2017. január 19. csütörtök

Egy könyv, ami barátságból született

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2009. július 26.

kocsis-sandor-emlekkonyv_volt-egyszer-egy-csatar_0725_21Idén tavasszal közöltünk egy cikket, egy készülő könyvről, a címe az volt, Fiataloknak is ajánljuk…

Örömmel jelentjük, a könyv elkészült. Ez alkalomból – a szerző engedélyével – is közlünk egy cikket, mégpedig azt, amelyiket a könyv kiadója írt. A cikk eredetiben a www.kuzdotermagazin.hu oldalon jelent meg, amely nevéből adódóan a küzdősportokkal foglalkozik. Hogy kerül egy Kocsis Sándor életével foglalkozó könyv bemutatója oda?

Az alábbiakban kiderül…

Tudom, nem boksz oldalra való ez a könyv. Vagy mégis? Én azt gondolom igen, nem csak azért, mert „most dicsekszem” én adtam ki, hanem azért, mert egy csodálatos sportolóról szól, és egy csodálatos ember írta, Schlegel Oszkár.

Schlegel Oszkár a legcsodálatosabb ember, akit valaha is ismertem, pedig ismerek és ismertem fantasztikus embereket. Egész életét a sport töltötte ki, s nem csak űzte, hanem szolgálta és szolgálja, tanította, szervezte és tiszteli a sportot. Aki valaha is megfordult a Csanádi sportiskolában, az bármerre néz, az Ő szellemiségét láthatja, érezheti. Igazgatósága alatt olimpiai bajnokokról nevezett el tantermeket, és minden teremben értékes relikviákat helyezett el, kis múzeumot varázsolt a tantermekbe, de múzeum az egész iskola, hisz a folyosókon is számtalan serleg, érem, zászló, fénykép és sok-sok, a sportról és a sportolóról szóló emlék található. Amennyiben jól emlékszem, 23, olimpiai bajnokról elnevezett, termet rendezett be a sportolók relikviáival, a róluk megjelent hazai és külföldi sajtó írásaival, fotóival.

A sors érdekessége, hogy a Harangi Imréről elnevezett termet, Papp László avatta fel, és sajnos pár évre rá, már kész volt a Papp László terem is, hisz az ökölvívófenomén eltávozott közülünk.

Egy ilyen teremavatáson félrehívott és megkérdezte:
– Jánoskám segítesz nekem kiadni a könyvet, amit közösen írtunk barátaimmal?
– Hát, el kell gondolkodnom, válaszoltam, hisz még sosem foglalkoztam könyvkiadással. De miről szól? – kérdeztem
– A címe: Bajnokokról Bajnokok.

Ez 1995-ben volt, és akkor már 18, bajnokról elnevezett terem volt a Csanádiban, és azokról a bajnokokról szólt a könyv.

Ezzel a könyvel kezdődött a kiadói pályafutásom, ami akkor még olyan sima volt. Ezt követte még egy Schlegel könyv és aztán az újság, de maradjunk Oszkárnál. Oszkár elment nyugdíjba, de a termeitől nem tudott elválni, és mindennap bejárt, de járta a versenyeket, labdarúgó mérkőzéseket, és persze a nagy szerelem, a Fradi, melynek mérkőzéseit ki nem hagyta volna, és a klubot sem, ahol az „öreg” Fradi focistákkal vitatta meg a történéseket. Oszkárt szeretik és tisztelik a sport egész területén, a MOB-ban mindenki úgy tiszteli és szereti, mintha ezer olimpiai aranyérme lenne, és van is neki sok, csak éppen, Papp Laci, Puskás Öcsi, na és „Kocka” Kocsis Sándor nyakában lógtak. De Oszi, mindenkiről mindent tud, mindenkit istenít és tisztel, azokat is, akiket nem ismerhetett, és azokat is, akiket ismert. Nagyon szerette őt minden egyes bajnok. Egy-egy Csanádi napra, kivétel nélkül mind megjelent, hisz Ő hívta meg őket, istenem, de szépek is voltak azok a napok. Ha nem hisztek nekem, kérdezzétek meg Erdei Zsoltit, Ő is imádja egykori tanárát.

A múlt év végén, Hajdúsámsonban, egy disznóvágáson találkoztam vele. A Harangi családot kísérte el, mert hívták, ki tudja miért ők is szeretik, én tudom, mert Oszit mindenki szereti. Szóval két falat közben halkan oda szól – Jánoskám, a Kocsis Sanyiról van egy szinte kész könyvem, megcsináljuk? Én habozás nélkül rávágtam persze Oszikám, megcsináljuk.

Ez év februárjában csöng a telefonom és Oszi hangját hallom – János én már kész vagyok, most már te jössz, tudod a könyv. Elakadt a hangom, mert akkor már gyülekeztek a viharfelhők, érezhetően kezdett a piac leállni, a küzdőtér sem úgy ment ahogy kellene, és a hirdetők sem tolongtak, aki meg volt, az nem tudott fizetni, de Oszinak nem lehet ellentmondani, jó találkozzunk mondtam. Találkoztunk, és az én szeretve tisztelt barátomnak csillog a szeme, húsz évet fiatalodott, pedig sosem látszott sportos alakján a 70 év. – János, ez lesz az utolsó „közös gyermekünk” és Kocsis Sanyi szeptemberben lenne 80 – éves, és július 22- én lesz harminc éve, hogy nincs közöttünk, nagyon szeretném….. Elgondolkodtam és azt mondtam, rendben van barátom, de most én sem állok jól, de szeptemberig összeszedjük az anyagiakat, és a születésnapjára kezedben lehet, az újabb „közös gyermekünk”.

