Nem, nem tévedés a címben jelölt egyetlen évszám. Az MLSZ ugyanis megint meg akart felelni a politikai elvárásoknak. És ha a szovjet rendszerben a naptári évenkénti bajnokság a “divat”, akkor ehhez alkalmazkodni kell. Megtették ezt az ötvenes évek elején is, ám a forradalom után visszakoztak. Most újra keresztülvitték. Eleve anomália, hogy egy félszezonos bajnokságot egésznek nyilvánítsanak, hisz nem kell különösebben magyarázni, hogy ez mennyire sérti a versenysemlegesség elvét. Azt ugyanis senki nem vitatja, hogy ilyen helyzetben egyáltalán nem mindegy, hogy a csapatok mely ellenfeleikkel játszanak otthon és melyekkel idegenben. És ez már 1945 után már harmadszor fordult elő. Emlékeztetőül, ezt 1906-ban még nem hivatalos formában oldották meg, ami valahogy igazságosabbnak tűnt.

A lényeg, hogy a félbajnokságra bajnokcsapatként és esélyesként indult a Ferencváros. Ehhez képest “csak” harmadik lett.

De hogyan? Nézzük az utolsó három fordulót: 1963.11.20. az utolsó Üllői úton rendezett bajnoki mérkőzésen FTC – DVTK 3:0. Ezzel a hétközi fordulóban, 25 ezer néző előtt aratott győzelemmel a Fradi négypontos előnyre tett szert a vetélytársaival szemben, azaz a hátralevő két mérkőzésen egyetlen pont is elegendő lett volna a bajnoki címvédéshez. Erre 11.24-én Szegeden 2:1-re kikapott a SZEAC-tól, ami még belefért volna. Utána 11.27-én több ezer szurkoló kíséretében Dorogra utazott a csapat a legalább egy pontért. Ami az utolsó percekig biztosnak is tűnt, 1:1-re állt a mérkőzés. Ekkor, a 85.percben egy váratlan dorogi ellentámadás szöglettel végződött. A szögletből Mátrai fel akart szabadítani, de ezzel Rákosit találta el, a róla lepattanó labdát értékesítette a dorogi csatár. Így úszott el az a bajnoki cím, amit már mindenki biztosnak érzett. A bajnoki címet a gólarány döntötte el.

A félidényes csonka bajnokságra a csapat nemzetközi találkozókkal készült. Megmérkőzött Moszkvában a Szovjet klubválogatottal (6:2-es vereség), majd Stuttgartban a Vfb csapatával (3:2-es győzelem), Braunschweigben a helyi Eintracht ellen 2:3, Münchenben az 1860 ellen 1:1, végül idehaza a Népstadionban a Dinamo Moszkva elleni 3:2-es vereséggel ért véget ez a sorozat.

A bajnoki küzdelmek közben debütált a csapat a Bajnokcsapatok Európa Kupájában (BEK). 1963.09.11-én Isztambulban sajnos 4:0-ra kikaptak a Galatasaray-tól. Nem magyarázat, de a tényekhez tartozik, hogy a mérkőzést megelőző héten a játékosok védőoltást kaptak, aminek következtében a meccs előtti napokban szinte mindenkit láz és fejfájás gyötört, olyannyira, hogy Rákosi, Orosz és Mátrai nem is tudott játszani. Aztán a 10.12-én rendezett Üllői úti visszavágón, immáron a teljes csapat csak 2:0 arányú győzelmet aratott. Ez a mérkőzés arról is emlékezetessé vált a kilátogató 30 ezer főnyi közönségnek, hogy Magyarországon először látott olyan csapatot, amely teljesen feladja a támadás lehetőségét, antifutballt játszik. Ráadásul a törökök a védekezésük közben szinte percenként durva belemenésekkel borzolták az idegeket. Amikor a játékvezető büntetőt ítélt ellenük, akkor pedig őrjöngve tiltakoztak és percekig nem engedték elvégezni a tizenegyest.

A csonka bajnokság végén angol-német túrára indult a csapat. Az angol része kevéssé volt sikeres, három mérkőzésen három vereség született. Az NSZK-ban már sikerült javítani, hiszen itt négy mérkőzésen három győzelem, egy döntetlen alkotta a mérleget.

Az 1963-as őszi szezonban játszott díjmérkőzések összesítése:

27 mérkőzés: 12 győzelem, 5 döntetlen, 10 vereség: 60 : 54 gólarány

Egy találó kép a szezonról: Albert Flóri “gólba ért”, sajnos ekkor a labda nem, csakúgy mint a csapat sem

Forrás:
Nagy Béla: Fradi futballkrónika 1899-1973
nemzetisport.hu