2019. szeptember 23. hétfő

Én már megőszültem

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2014. július 11.

Tegnap este Európa Liga elő-elő-előselejtezőt játszott a Fradi. Tegnap este győzött és ezzel továbbjutott a Fradi. Mégsincs nagy boldogság a csapat körül.

Fradi-ElHa tegnap este, első indulatból írom a bejegyzést, akkor valami ennyi lenni csupán: győzelem, továbbjutás és kilátástalanság. Ennyi, mert nagyon szomorú voltam. Inkább aludtam egyet a véleményem megírása előtt. Reggel aztán olvastam Doll szavait a sajtótájékoztatóról: “A helyzeteket be kell rúgni, mert ha ez így folytatódik, akkor mindenki hamar meg fog őszülni a klubnál.” Jelentem, én már megőszültem. Igaz, nem tegnap, ám mégis.

Televízión néztem a meccset. Nagy reményekkel ültem a képernyő elé, mint egy igazi fradista. A múlt heti máltai kínszenvedés és szerencsés döntetlen után vártam a jó játékkal kivívott győzelmet. A múlt heti játék utáni gyötrelmek kínja napról napra csökkent, a kezdő sípszóra teljesen elmúlt. Ilyenek vagyunk mi fradisták, így vagyunk összerakva. Új meccs, új remény. Engem évtizedek óta éltet mindez. Csoda, hogy beleőszültem? Elkezdődött az új remény meccse. Mit látok? Az első tíz percben egy-két jó elfutást a bal oldalon, ám a helyzetek kimaradtak. Nem baj, valami látszott. Aztán a 13. percben jön egy 11-es a semmiből, mert ki tudja miért ütött bele egy feje felett érkező labdába a védő? Nem számít, beleütött, a bíró látta, megadta a büntetőt. Ugrai büntetett, vezettünk az első negyedóra végén. Minden meccsen, főleg kupameccseken ilyen kezdésről álmodik mindenki, játékos, vezető, szurkoló egyaránt. Egy ilyen kezdésre lehet építeni. Lehet, de tegnap nem lehetett. Miért? Ez itt a kérdés. Miért zavarta ez meg a csapatot? Miért nem jöttek a további gólok? Talán azért, mert további helyzetek sem jöttek. Nem tudom, mi történt a pályán. Passzív labdabirtoklás, nulla kreativitás. Nem láttunk beindulásokat, hosszú indításokat, csak rövid passzokat. Ez még nem lenne baj, láttunk már olyan csapatot, amelyik a rövid passzokra szó szerint világbajnok taktikát tudott építeni. De a mi passzaink nem ilyenek voltak. Először is lassúak, gyakran pontatlanok, no meg az irányuk is ritkán mutatott előre, inkább oldalt és hátra. Szemmel láthatóan nem volt összhang a csapaton belül, ez a játék így esetlegesnek tűnt.

Majd a második félidőben beindulunk, mondogattam magamnak a szünetben, tán önmagamat hergelve. Sikerült is. No, nem beindulni, magamat felhergelni. Minden volt, csak beindulás, Fradihoz méltó beindulás nem. Jöttek ugyan helyzetek, egy gól is, de mindez nem a játék képének volt köszönhető, éppen úgy esett. Ne feledjük, nem egy veretes csapat volt az ellenfél, hibáikkal ők is eléggé hozzá tudtak járulni a helyzeteinkhez. A saját csapatunk tanácstalansága 2-0 után látszott a legjobban. A harmadik gól nem is az ellenfél kapujába érkezett, azt a máltaiak érték el. Miért? Nem először, ha így alakul, nem is utoljára kérdezem. Mert ez a mai csapat a pályán nem tudja végrehajtani az előre megbeszélteket. Elhiszem én, hogy az edzéseken begyakorolják, mit is kell majd tenni. Lehet, ott megy is. No, de ott nincsen ellenfél, egymás ellen gyakorolnak. Ez pedig nagyon úgy tűnik, egyelőre nem megfelelően szimulálja a meccshelyzetet. Mert a valódi ellenfél valóban ellene van az ellene tervezett játéknak, tönkre akarja azt tenni. Jelenleg ez még egy máltai szintű csapatnak is sikerül. Nincs egy olyan ember, aki a pályán kezébe venné az irányítást, hiányzik a karmester. Thomas Doll mondta, Leonardo távoztával más lesz a játék. Más lett, egyelőre semmi. Leonardo úgy csinált helyzeteket, hogy meg- és beindult, egyénileg lejátszotta ellenfeleit, aztán a végén tudott üresbe passzolni, mert volt helye, éppen eléggé magára vonta a védőket. A távoztával ilyen játékosunk nincs, mást kell játszani, mozogni kell a csapatnak, mozgatni kell a csapatot. Mindenki azt várja, Gera Zoli képes lesz erre, én is. A nagy kérdés azonban az, hogy ezek a mai játékosok fejben tudják-e majd követni, mozgásukkal tudnak-e variációs lehetőségeket adni a karmesterüknek, partnerei lesznek-e? Mert ez egy csapatjáték.

