2024. március 19. kedd

Hangulatképek egy régi kupameccsről

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2014. július 28.

Gondolom, hűséges olvasóink ismerik Sárosi Istvánt, aki hozzászólásaival gyakran jelentkezik. Kortársaihoz hasonlóan ő is fájlalja, hogy a mai Fradi nem a régi Fradi. Hiányol valamit, amit a hosszú évtizedek érlelte fradizmusnak hívhatunk. Ezért tett egy időutazást, aminek örömmel adunk helyet.

Őszinte Tisztelettel Dalnoki Jenő
és Pongrácz György emlékének

puha-vagy-jeno

1963.
Bajnok a Fradi. Indulás a BEK-ben (Bajnokcsapatok Európa Kupája, a mai Bajnokok Ligája elődje). Várt ránk Európa, meg Isztambul sztárcsapata, a GALATASERAY. 11 sikerre éhes janicsár a mi agyoninjekciózottan, lázasan ténfergő csapatunkkal szemben. Lett is egy sima 4:0 a javukra az “odavágón”. Ez szó szerint értendő, úgy összerugdostak, hogy alig tudtunk a buszig tántorogni. ”Az anyátok”, jöttök Ti még hozzánk.

Visszavágó. Pokoli hangulat várta a sárga-piros csíkosokat. De a stílusuk maradt. Már az elején úgy összerugdaltak bennünket, min a tevéiket. Sikerült 2:0-ra vezetnünk, amikor kaptunk egy 11-est. Albert két gólja után vállalta. De az azt követő botrány felülmúlt mindent. Először csak úgy párban ment, utána csapatszinten. Mindenki belerúgott mindenbe, ami mozdult. Ad-hoc pankráció. Olyan rúgást kaptam a
nemesebbik részemre, hogy elájultam. Vilezsál Oszi sündörgött hozzám: “Jenő! Az a
gonosz kis hetes volt”. A balhé közben folyt tovább. Még a két kapus is “megtalálta” egymást. Közben a “kis gonosz” előrejött éknek, hogy majd ő. “Gyere csak, gondoltam.” Már a bíró is közelharcot vívott, mikor gyengéden rápaskoltam a vállára. Vigyorogva fordult felém, akkora jobbegyenest vittem be neki, hogy Allah paradicsomában érezte magát. Azután felült, visszaesett és elkezdett négykézláb mászni a kezdőkörben. A gyúró és a segédedző ölben vitte ki, amikor magához tért, nekiment a gyúrónak, hogy valaki szódásüveggel leütötte. Kialakult egy ”édesanyázó” páros is. A lényeg: kiestünk, Albert hibázott, mehettünk vacsorázni. Az vigasztalt, hogy a török busz körül már kövekkel bombázták egymást a “vétkesek”.

A bejegyzéssel kapcsolatban Sárosi István írt nekem egy “utószót” is:

Ilyesmire gondoltam. Ez nem meríti ki a plágium fogalmát, erről beszéltem
korábbi mentorommal, egykori társammal, Örök Barátommal, Várkonyi Sándorral.

Kérdem Önt, így, mint írtam, elfogadható, folytassam vagy maradjak a napi sajnos
borzalmas jelennél? Nekem ők voltak az Isteneim, míg élek, Ők lesznek a numero egy.

Köszönöm Önnek, hogy nyugdíjas napjaim kedvenc klubommal, barátaimmal tölthetem.

Tisztelettel: Sárosi István

Én már letettem a voksot azzal, hogy közzétettem a legendákat idéző írást. Olvasóinktól a hozzászólásokban további “megerősítéseket” várok.

Köszönettel, az oldal szerkesztője, Simon Sándor.

A végére ugorhat és hozzászólhat.

1 Hozzászólás

  1. Takács Gábor írta:

    Nagyot változott a világ. Azért a VVK-győzelmet, a VVK- és KEK-döntőt senki sem veheti el tőlünk.
    Azt se feledjük, hogy a legutóbbi 27 évben olyan csapatokat ütöttünk ki a kupákból, mint az Antwerpen, a CSZKA Szófia, a a CSZKA Moszkva, az Anderlecht és az Olympiakos. Legyőztük a Portót, a Newcastle-t, a Sparta Prágát, a Grasshopperst, döntetlent játszottunk a Real Madriddal. Egyetlen magyar csapatként pontot, méghozzá ötöt szereztünk a BL főtábláján, szerepeltünk az UEFA Kupa csoportkörében..
    Azt hiszem, szép eredménysor, a magyar labdarúgás egészét tekintve büszkeségre ad okot.

    Hozzászólás ideje: 2017. március 21. 09:32

HOZZÁSZÓLÁS