2017. március 24. péntek

Sanyi bá szomorú

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2013. szeptember 28.

Így múlik el a világ dicsősége? Így változnak a hangulatok? Egy hete még boldog volt Sanyi bá, most meg szomorú.

Mi történt? Hogy a hét közepén mi történt, amitől van okom szomorúnak lenni, azt mindenki tudja. Akeem Adams még most is az életéért küzd. Egy 22 éves, erőtől duzzadó fiatalember, akinek a szíve egyszer csak felmondja a szolgálatot és megszűnne dobogni. De a megszakadó szívvel szembeszáll az akarat, az orvosok erőfeszítése és mint az ugyancsak kiderült, megszámlálhatatlan ember erőt adó együttérzése. Így a szomorúságot szinte azonnal váltotta az ima, a remény, a gyógyulásba vetett remény.

Erre jött ez a szombat délután. A múlt vasárnapi eufória után, a hétközi megrendüléssel, de mégiscsak az újabb győzelem reményével. Mert minek is kellene következni egy kimondottan a bajnokságra törő csapatnál? Egy olyan meccsen, ahol a szakmai papírforma is ezt ígérte? Vereség lett a vége. Kikapni, vereséget szenvedni sokféleképp lehet. Úgy, ahogy a Fradi kikapott a felcsúti Puskás Ferenc Akadémia FC csapatától… Nos, keresem a szavakat, úgy is. Úgy is ki lehet kapni, csak ez igazán szomorú. Lehet, mást nem, engem ez szomorúvá tett. Igaz, én valahogy mindig szomorú vagyok, ha a csapatom kikap, sőt még akkor is, ha nem nyer. Valahogy így vagyok összerakva.

Szóval, vereség. Jobb híján, a televízió képernyője előtt követtem, sajnos azok az idők már tovatűntek, amikor hétről-hétre a lelátóról tudtam szurkolni a Fradi sikeréért, lett légyen az akár odahaza, akár idegenben. Való igaz, úgy a győzelem öröme, de vereség bánata is nagyobb, az az igazi közösségi élmény. Mindegy, nem nosztalgiázom. A múlt héten, amikor boldog voltam, sorsfordító pillanatról, lehetőségről ábrándoztam. Mert meggyőződésem, az olyan volt. Ritkán adatik meg, ha eljön a pillanat, meg kellene ragadni, hogy utána valóban ne legyen mellébeszélés, jöjjenek a tömegek. Azok, a mai szófordulattal “divatnak” nevezettek is, akiket csak a siker vonz. Jöjjenek és szurkoljanak. Erre a meccsre ép ésszel nem lehetett tömegeket várni, hiszen idegenben volt. És ugye van az a szabály, hogy a vendégszurkolók csak bizonyos számban kaphatnak jegyet. Én ezt rossznak tartom, de mindegy. Itt győzni kellett volna a kevesek előtt is, hogy utána, a következő héten ne legyen kérdés odahaza a magas nézőszám. Na, ez a lehetőség elúszott, lehet megint elölről kezdeni a nézőkért való harcot. Ami harc, úgy tűnik mára több frontossá vált. Ha ez csak a pályán látottaktól függne… Az idillikus és egyszerű lenne. Sajnos azonban, a Fradi körül, csakúgy mint az olajfák alatt, nincs béke. Többször elmélkedtem már arról, hogy a Fradi nem az elnökét, nem a vezetőségét, nem az edzőjét, nem a játékosait, nem a szurkolóit jelenti. Egyiket sem és mégis mindegyiket, így együtt. Ez lenne az egység, az egyetértés. Ha ez nincs, akkor nincs erő sem, az erkölcsről meg ne is beszéljünk. Hol van a három E szellemisége? Nem, nem arra gondolok, hogy egy az egyben vissza kellene térni a múltba. Nem másolhatunk korokat, módszereket. Az akkor volt. A mai kor követelményeihez kellene illeszteni, adaptálni ezeket az eszményeket. Mert a ma labdarúgása nem olyan, mint tíz, húsz, ötven, vagy száz éve volt. Úgy tűnik ez megoldhatatlannak feladat, mindenki mást gondol, másban látja a megoldást. Ez aztán egy-egy vereségen túlmutatóan is szomorúsággal tölt el.

bode-puskasNem tudom miért, a mai játék nagyon kevésre sikeredett. Tompa volt, életlen volt, nem a Fradihoz méltó. Tovább ragozni nem is érdemes.

Inkább valami biztatót írok befejezésül. Egy sorozatot:

1 – 1 – 2 – 1 – 3 – 1 – …

A logikát kedvelők könnyen kitalálhatják, a pontok helyére a 4 következik. Az pedig nekünk négy soron következő győzelmet jelent a bajnokságban. Merthogy a sorozat számai az idei bajnokságban a Fradi egymás utáni győzelmeinek, majd vereségeinek a számait jelentik.