Én már megőszültem. Ebből adódóan amiatt már nem aggódom, hogy az ilyen játékba beleőszülök. Aggódom viszont amiatt, hogy megint sok, a kelleténél több idő megy el majd arra, hogy összeszokik a társaság, megértik egymást, megértik edzőjüket. Ez pedig a bajnokságban megint nagy ponthátrányt fog jelenteni, azaz megint reménytelenül futhatunk majd az előttünk állók után. A bajnokságról beszélek, mert az Európa Ligában, a horvát ellenféllel szemben ilyen játékkal sanszunk se lehet, hamar véget ér az európai ábránd. Csodák persze vannak, egy hét alatt is történhetnek. Fradista vagyok, várom is ezt a csodát! Egy hét múlva nem emlékszem a tegnapi kínra, ott új remény kezdődik.

Csak tükröt ne lássak, mert akkor látom, hogy ősz vagyok, teljesen megőszültem, egyből eszembe jut, ennek oka volt. Oka volt a genetika, az élet, de most már, Doll mester szavai óta, tudom, a Fradi is. Ám, ahogy az életemet, úgy a Fradit sem tagadom meg soha! Ősz fejjel is kiáltom bele a világba:

Hajrá, hajrá, mindörökké hajrá Fradi!

Simon Sándor

Fotó: nemzetisport.hu (Veres Viktor)

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

14 hozzászólás

  1. Kinizsi írta:

    Én sajnos, ősz fejjel, a helyszínen néztem végig a meccset, szeretett csapatunk elképzelés nélküli vergődését. Máltán vereséggel felérő döntetlent, itthon vereséggel felérő győzelmet értünk el. A csapat 2×10 percig játszott, utána tanácstalanul, pontatlanul, elsősorban hátrafelé adogatott. Az igaz, hogy lőttünk két kapufát és kihagytunk nagy helyzeteket, de 2:1 után nem sok hiányzott a kiesést jelentő 2:2-höz. Nagyon szomorúan mentem haza, nem csak a kidobott 2000 Ft miatt…

    Hozzászólás ideje: 2014. július 11. 19:51

  2. Sárosi István írta:

    Sajnos az én maradék ősz hajam , a meccs után- szerintem szaporodott. Mindig bársonyba csomagoltam futballistáinkat – de ezuttal momentuma sem volt annak,hogy
    hogy ezt tegyem. Nem tudok mást mondani, nagyon fáj, de ez egyszerü katasztrófa.Hol
    a CSAPAT, a TAKTIKA, a MENTALITÁS, a CSAPATJÁTÉK. Nem szomoru vagyok, inkább borzasztóan dühös. Az “ELBOCSÁTOTT LÉGIÓ” klasszisokkal volt jobb ennél,
    a levezetésre, üres státusz betöltésére, alapuló “csapatnál”. Ők-hibáik ellenére – klasszissal voltak jobbak. Vessék össze a távozott játékosok neveit az érkezett,
    “UJ GÁRDÁNÁL”. Őszente leszek itt valami óriási, kitervelt változás történt. Egy uj csa-
    pat ilyen füttykoncertel még nem mutatkozott be.Doll konoksága,vezetői egyetértéssel
    történő “igazolási masszlaga” klasszissal gyengébb Munizénál. Mondja már meg valaki
    Lauth teljesitménye mennyivel jobb Tuijp.-nál. Ez utóbbi évek óta veszi fel a milliókat
    – a semmiért-! Mit vétett? Azt, hogy Muniz embere volt, és mit jelent egy bronzérmes
    csapat totál elherdálása. Valami itt, nagyon nincs rendben, ugy igazolási mint gazdasági fronton. Jönnek az ismeretlen – lehetőleg ingyen igazolható játékosok- akik
    egy bemutatkozó mérkőzésen, a lelküket kiadva bizonyitsanak a FRADI közönségnek,
    Vagy követőiknek, mert az életüket a FRADI-nak szentelve – kiüritik a csodálatos sta-
    dinunkat . Bizonyitás abszulut katasztrófa, egyenes arányban a szurkolói létszám
    várható távolmaradásával. Ez a csapat semmi szeretnivalót nem nyujtott, miért várnak
    mást a közönségtő. Szomoru vagyok, mert életemben szerintem ez a csapat fogja
    jelenteni a FRADIT, az vigasztal Isten akaratából volt szerencsém évtizedekre látni
    szivam csapatát. Nem nevek büvöletében Fradi a FRADI. Számomra ÖRÖK FRADI!