Ember tervez, Isten végez, mondja a közmondás, Oszi, áprilisban kis gyengeséget érzett, kivizsgáltatta magát, és kiderült, a baj nagy. Fel kellett gyorsítani a dolgokat, mert nem tudhattuk meddig és hogyan.

Rohammunkában szerkeszteni, tördelni, megtervezni a címlapot és a belső oldalakat, képeket szerkeszteni, szóval mindent ami egy könyv megjelenéséhez elengedhetetlen. Egy apróságra nem maradt idő, pénzt szerezni. Oszinak pár barátja hirdetéssel segített, és segített a MOB, nagyon sokat segített a MOB, mivel mondtam, tisztelik és szeretik Oszit. A többi? Hát a többit én kölcsönökkel pótoltam, így növeltem amúgy sem kevés hiányom, de Osziért bármit.

Nagyon akarta kezébe fogni, én nagyon akartam, hogy kezébe foghassa, miért, mert Ő az OSZI!!!! És ma, 2009. 07.23-án kihoztam a nyomdából, és első utam a László kórházhoz vezetett. Rohantam fel a harmadikra, felvettem a szájmaszkot, és beosonok a kórterembe, s letettem a pihenő barátom mellé a könyvet. Halkan megszólítom a szendergőt, hogy vagy barátom? Ő rám néz, meglepődik, és annyit mond köszönöm, egy kicsit nehezen, de vagyok, és akkor, akkor hozzáér a keze a könyvhez.

Felemeli, és újra csillog a szeme, mosolyogva simogatja, és nem tud megszólalni. Egy kis idő múlva annyit mond, köszönöm, nagyon szép gyerek. Több mint egy órát voltam nála, de nem tette le a kezéből, fáradt arca kisimult és boldog volt, nagyon boldog. Elővett egy listát, kiket szeretne meghívni a bemutató sajtótájékoztatóra, ahova – én nem megyek el Jánoskám, nem akarom, hogy így lássanak, ott leszel te, és te képviselsz engem, tudom, hogy ………….. Itt nekem ki kellett menjek, mert ki és kész. Miután visszamentem, annyit mondtam, Oszi, kinek küldjek még, és elővett egy másik listát. Még egy kérés, Oszikám, dedikáld a könyveket, mert anélkül semmit sem ér.

Elővesz egy harmadik paksamétát, benne a rá jellemző akkurátus papírok, rajtuk a köszöntője, és aláírása. Ránézek, és annyit mond, Jánoskám, tegnap akartam írni és nem tudtam, most akartam neked dedikálni egyet, de nem engedelmeskedik a kezem, ezeket előre legyártottam, tudtam, hogy akármi is történik, te, júliusban hozod a könyvet, és óvatosságból augusztusra dátumoztam, mert éreztem, a sajtótájékoztató már augusztusban lesz. Igen, Ő Schlegel Oszkár, aki mindent megérez, aki tudja, hogy a barátság szent dolog, tudja, hogy az elődök ismerete nélkül, az utódok szegényebbek lesznek, s mint pedagógus mindenre felkészül, ez nála természetes, de hát ezért szeretjük.

Hát így történt, és a sajtótájékoztató előtt bemutatom a saját oldalamon, és jelzem, mivel sajnos nem dúskálok az anyagi javakban, ezért csak és kizárólag nálam lehet megrendelni és megvenni. Nem tehetem be könyvesboltba, mert nem adhatok több, mint 55%-ot a kereskedőnek, teszem hozzá, őszinte bánatomra.

Szóval lássátok ti, barátaim elsőként a borítót, és aki szeretné, az jelezze nekem, és utánvéttel küldöm.

Perutek János

kocsis-sandor-emlekkonyv_volt-egyszer-egy-csatar_0725_21kocsis-sandor-emlekkonyv_volt-egyszer-egy-csatar_0725_3

A szerkesztő megjegyzése:
A könyv ára (nem véletlenül) 1929 Ft. Aki vásárolni szeretne belőle, az írhat közvetlenül a szerzőnek a honlapján található címre. Vagy, ha az kényelmesebb, jelezze nekünk az igényét és mi továbbítjuk. Mi mindenkinek azt javasoljuk, aki teheti, vásároljon, mert ez a könyv a könyvespolcok éke lehet, egyrészt a könyv alanya, másrészt a szerzője miatt. És köszönjük a kiadónak is a munkáját, amivel igaz barátjának adózott.

A végére ugorhat és hozzászólhat.

HOZZÁSZÓLÁS




Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      III. Novák Dezső utánpótlás emléktorna

                      Bejegyzés ideje: 2017. január 16.
                      Szerző: Admin

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Ferencváros – Győri ETO: Az elmúlt 30 évben

                      Bejegyzés ideje: 2010. augusztus 28.
                      Szerző: Limpi

                      Az új év elején is régi fényében az FTC Baráti Kör

                      Bejegyzés ideje: 2013. január 30.
                      Szerző: SzB

                      Ellenfélnézőben: Újpest FC

                      Bejegyzés ideje: 2012. augusztus 18.
                      Szerző: Simon József

                      Közlemény

                      Bejegyzés ideje: 2016. október 17.
                      Szerző: Admin

                      Beszélgetés Bali Péterrel

                      Bejegyzés ideje: 2010. október 15.
                      Szerző: tibu1