2024. április 23. kedd

Dr. Dékány Ferencre emlékeztünk

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2010. november 23.

Ma két esztendeje, hogy eltávozott közülünk Dr. Dékány Ferenc. Csak a teste porladt szét, lelke, szellemisége, hagyatéka örök! Rá emlékeztünk, amikor emléktáblája alá elhelyeztük koszorúinkat.

A Fradi volt az élete. Akik látták játszani állítják, minden idők egyik legjobb ferencvárosi fedezetjátékosa volt. A Fradi saját nevelése, hiszen már kölyökként itt jelentkezett egy toborzóra. Ettől kezdve más csapat nem létezett a számára. Rudas Ferenc, Dalnoki Jenő után, Mátrai Sándor és Albert Flórián előtt éveken keresztül az FTC csapatkapitánya volt. Visszavonulása után ezt mondta (Nagy Béla: Fradisták futballmezben: 2):

” Számomra egyetlen csapat létezett – csak a Ferencváros. Mindig ott akartam játszani, sohasem kívánkoztam el onnan, és sehol máshol nem léptem többé pályára, amikor eljöttem a zöld-fehérektől, pedig hívtak nem is egy helyre. Szegény boldogult Bukovi Marci bácsi, aki visszavonulásom után a Spartacusnál tevékenykedett, mondta – Gyere hozzánk, nagy szükség lenne egy ilyen tapasztalt, rutinos rókára. Itt legalább levezethetsz, túl fiatal vagy még a visszavonulásra. Én meg mondtam, köszönöm Marci bácsi, de maga is nagyon jól tudja, hogy nálam csak egy csapat van és volt. És ez az egy maradt és maradni fog. Annak emlékébe nem keveredhet más.”

Vezetőként is csak a Fradiban tevékenykedett. 1971-ben az FTC elnökségi tagja lett, majd 1973-tól 1976-ig a labdarúgó szakosztály elnöke. Ezt az időszakot a csapat bajnoki címmel örökítette meg.

Civil foglalkozása szerint ügyvéd volt, ezért is találó Nagy Béla jellemzése, ugyancsak a Fradisták futballmezben 2. című kötetből.

“Volt egyszer egy jó futballista, aki megtanulta a törvénykönyv valamennyi paragrafusát, és akitől nem egy íratlan futballtörvényt mások tanulhatnak meg. A legelsőt úgy hívják: klubszeretet …”

Végakaratának megfelelően hamvai ott nyugodnak, ahol a legjobban szeretett lenni, a pályán. Mostantól a stadionban egy emléktábla is őrzi a nevét. Itt koszorúzott az FTC Baráti Kör és a Nagy Béla Fradi Hagyományőrző Egyesület.

Dr. Springer Miklós emlékezett röviden Dékány Ferencre, majd Rudas Ferenc az FTC Baráti Kör és Dölle Zsolt a Hagyományőrző egyesület nevében elhelyezte az emlékezés koszorúit. Ott voltak egykori játékostársai, mint Albert Flórián, Rákosi Gyula, Friedmanszky Zoltán és barátai, akik akár játékosként, akár vezetőként ismerték és tisztelték őt a Fradiban.

[book id=’10’ /]

Simon Sándor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

2 hozzászólás

  1. trebla77 írta:

    Gyerekkoromban már jó ideje jártam meccsre, amikor egyszer beállították a csapatba, mert addig sérült volt.Nem ismertem még, kérdeztem az idősebb szurkolóktól, hogy ki Ő milyen játékos, csak annyit mondtak, hogy igazi Fradista.Meccs után már én is tudtam ,hogy valóban Ő igazi Fradista.
    A Vilezsál Dékány fedezet pár tudása etalon a mai napig!

    Hozzászólás ideje: 2010. november 26. 12:30

  2. helios írta:

    Hosszú éveken keresztül láttam játszani a csapatban,hozzá fogható szellemüségü játékos csak Kispéter,Dalnoki volt abban az időben.Egy reá jellemző esetet hadd említsek meg,hogy milyen komolyan vette a játékot,kíváló kapusunk,Gulyás Géza egy alkalommal nagyot hibázott és gólt kaptunk, erre a ” Pofi”, mert ez volt a beceneve odament hozzá és finoman arconlegyintette.Senki nem rökönyödött meg ezen. Akkor ilyen világ volt,bár egyszer visszatérne.

    Hozzászólás ideje: 2010. november 26. 14:36

HOZZÁSZÓLÁS