    Hozzászólás ideje: 2014. július 12. 13:42

  3. gyulabá írta:

    Nem tudom, kedves velem együtt idősödő-őszülő barátaim, szoktatok-e belegondolni, mi is a Fradi tulajdonképpen? Egy csapat futballista, mely időről időre változik, alakul, cserélődik, ugyanúgy ahogy a klub vezetőí, tulajdonosai, edzői.
    Vagy pedig egy fogalom, egy fenomén, mely zöld fehér mezben küzd 115 éve folyamatosan, s a szurkolók lelkében egy fantasztikus, mindig győző, (vagy legalább is mindig győznie kellene) mesebeli hadsereg…
    Én nagyon megértem a szurkolóinkat (köztük magamat 1957 óta), jó lenne mindig minden ellenfelet legyőzni, de sajnos ez (főleg manapság) ÁLOM!
    Úgy veszem észre, hogy sokaknak már az lenne a természetes, hogy bejutunk az EL csoportkörbe, csak ez a rémes vezetőség szét… verte a csodálatos 3. helyezett csapatot. Kedveseim, gondoljunk csak vissza a kilences széria kezdetére! Akkor sokan a kiesését vizionálták, nemhogy bronzérem!!!
    Ne legyünk már ennyire telhetetlenek, legalább is ne ilyen irreálisan! Ha a Vidi nem bukik 1-2-szer, miről is ábrándoznánk EL helyett?
    Ez itt most egyfajta profi futtball, a magyaros szintjén, vegyük tudomásul, játékosok jönnek és mennek, a csapat folyamatosan változik, s a egyénenként jó játékosokból nem lesz 3 hét alatt JÓ CSAPAT. Doll vagy Moniz, esetleg Lőw… csodák nincsenek! Hajrá Fradi, de azért a realitások mezején!!!

    Hozzászólás ideje: 2014. július 14. 18:26

  4. realitás mezeje írta:

    A klubot a vezetőség irányítja, ezért a kudarc az övék. Aki a Ferencvárosnál egy Cukicnak, Somáliának, meg a sok kimondhatatlan nevű spílernek szerződést ad és odateszi a szurkolók elé Albert és Varga helyett, azé a felelősség, nem kell mentegetni őket, nem értenek a dolgukhoz. Ez a realitás.

    Hozzászólás ideje: 2014. július 15. 07:58

  5. gyulabá írta:

    “Albert és Varga helyett” – ez a realitás?
    Kedves barátom késik az órád – mintegy 40 évet.
    Sajnos ma nem kopogtatnak Új albertek és Új vargák az öltöző ajtaján. Ezért kell cukicokat meg somaliákat leigazolni, mert nélkülük nem lenne FRADI, vagy ha mégis, akkor a BLSZ II.ben…

    Hozzászólás ideje: 2014. július 15. 09:56

  6. Kinizsi írta:

    Milyen jó, hogy “Gyulabá” a realitás mezején áll!

    Hozzászólás ideje: 2014. július 15. 19:39

  7. realitás mezeje írta:

    Gyulabá, az órám pontos, a Fradi késik.

    Hozzászólás ideje: 2014. július 15. 22:25

  8. Sárosi István írta:

    …..meg a nyugdiemelés, a vonattal együtt -ez mind késik!

