőséggel. Szerintem ezt a szurkolók döntő többsége is elfogadja. Nem tagadhatom el, van aki nem. Van, aki halálos fenyegetést küld a részemre, hogy ha ezt vagy azt elküldöm, akkor engem vagy valamely családtagomat megölnek. Tudom, sokaknak fontos a Fradi, de a Fradi sohasem egy vagy két személy, még ha azok világklasszisok lennének is. Ma sajnos nem beszélhetünk világklasszisokról és mégis…

Látjuk, hogy a keretszűkítés után felszabaduló forrásokkal hol kell megerősíteni a csapatot. Azon vagyunk, hogy ezt megtegyük. Úgy gondolom, ez most valamivel könnyebb feladat, mint a nyári, hiszen 2-3 emberről beszélünk egy már kialakulófélben levő csapatba, nem pedig 15-20 emberről a nagy bizonytalanságba.

Nagyon nehéz fél éven vagyunk túl. Biztos, hogy követtünk el hibákat, amiket el is vállalunk. Elvállaljuk, de csak eddig, most korrigálnunk kell a továbblépés érdekében. A tulajdonos ezt megértette és elfogadta, most a döntéseinket várja. Ha már a tulajdonosnál tartunk, az ideérkezésemet követő váltásokból úgy érzem, jól jöttem ki. A szakmai kompetenciám és felelősségem egyértelmű, azt senki sem vitatja. Egyértelmű a helyzet a klubházban, jó a kapcsolatom az adminisztrációban dolgozó kollégákkal. De továbbmegyek, úgy gondolom, a szurkolók többségével is jó kapcsolatba kerültem, megértik és elfogadják a döntéseimet. Összegezve, jól érzem magam.

Mondják, a Fradi edzője rivaldafényben él. Én ezt nem érzem. Én reggeltől estig a pályán vagy a klubházban, utána pedig otthon vagyok. Nem keresem a feltűnést. Az, hogy az újságírók naponta megkeresnek, az a munkámhoz tartozik, az ő kiszolgálásuk hozzátartozik a feladatomhoz. Talán az okoz némi nehézséget, hogy nap mint nap próbáljak valami újat mondani, hiszen az senkinek sem jó, ha mindig ugyanazt a lemezt hallgatja. Nem szeretem, ha a Fradi tulajdonlási helyzetéről faggatnak, hisz az nem az én kompetenciám. Tudom, ez ma slágertéma, de az volt már az érkezésem előtt is. Tény, hogy a Fradi azon klubok közé tartozik, ahol a kifizetések mindenki felé mindig időben és pontosan megtörténnek, így az nem szabad, hogy befolyásolja az öltözői hangulatot. Nem is befolyásolja.

Remélem, hogy a munkát, amit elkezdtünk, befejezhetjük. Felépíthetjük újra azt a Fradit, amely a hagyományaihoz méltón szerepel úgy a hazai bajnokságban, mint a nemzetközi porondon. Egy olyan Fradit, amelynek szilárd és stabil váza van, amit nem kell évente kicserélni, csupán finomhangolni. Ehhez kérem a Fradi szurkolóinak a türelmét, kérem, hogy legendás klubszeretetükkel és szurkolásukkal segítsék a munkánkat.

Befejezésül megragadom az alkalmat, hogy minden Fradi szurkolónak boldog, békés Karácsonyt kívánjak, a jövő évet tekintve pedig sok sikert úgy a privát életükben, mint a Fradiban!

Remélem, nem csak én érzem úgy, hogy összecsengenek Mészáros József és Prukner László szavai.

Ahogy Mészáros József, úgy Prukner László is olyan játékosokat keres, akik azt az iskolát képviselik, amit a Ferencvárosban régóta tanítanak, a lendületes, gyors, ötletes, sok helyváltoztatással járó támadójátékot. Akik egyéni érdekeiket mindenkor a csapat érdekei alá tudják rendelni.

Ahogy Mészáros József, úgy Prukner László is vallja, a Fradinak kötelezettségei vannak, a hagyományaival, a szurkolótáborával, sőt az egész magyar labdarúgással szemben.

