2017. február 28. kedd

Bemutatjuk mai ellenfelünket: KTE-Ereco

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2009. július 22.

kte-cimerA sheffieldi edzőtábor idején rendszeresen írtam egy rövid bemutatót az éppen aktuális ellenfelünkről, csakúgy mint idehaza a Hertha BSC elleni meccs előtt.

A bemutatók fogadtatása jó volt, sok elismerő visszajelzést kaptam. Ezen felbátorodva döntöttem úgy, hogy ilyen szempontból is figyelemmel kísérem csapatunk újonnan induló szezonját. Talán a magyar ellenfelek történelme, története is érdekes lehet olvasóink számára.

Ma délután 17:30-kor Kecskeméten lép az FTC pályára, Ligakupa mérkőzésen a KTE-Ereco ellen.

Ellenfelünk 98 éves múlttal büszkélkedhet, még ha az nem is volt mindig folyamatos, fel lehet benne fedezni a magyar történelem és a magyar sporttörténelem lenyomatait. A történelemkönyvek szerint 1911. június 11-én alapították meg a Kecskeméti Munkás Testedző Egyesületet, KMTE néven, melynek színe piros-zöld lett. Persze már korábban is ismerték a futballt a városban, a Kecskeméti Lapok című újság például 1871.május 6-án arról tudósított, hogy

Labdázgató társaságot akar városunkban egy élemedettebb korú polgártársunk alakítani, mely társaság hetenként kétszer dobásokban és szaladgálásokban gyakorolná magát.

Ez a kísérlet azonban még sikertelennek bizonyult. 1904-ben játszották az első Kecskeméti labdarúgó-mérkőzést, melyen a budapesti III. kerületi Főgimnázium legyőzte a helyi Piarista Gimnázium csapatát. 1910 májusában került sor az első Kecskeméten rendezett sportegyesületek közötti labdarúgó mérkőzésre, melyen egy helyi és egy fővárosi csapat vett részt. Majd eljött az idézett dátum, a hivatalos megalakulás ideje. Első mérkőzését 1911.augusztus 15-én játszotta, 1:0-ra kikapott a helyi KSC csapatától. A másodikon azonban már 5:1-re győzött a Szolnoki MÁV ellenében.

1913.június 29-én az egyesület nevéből kimaradt a Munkás szó, így lett
KTE. Színeiket is megváltoztatták, mégpedig a ma is használatos lila-fehérre. 1921-re már városszerte elfogadottak és elismertek voltak. 1921-ben a Kecskeméti Közlöny így írt:

Az őszinte érdeklődés, mely a KTE jubileumát kísérte beszédes bizonysága annak, hogy az egyesület társadalmi missziót tölt be… Ma már Kecskemét város társadalmának tekintélyes részét vallhatja magáénak.

A saját pálya megépítését 1922-ben határozták el, az 1926-ra épült fel, a mai Műkertvárosban. A két világháború között először a Közép-, majd a Dél-kerületi bajnokságban játszott a csapat. Akkoriban nem létezett a mai, egymásra épülő bajnokságok rendszere (egészen 1942-ig). A KTE itt középcsapatnak számított, az 1929/1930-as bajnokságban a helyi rivális KAC-ot is megelőzte. Kétszer kiesett a csapat, de mindkét alkalommal még a következő szezonban vissza is került.

1945. júliusától ismét felvette az egyesület a KMTE nevet. 1949. június 28.-án egyesült két kecskeméti csapat, a KTE és a KAC, az új klub a KszTE nevet kapta. A csapat új színösszeállítása a piros-kék lett. 1954. január 11.-én újabb névváltoztatás után Kecskeméti Kinizsi lett a klub neve. A csapat ebben az évben ki is esett a másodosztályból, az eredeti nevét és színeit (lila-fehér) csak 1956 december 2.-án vehette fel újra. Innentől kezdve 40 éven át a csapat a megyei bajnokság és az NB II között hullámvasutazott. Ezen korszal legnagyobb sikere, hogy 1967-ben a csapat elődöntős volt a Magyar Népköztársaság Kupában.

1997-ben az önkormányzat dobra verte a régi Kurucz körúti pályát, a csapat mérkőzéseit 1998-ig a Széktói stadionban játszotta. Ezután egy álfúzió jött létre politikai döntésre a KTE illetve a KSC-RSC között. A névleges egyesülésből létrejött a KFC (Kecskeméti Futball Club). A csapatot működtető kft. főszponzora az ismert vállalkozó Jámbor János lett, aki 2003-ban kiszállt a kecskeméti labdarúgásból. A KFC játékjogát átruházta az időközben megszűnt, ám akkor újjáélesztett Vasasra.