    Hozzászólás ideje: 2014. július 16. 10:39

  9. Sárosi István írta:

    Évtizedek óta más a futball Európában.Felesleges az ÖRÖKKÉVALÓSÁGBA távozott
    klasszisaink nevével előjönni. A feledés homálya őket is lassan elfedi. Albert-Varga,
    Kispéter Misi, Sárosi Gyurka dr. …Egy közös volt bennük:egy csapat létezett számukra:
    a FRADI. Ez nincs meg nálunk.Jönnnek európa nagycsapat játékosai? Egy angol já
    -tékos havi zsoldja többszöröse a magyar liga vagyonának. Jönnek az érzelem nélküli
    zsoldosok.Nem szégyenli magát Leonardó? Honnan hoztuk vissza Őt? Kapta a nagy
    pénzt kórházi kezelése alatt, szépen meghálálta.Sajnálom jó játékos volt, de az allür-
    jei, kezelhetetlensége…..Nem értem viszont a hőn áhitott 3. hely megszerzésében
    döntő szerepet játszó labdarugók,totális felszámolása.Most a BL kezdetén, venni
    ismeretlen összeszokatlan játékosokat, csapatszellemet kialakitani két hét alatt,
    taktika,összeszokottság-Doll mesternek az egész tavasza erről szólt. Jöttek az ered-
    mények, hála a keresztbeveréseknek….9.győzelem.És ŐK hol vannak akik ezt ki-
    hozták magukból? Lazió, Casblanca, stb..erősitések.Hol vannak.? Ennek a csapat-
    sorsát a jövő oldja meg a további sorsát, vagy sikerekkel, vagy……

    Hozzászólás ideje: 2014. július 16. 11:28

  10. gyulabá írta:

    Jó, akkor fordítsuk meg a nézőpontot!
    Vajon Besic-csel, Leonardóval, egy formában lévő Jennerrel mennyivel volt fradibb a Fradi??? Akkor nem volt baj, hogy külföldi zsoldosok alkották a Fradit???
    Vajon ha itt volnának ők most is, a nyári szünet utáni 3. héten vajon csúcsformában lennének??? Velük vajon megennénk tízóraira a Rijekát???

    Drága barátaim, legyünk már egy kicsit realistábbak, akármekkora is a Fradi-szívünk!!!

    Hozzászólás ideje: 2014. július 17. 09:43

  11. Sárosi István írta:

    Tisztelt Gyula Bácsi!
    Ugyanugy siratom a tavaszi sikeres csapat “szétrobbanását vagy robbantását”. Olvasd
    végig hozzászólásom , Szerintem az utolsó 5 év legjobb – igazolása.De valami nagyon
    nem stimmelt az öltözőn belül. Monizzal kezdve a hollandok sorra eltüntek. Valaminek
    azért kellett történni vele és játékosaival.Adams halála után hova tünt a számunkra
    elfogadott száguldásra épülő csapat? Vanak titkok, amit Kedves Gyula Barátom , mi
    már sohasem fogunk megtudni.De talán jobb is! Doll valahogy összekapta tavaszra
    őket némi szerencsével összejött a hőn állmodott dobogó-aztán beütött a bomba. Iga
    zad vanegy ábránd három hét alatt uj csapatot összehozni. Ne bántsuk a mai já-
    tékosokat, nem Ők jöttek, Őket hozták. Mindegy most már,Ők képviselik a mai Fra-
    dit, őket kell szeretni, bár bemutatkozásuk hagyott némi zürt maga után.

    Hozzászólás ideje: 2014. július 17. 11:31

  12. gyulabá írta:

    Én csupán (…) Kispéterék óta szorítok a Fradinak, soha más csapat eszembe nem jutott a Fradin kívül. Amikor kiesett/kirakták a MBI-ből, egyetlen élvonalbeli meccset nem néztem. És nagyon jól emlékszem Albertékra, Nyilasiékra, és Telekékre.
    Mégis, megértettem az idők szavát, ma már nincs a világon egyetlen csapat sem (ha nem számítjuk Alsóbivalyb@sznád csapatát…) ahol a pénzen kívül komoly motíváció lenne jelen, olyan mint nálunk a Fradi-szív (volt…) BÁRMELY JÁTÉKOST, BÁRMELY PILLANATBAN eladhat a klubja, ma még az Üllői út, holnap Dél-Wietnám…. Milyen Fradi szívet várunk el itt???
    Persze, én is hiányolom a régi sikereket, s a régi magyar klasszisokat – de ez elmúlt. Ez egy más világ, lehet szeretni, meg útálni, de ettől még ez van az egész világon. Úgy hívják: PROFI FUTBALL.

    Hozzászólás ideje: 2014. július 17. 15:08

  13. Sárosi István írta:

    Tisztelt Gyulabácsi Barátom.!