Ahogy Mészáros József, úgy Prukner László is kéri a csapatépítéshez a lelkes szurkológárda megértését és türelmét. Akkor is, ha a nézőtérről nem tudható, hogy egy-egy kísérletezés miért is történik. Bízniuk kell az edzőben, támogatni kell a munkájában, ily módon mindannyian részeseivé válhatunk a csapatépítés nehéz munkájának.

Mészáros József megkapta a bizalmat. A beszélgetést követő félévben elérte a máig egyedülálló nagy nemzetközi sikert, csapatával megnyerte a Vásárvárosok Kupáját.

Remélem, Prukner László is megkapja a bizalmat és csapatával a következő félévben dobogós, mindenképpen nemzetközi kupára jogosító helyezést ér el.

Simon Sándor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

12 hozzászólás

  1. eagleeye írta:

    Sanyi!
    Nagyszerű cikk, nem tudtam, hogy lesz nálunk Prukner interjú, de vártam egy ilyenfajta összegzést a Mestertől, ezért ettem a szavakat! 🙂

    Remélem nem fogják félreérteni sokan a mondatokat és nem állítják be amolyan magyarázkodásnak, mert szerintem attól nagyon messze volt a teljesítmény, még a hibákkal együtt is – azaz nincs miért magyarázkodni!

    Olvasva a csapat “nyári gerincét” és a már Prukner úrat megelőző igazolásokat, hát igen karcsú keret volt az “alap”, erre nagyon ügyesen és okosan sikerült “ráépíteni” fél év alatt egy, hazánkban már most meghatározó csapatot – mert ez az, akárki akármit mond.

    Voltak hibák, de ez mindig benne van annál, aki dolgozik, még ha lelkiismeretes is.Utólag mindig könnyű okosnak lenni.

    A célok nemesek, azok olyanok, amiket mi is remélünk,elvárunk.

    Talán merész kijelentés tőlem, de ezen az őszön a szakmát illethetné a legkevesebb kritika!Sajnos volt zűr elég a háttérben…

    A fenyegetés pedig mindig megdöbbent.Ezt olvasva elgondolkodom azon, hogy talán nem ok nélküli az edzések “zárttá tétele”.Nagyon szomorú ez.

    Sok sikert, Prukner úr a további munkához!

    Sanyi, köszi! 🙂

    Hozzászólás ideje: 2010. december 15. 18:20

  2. trebla77 írta:

    Ahol egy Varga Zolit megfenyegettek ott már semmin sem kell csodálkozni.
    A fejlődési ütem jó. Szerintem is sok van még a csapatban és a csapatjáték is lesz még olajozottabb.
    Ha az első háromban végzünk az már elfogadható és jövőbe mutató lehet.
    Kívánom, hogy végre olyan legyen a csapatunk és a klubunk amilyet mindenki szeretne!
    Hajrá Fradi!

    Hozzászólás ideje: 2010. december 15. 19:43

  3. iviftc67 írta:

    Régen volt már ilyen szimpatikus edzőnk és szerintem szerethető csapatunk, ne legyünk elszállva,de ebből a csapatból lehet valami,de ehhez nekünk szurkolóknak a csapat mellé kell állnunk és nem széthúzni!!!
    Hajrá Fradi!!!

    Hozzászólás ideje: 2010. december 15. 20:15

  4. iviftc67 írta:

    Köszönet Simon Sanyinak az írásokért!!!

    Hozzászólás ideje: 2010. december 15. 20:16

  5. piszematyi írta:

    Lesz még jó csapatunk csak türelmesen ki kell várni, nem szabad kapkodni, ha hagyják a szurkolók (főleg) dolgozni Pruknert, mert csodák továbbra sincsenek. Ahhoz hogy stabil, meghatározó csapat legyen a Fradi legalább 3- 5 év kell. Külföldön is ott van minőségi munka ahol az edző (manager) évekig irányítja a csapatot, az csak pillanatnyi eredményt hozhat ha gyakran váltogatják az edzőket.