A fúziót ellenzők között 1998-ban a régi-új elnök, Pinczés István korosabb és ifi korú játékosokkal újraélesztette a szünetelő, önálló KTE labdarúgást, a megyei III-as osztályban indulva. A próbálkozás 2 évet élt meg.

Majd 2003 nyarán a Kispest Honvéd volt tulajdonosi köre, élén Koncz Lászlóval és Vida Pállal megvásárolta az NB I/B-ben szereplő Büki TK-t működtető kft.-t, és ezen joggal Kecskeméten az NB I/B-ben KTE néven újraindította a csapatot.

Ugye, hogy a rendszerváltozást követő évektől tipikusan magyar a történet?

A csapat 2007/08-as NB II-es diadalmenetére mi, ferencvárosi szurkolók nem szívesen emlékszünk, hiszen az egyebek közt a Fradi kárára történt. Ezzel együtt a csapat először mérethette meg magát a magyar labdarúgás első osztályában, ahol első idényében a dícséretes 5. helyen végzett. A 97 éve várt feljutásnak köszönhetően Kecskeméten a futball népszerűsége és nézettsége jelentősen megugrott. A történelmi siker nem utolsó sorban a biztos anyagi háttérnek, a helyi vállalkozók és a város összefogásának köszönhető. A tulajdonosok egy kvázi nyugati mintájú klubmodell kialakításba fogtak: hosszú távú elképzelések, fiatalok szerepeltetése, jó kapcsolat kialakítása a szurkolókkal (naprakész honlap üzemeltetése, szurkolói bolt működtetése, ingyenes buszoztatás az idegenbeli meccsekre), fejlett médiakapcsolatok…stb. A megyei jogú város önkormányzata eddig még soha nem tapasztalt mértékben állt a csapat, az utánpótlás és a tulajdonosok mellé. Anyagi és egyéb támogatásuk is hozzájárult a sikerhez. Persze, ehhez kellenek a szponzorok is, mint például a csapat nevében is szereplő Ereco Zrt., teljes nevén ERECO Kelet-Európai Hulladékfeldolgozó és Környezetvédelmi Részvénytársaság.

kte-szektoi-stadionMérkőzéseiket az 1962-ben átadott Széktói Stadionban játsszák, melynek mai befogadóképessége 6.320 néző. A feljegyzett nézőcsúcs 2006.09.16-ról datálódik, amikor a Fradi első NB II-es vendégjátékára 8.000 néző volt kíváncsi, közte több ezer fradista. Ma valószínűleg nem lesznek ennyien a zöld-fehér szimpatizánsok, ám aki elmegy, teli torokból és sportszerűen biztassa csapatát, hogy többszörösen sikerüljön az NB II-ben elszenvedett “sérelmekért” a visszavágás. Mint, ahogy a tavalyi szezonban már elkezdünk valamit törleszteni, amikor ugyancsak a Ligakupában az Üllői úton győztünk, Kecskeméten pedig döntetlent játszottunk.

Legyünk optimisták! Most kecskeméten sem elég a döntetlen! Hajrá Fradi!

Az összeállítást a KTE hivatalos honlapjának (www.kecskemetite.hu), a http://hu.wikipedia.org/wiki/Kecskem%C3%A9ti_TE wikipedia bejegyzésnek és a http://www.magyarfutball.hu/hu/stadion/23 stadionbemutató oldalnak a felhasználásával készítette:
Simon Sándor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Az FTC – Nyíregyháza statisztikái

                      Bejegyzés ideje: 2010. március 15.
                      Szerző: eagleeye1899

                      Elek Gábor az FTC Baráti Körben

                      Bejegyzés ideje: 2012. augusztus 1.
                      Szerző: SzB

                      Boldog születésnapot FTC!

                      Bejegyzés ideje: 2016. május 4.
                      Szerző: SzB

                      A Fradizmus az igazaké!

                      Bejegyzés ideje: 2010. március 4.
                      Szerző: moncsi1

                      Az FTC Baráti Kör közleménye

                      Bejegyzés ideje: 2010. június 16.
                      Szerző: Simon Sándor