Baráti Kör anno: 1. rész (1978)
Nem oly rég, Pethő Zoltán visszaemlékezéseinek felhasználásával, Hélisz József leírta a Baráti Kör történetét. Idézte benne a címben jelzett időt is.
A következő jeles dátum, 1976 ősze, amikor a Fradi krónikása, Nagy Béla által vezetett FTC Propaganda Bizottságon belül megalakult az FTC Baráti Köre. Ennek első vezetője a Propaganda Bizottság tagja, dr. Papácsy Ervin volt, aki később helyetteséül Hélisz Józsefet és Pethő Zoltánt választotta. A Baráti Kör tagjai tagsági hozzájárulást fizettek és az FTC klubházában rendszeres összejöveteleket, 1978-tól kezdődően pedig minden évben – Kemény Kázmér szervezésében – műsoros esteket tartottak, ahol még a nem Fradista művészek is ingyen léptek fel.
A Baráti Kör összejövetelein minden alkalommal kiemelkedő sportolókat, sportvezetőket, edzőket láttak vendégül és jutalmaztak meg az Állami Pénzverő vagy a Hollóházi Porcelángyár alkalmi termékeivel. Ezen kívül rendszeresen megünnepelték a „kerek” születésnapos Fradista sportolókat (pl. Toldi Gézát, Bukovi Mártont, Sárosi III Bélát), köszöntötték a hazalátogatókat (pl. dr. Sárosi Györgyöt, Kubala Lászlót, Czibor Zoltánt), de a nem Fradistákat is, mint pl. Puskás Ferencet. Köszöntöttek nem sportoló, de Fradista érzelmű hírességeket, mint pl. Farkas Bertalan űrhajós. Akik nem tudtak eljönni az összejövetelekre, azokat a vezetők meglátogatták, így voltak a nagybeteg Pataky Mihály lakásán, vagy Kocsis Sándornál a kórházban.
Ez az idézet nagy idők tanúinak visszaemlékezése, ám mégis “házon belül” íródott. A cikk elején látható egy korabeli kép, milyen is volt, hányan is voltak az összejöveteleken. Az egyik ilyen összejövetelre meghívták a kor egyik legjelesebb sportújságíróját, Zsolt Róbertet. Ő pedig, ha már megtisztelték a meghívással, cikket is írt erről a látogatásról, amely 1978. július 16-án jelent meg a Magyar Nemzetben.
Az írásból kiolvasható, miért is tisztelik a maiak Dr. Papácsy Ervint, a korabeli Baráti Kör elnökét. Az is, hogy ezek a hétfői összejövetelek az idők folyamán, bár a helyszín más, nem sokat változtak. Miért is változtak volna, mikor a meghirdetett célkitűzések akkor is nemesek voltak, azóta is azok maradtak. Elődeink megmutatták az utat, nincs más dolgunk, mint menni azon, töretlenül előre.
Simon Sándor
“amely semmi mást nem akar, csupán tenni valamit a szurkolói becsületért.”
Ezen az úton kell továbbmenni.
Elődeink kijelölték az utat, nekünk nincs más dolgunk, mint haladni rajta azon elvek szerint, melyeket már rég lefektettek előttünk.
Hozzászólás ideje: 2010. február 21. 14:46