    Hozzászólás ideje: 2010. december 15. 20:42

  6. Csabi írta:

    Nagyon örültem a nyáron, hogy végre újra magyar edzője lett a Fradinak Prukner László személyében, aki előtte már bizonyított Kaposváron, szóval nemcsak nemzeti érzelmű hanem rutinos tréner is érkezett a csapathoz. Ennek fényében a nagy játékosmozgás ellenére(amiből végül is jól jöttünk ki hiszen pl.Heinz klasszisokkal jobb mint a magyar átlag + Rodenbücher,Maróti vagy a csapatba helyet követelő Schembri nagyon bevált) kíváncsian vártam a szezon kezdetét s a kisebb-nagyobb hullámvölgyek + az Újpest elleni pofon ellenére elmondhaton hogy kellemesen csalódtam a csapatban mivel a meccsek jelentős részében a tavalyi évvel ellentétben már stílusos, látványos, és talán elfogultság nélkül állíthatom színvonalas játékot produkált a Fradi, így külön öröm hogy 1 kivételével az összes meccset láthattam…
    Ennek tükrében ha tavasszal a jó játék mindig eredménnyel fog majd párosulni (ez sajnos ősszel nem mindig volt így pl a DVSC vagy a ZTE ellen) akkor bízom benne hogy összejöhet a dobogó és a nemzetközi kupaszereplés.
    UI: Egyébként örülök Prukner László korrekt értékelőjének is én is hasonlóan láttam a csapat szereplését s úgy érzem elkezdett kialakulni egy új a futballt játszó Ferencváros!
    Hajrá Fradi!!!

    Hozzászólás ideje: 2010. december 15. 22:42

  7. Wágner úr írta:

    Örömteli,hogy látszik egy út,amin elindult a munka.Sok sikert!

    Hozzászólás ideje: 2010. december 16. 12:04

  8. MrHungarian írta:

    Köszönjük Prukner Laci!!! én már meg is vettem tavaszra a bérletet… 🙂

    Hozzászólás ideje: 2010. december 16. 13:54

  9. helios írta:

    Az elmúlt fél év eseményeit nézve bíztatónak látszik a csapat helyzete, mivel igen jó kezekbe került az irányítás Prukner tanár úr személyében. Tavasszal álljunk a fiuk mellé és lelkes búzdítással ösztönözzük őket még jobb teljesítményre, akkor elérhetővé válik a dobogós helyezés. HAJRÁ FRADI!

    Hozzászólás ideje: 2010. december 16. 15:32

  10. jocofradi írta:

    Jönnek a nagy rangadók majd itthon, jó kis tavasz sülhet ki ebből! Hajrá Fradi!

    Hozzászólás ideje: 2010. december 16. 19:06

  11. Julio írta:

    Gratulálok az interjúhoz, nagyon tetszett.
    Prukner László számomra egyre szimpatikusabb, szerintem nyáron a legjobb döntést hozták meg a vezetők az Ő kinevezésével. Remélem sok sikert fogunk Vele elérni és minél tovább a mi csapatunkat irányítja. Hogy a támogatásomról biztosítsam, tavasztól már én is bérletesként járok a meccsekre. Aki teheti szintén vegyen bérletet, mert ez a csapat és ez a stáb megérdemli hogy minél többen álljunk mögöttük. Hajrá Fradi!

    Hozzászólás ideje: 2010. december 22. 15:53

  12. Marczin Zsolt írta:

    Csak csatlakoznék az előttem szólókhoz!

    Csak a legjobb jelzőkkel illethetem Prukner Lacit és stábját!

    Remek munkát végeztek!

    Simon Sanyi írása meg fenomenális! Bármelyik sport napilap megirigyelhetné!

    A fenyegetésekkel kapcsolatban: A csapatért a menedzser felel ! Ha úgy dönt, hogy valakivel nem lehet dolgozni, akkor az úgy lesz . Pont. A csapatba kerüléshez mindenkinek ugyanúgy meg kell küzdeni! Még a világsztárnak magukat képzelő öntelt sztárocskáknak is !

    Hozzászólás ideje: 2010. december 22. 22:42

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Megemlékezés Henni Gézáról

                      Bejegyzés ideje: 2016. július 16.
                      Szerző: Admin

                      Bőcs – FTC 2:1

                      Bejegyzés ideje: 2008. augusztus 17.
                      Szerző: Simon Sándor

                      FTC – ESMTK 3:1

                      Bejegyzés ideje: 2008. szeptember 28.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Fiataloknak is ajánljuk…

                      Bejegyzés ideje: 2009. március 30.
                      Szerző: Simon Sándor

                      A két edző szópárbaja

                      Bejegyzés ideje: 2010. szeptember 9.
                      Szerző: tibu1