    Minden szavad igaz. Ez olyan volt mint egy őszinte,kitárulkozás. Valóban Mi már haj-
    szolunk egy álomképet ami fiatalságunkat idézi . Ez pedig vágyaink és fiatakori ideál-
    jaink soha nem jönnek vissza. Focit idézve egy Kispéter Mihály robosztus alakja, Al-
    bert kecses mozgása, Varga trükkjei, a kor legjobbjai eltüntek örökre. Az a futball
    soha többet nem lesz, volt és nincs! Sebes Guszti bácsival jártam élménybeszámolóira,
    hoztam-vittem az 54′ évet magával cipelve. Minden felszólaló feltette a kérdést: ”
    Guszti bácsi, a futballban Puskásék tudnának brillirozni?” Az Öreg: “Fiatal barátom,
    2o rerc alatt rugnának hármat, aztán kapnának egy ötöst.” “-Ha élve jönnének ki
    a kijáróból, és ott már nem rugnák szét Őket.” Eltünt a jó foci, a pénz megfojtotta. Egy
    Louis Suárez 81 millió euróért megy Barcelonába? Emberek hol élünk? Hogy kel-
    hetne egy Kelet-Európai csapat bármely kupában versenyre velük? Itt már a vonal-biró
    zászlaja magától hajlik feléjük…..Gyula Bátyám, Kedves Barátom, marad nekünk ez
    ami van. Ahogy a “TANU” filmben hanzott el:” Kicsit savanyu – de a mienk.” Ez a
    Fradi jutott öregkorunkra neked nekem, Kinizsinek…stb. amit látunk. De vigasz-
    taljon bennünket, Mi még láttunk IGAZI FOCIT!! Maradt szivünkbe bármilyen sa-
    vanyu is egy FERENCVÁROS ami ÖRÖKRE A MIÉNK:!!!!!!!!!

    Hozzászólás ideje: 2014. július 17. 16:45

  14. gyulabá írta:

    Pista bátyám, ehhez már nincs mit hozzátennem, úgy tűnik, értjük egymást!

    Hozzászólás ideje: 2014. július 18. 21:45

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

  • Felelős szerkesztő: Simon Sándor
  • A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
  • Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
  • Simon Józsefnek (statisztikák)
  • Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
  • Harsányi Györgynek (fotók)
  • Email: ftc.barati.kor@gmail.com
  • Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

  • Legutóbbi hozzászólások

    Az FTC Baráti Kör szeptemberi összejövetele

    Bejegyzés ideje: 2019. szeptember 12.
    Szerző: Simon Sándor

    Gyászol a Fradi-család

    Bejegyzés ideje: 2019. augusztus 26.
    Szerző: SzB

    Kopeczky Lajos “majdnem” elfeledett emlékei 3. rész

    Bejegyzés ideje: 2019. július 28.
    Szerző: Simon Sándor

    Kopeczky Lajos “majdnem” elfeledett emlékei 2. rész

    Bejegyzés ideje: 2019. július 20.
    Szerző: Simon Sándor

    Kopeczky Lajos “majdnem” elfeledett emlékei 1. rész

    Bejegyzés ideje: 2019. július 17.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Tolnay Lajos

    Bejegyzés ideje: 2019. április 22.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Gráf József

    Bejegyzés ideje: 2019. február 17.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Gabrovitz Kornél

    Bejegyzés ideje: 2019. január 2.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Dr. Keönch (Köncs) Boldizsár

    Bejegyzés ideje: 2018. december 29.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Weisz István

    Bejegyzés ideje: 2018. december 27.
    Szerző: Simon Sándor

    A Ferencvárosi Torna Club elnökei és ügyvezető elnökei

    Bejegyzés ideje: 2018. december 16.
    Szerző: Simon Sándor

    Bemutatkoztak az FTC Baráti Kör elnökségének új tagjai

    Bejegyzés ideje: 2017. november 5.
    Szerző: SzB

    Keresem a helyem!

    Bejegyzés ideje: 2009. augusztus 30.
    Szerző: Simon Sándor

    A Fradi dicső múltja, 86.rész – 1987-88

    Bejegyzés ideje: 2010. július 10.
    Szerző: Simon Sándor

    Van csodacsapatunk!

    Bejegyzés ideje: 2009. november 21.
    Szerző: Simon Sándor

    A sajtófélórán mondták: Rodenbücher István és Csizmadia Csaba

    Bejegyzés ideje: 2010. október 27.
    Szerző: tibu1