Mi mást is tehetnék egy ilyen meccs után? Várom azt a négy győzelmet, azt a 12 pontot. Azzal megint életre kelhetnek majd a remények. Azok a remények, amelyek Akeem Adamssal kapcsolatban sosem szűnnek meg, azzal a megszámlálhatatlanul sok emberrel együtt én is, és továbbra is, rendületlenül hiszek a gyógyulásában.

Sanyi bá,
alias Simon Sándor

Fotó: nemzetisport.hu

A végére ugorhat és hozzászólhat.

7 hozzászólás

  1. kritikus írta:

    Tisztelt Sanyi bá!

    Ne szomorkodjon, jobb csapattól kikapni nem szégyen.

    Az a kitétele, hogy a mai kor követelményeihez kellene illeszteni, adaptálni a régi eszményeket, ahhoz tisztázni kéne, hogy mik a mai kor követelményei és miért tartják annak.

    Hozzászólás ideje: 2013. szeptember 29. 10:01

  2. Kinizsi írta:

    Én is szomorú vagyok! Sajnos, már Adams tragédiája előtt sejtettem, hogy baj lesz a Dózsa elleni győzelem mámorában, az ellenfél lebecsülése miatt. Nem láttam azt, hogy a játékosok Adamsért küzdöttek volna. Két olyan magyar “milliomos” győzött le minket, akiket a Fradi nem tudott volna megvenni, a PFA igen…
    Jova nem tudom, mit csinált az első gólnál. Mateosnak csak a híre jó. A három kapufánál nem volt szerencsénk, de mindig nem is lehet.
    Besic kiállítása jogtalan volt. Nagyon nehéz lesz a Honvéd ellen nélküle. Félek, hogy rossz sorozat következik.

    Hozzászólás ideje: 2013. szeptember 29. 14:46

  3. gyulabá írta:

    Nem tudom, mi okosat tudnék mondani – szomorú vagyok én is. Így kikapni a utolsó előtti helyen álló újonctól… elképesztő. Még akkor is, ha Adams tragédiája nyomasztó lehet a játékosokra. De ez épp, hogy erős dacot kellett volna indukálnia.

    Egy csapat, amely nyíltan deklarálja, hogy a bajnoki címre tör, nem játszhat ennyire enerváltan, és passzívan 75 percen át! Az utolsó negyedórára megjött a kedvük? Amikor már reménytelen volt a 3 pont? Vajon mit mondott Moniz meg Máté a szünetben? Nem éreztem a változást. És az első félidőt miért kellett átaludni?
    Kérdések, amire nem tudjuk a választ.
    Hajrá Fradi.

    Hozzászólás ideje: 2013. szeptember 30. 19:01

  4. Kinizsi írta:

    Gusztustalan volt, ahogy a Harmadik félidő fél órán át foglalkozott a meccsel. Ilyen helyzetben az ellenfél góllövőjének dicsőítése, a nagyobb arányú győzelem lehetőségének hirdetése (a kapufák és a kapusbravúrok említésének elmaradása), Besic második sárga lapja jogosságának elhallgatása, jellemző erre a stábra! Persze, mindez nem változtat korábbi véleményemen, szégyen volt ez a vereség.

    Hozzászólás ideje: 2013. szeptember 30. 20:34

  5. kritikus írta:

    Tisztelet Sanyi bá!

    Azért se szomorkodjon, hogy az FTC elnöke nem volt jelen tegnap a Varga Zoliról elnevezett sporttelep névadásán. Ilyen klub lettünk mára.

    Hozzászólás ideje: 2013. október 4. 06:26

  6. Kinizsi írta:

    Kritikus Úr! Ön ott volt? Kár, hogy nem találkoztunk. Én ott voltam.

    Hozzászólás ideje: 2013. október 4. 12:28

  7. kritikus írta:

    Tisztelt Sanyi bá!

    Mára viszont lett oka szomorkodni, az FTC vezetői (Kubatov, Kocsis) által is meghozott törvény nyomán a rendőrség 250 fradista ellen adott ki kőrözést a police.hu-n. Emiatt tényleg szomorkodhat és szégyellhetjük megint, hogy ostoba, tanulatlan politikusok irányítják az FTC-t, akik a saját táborukat üldöztetik a rendőrséggel.

    Hozzászólás ideje: 2013. október 5. 08:02

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Szubjektív beharangozó

                      Bejegyzés ideje: 2009. augusztus 15.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Az edzői szakma kezdeti nehézségeiről Lipcsei Péterrel

                      Bejegyzés ideje: 2010. december 16.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Fradisták Nagyváradon

                      Bejegyzés ideje: 2011. február 1.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Magyarország U20-as válogatottja sikerének apropóján

                      Bejegyzés ideje: 2009. október 12.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Lelátói hangulatok helyett inkább osztályozzunk! Haladás-Fradi 0:0

                      Bejegyzés ideje: 2009. augusztus 27.
                      Szerző: Simon Sándor