2017. augusztus 20. vasárnap

Fradi szurkolók a múltból: Patonyi László, a tanár

Szerző: tibu1 Bejegyzés ideje: 2009. augusztus 6.

Megfogalmazódott bennem egy kérdés. Mitől függ, hogy ki, milyen szurkoló lesz? Hiszen elég nagy a Fraditábor, rengeteg szurkolója van, különböző egyéniségekkel, karakterekkel.

Mint rovatom eddigi szurkolói is bizonyítják, színesebbnél színesebb egyéniségek fűszerezik a Fradi szurkolóinak népes táborát. Nagymamám szavaival élve, a mezőn ezernyi virág nyílik, de mind Isten dicsőségére. Pontosan így van ez szurkolóinkkal is, mindannyian a Fradi dicsőségéért vagyunk, különböző egyéni karakterekkel, azonban mindannyian a Ferencváros palettáját színesítjük. Minden Fradi szurkoló elmondhatja, a Fradi én vagyok! Persze, ha ezt egyénekre lebontjuk, akkor csak rész szerinti ismeretre juthatunk, de időnként megéri elveszni a részletekben, mert megismerhetünk értékes embereket, szurkolókat a hétköznapokból is.

Kedves olvasóm is része a Ferencváros népes táborának, tehát ő is tagja és része minden sikerünknek, ne adj’ Isten bánatunknak. A Ferencváros egy család, a család minden előnyével és hátrányával együtt. A család egy bensőséges közösség, mely kitart családtagjai mellett, segíti és buzdítja tagjait. Egy szoros közösség, melynek megtiszteltetés a tagjának lenni! Mindannyian büszkék vagyunk rá, hogy a Fradicsalád tagjai lehetünk. Az utóbbi napokban könnyű részesének lenni ennek a családnak, de nem mindig volt ez így. Nemrég még az életünkért harcoltunk, nem elsősorban csapatok ellen, hanem szembe kellett szállnunk az elmúlás rideg valóságával. Csak az igazán fanatikus „hívők” nem inogtak meg és nem kezdték temetni csapatunkat! A Ferencváros feltámadt, ismét dicső múltját idézi, egyre többen jönnek vissza és buzdítják csapatunkat. Szükség van mindenkire, legyünk egyre többen, töltsük meg a lelátókat!

Mégis elgondolkodtat a kérdés, amit írásom elején feltettem magamnak. Mitől függ, hogy ki milyen szurkoló lesz? A választ környezetünk adja meg.

Mindannyiunk életében vannak azonos dolgok. Mindannyian megszületünk, fejlődünk, iskolába járunk, majd felnövünk! Míg a felnőtt korig eljutunk, addig terelgetnek és irányítanak bennünket, ismereteket szerzünk, tanulunk. A legtöbbet természetesen példák után szüleinktől, családunktól tanuljuk, de közvetlenül ezután tanáraink következnek. Számomra egy tantárgy szeretete mindig párhuzamos volt a tanár előadó képességével, karizmájával. Képes voltam megszeretni olyan tantárgyakat, melyeket nem kedveltem, ha tanítóm megkedveltette velem személyisége által. Szurkolóink a múltból rovatunkban, olvassunk most egy tanárról, ki nem csak a tananyagot adta tovább, hanem zöld-fehér szívét is. Tanuljunk mi is tőle, a Fradista tanártól.

– Istenes Tibor –

FRADI – HÍRADÓ 1973. február:

fradi-hirado_1973_02_pakonyi-laszlo_0705

A végére ugorhat és hozzászólhat.

4 hozzászólás

  1. aro írta:

    Sajnos (talán) négy éve halt meg súlyos betegségben, a temetésén rengeteg fradista és korábbi Szt. Istvános diák valamint aktív játékos volt. Rövid ideig nekem is osztályfõnököm volt, ekkorra már igazgatóhelyettes volt. Nem mellékesen a Szt. István focicsapatának edzõje volt (ma már külön focista osztály van az iskolában). Az iskola híres volt arról, hogy sok késõbbi Fradi játékos tanult ott (Vincze Ottó, Lisztes Krisztián és sokan mások).
    Remek tanár volt de akirõl tudta, hogy fradista azzal szemben tudta éreztetni, hogy egy családhoz tartozunk. Visszajáró diákként is amikor kezet fogtunk mindig “úgy” nyújtotta a kezét. Nyugodjék Békében!

    Hozzászólás ideje: 2009. augusztus 6. 08:00

  2. mjozef22 írta:

    Nagyon sok ilyen tanárra lenne szüksége a Ferencvárosnak és a magyar sportnak is.

    Hozzászólás ideje: 2009. augusztus 6. 09:38

  3. Sztaray Mihaly írta:

    Remek ember volt, orommel emlekszem vissza arra , hogy hany edzest neztunk meg egyutt, azok nagy elmenyt jelentettek. Kulturalt, jokedelyu, igazi fradista volt, jo volt vele lenni !

    Hozzászólás ideje: 2009. augusztus 6. 10:46

  4. Lalolib írta:

    Az tényleg érdekes kérdés amit Tibu feszeget, hogy vajon mitõl válunk szurkolóvá? Tudom, nagyon sokat számít a családi örökség, nálunk is több generációra vezethetõ vissza. De ismerek olyan családot, ahol az apa Vasas szurkoló, a fiú meg Fradista. És hiába vitte az apa a fiát a Vasas meccsekre, egyszer csak “úgy ébredt” a fiú, hogy õ bizony Fradi szurkoló.

    Hozzászólás ideje: 2009. augusztus 6. 11:09

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

  • Felelős szerkesztő: Simon Sándor
  • A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
  • Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
  • Simon Józsefnek (statisztikák)
  • Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
  • Harsányi Györgynek (fotók)
  • Email: ftc.barati.kor@gmail.com
  • Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

  • Legutóbbi hozzászólások

    Játsszunk egy kicsit! Ki a legjobb kapus?

    Bejegyzés ideje: 2016. január 12.
    Szerző: Simon Sándor

    Interjúcsokor

    Bejegyzés ideje: 2010. augusztus 4.
    Szerző: tibu1

    Kedvenceink voltak: beszélgetés Hajdu Attilával

    Bejegyzés ideje: 2009. január 28.
    Szerző: Simon Sándor

    A Fradi dicső múltja, 28.rész – 1929-30

    Bejegyzés ideje: 2009. április 26.
    Szerző: Simon Sándor

    MKF

    Bejegyzés ideje: 2009. november 20.
    Szerző: Simon Sándor