2024. november 10. vasárnap

A Fradi dicső múltja, 9.rész – 1909-10

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2009. február 2.

csoportkep_1910Az 1909-es év első fele a Fradi sikereitől volt hangos. Az új évadban is mindenki az FTC további diadalmenetét várta. Ha nem is 100 %-ban, de a csapat megfelelt az elvárásoknak.

Az új bajnokság őszi idényében egy mindaddig és még sokáig egyedülálló mérkőzésre is sor került. 1909. október 3-án Országos Bajnoki döntőt rendeztek. Még 1908-ban feljogosította az MLSZ a „legjobb vidéki csapat” címet elnyert együttest, hogy kihívja a központi (budapesti) bajnokot. Akkor a vidéki bajnok nem élt a lehetőséggel, de 1909-ben a Kassai AC kihívta az FTC-t. Vesztére, mert az említett napon csapatunk 11:0 arányban kétséget nem tűrően igazolta, hogy az akkori vidéki labdarúgás még messze nem volt egy színvonalon a fővárosival. Ez az eredmény aztán évekre megint elvette a vidék bajnokainak a kedvét a kihívásnak még a lehetőségétől is.

A bajnokság a Fradi szempontjából az egy évvel korábbival szinte azonos forgatókönyv szerint kezdődött, a csapat vereséggel kezdett és vereséggel fejezte be az őszi szezont, közben még egy döntetlen is becsúszott. Ám úgy is folytatódott, ismételten pontveszteség nélküli, 100 %-os tavaszt produkált a csapat és megvédte bajnoki címét.

Az 1909–1910. évi bajnokság végeredménye
1. FTC 16 13 1 2 52:17 27
2. MTK 16 11 3 2 42:24 25
3. NSC 16 9 7 33:30 18
4. BAK 16 8 8 23:28 16
5. BTC 16 6 2 8 32:34 14
6. TTC 16 6 2 8 22:30 14
7. UTE 16 6 1 9 27:33 13
8. Törekvés 16 4 2 10 19:31 10
9. MAC 16 3 1 12 26:49 7

Ebből a bajnokságból felidézünk pár érdekes momentumot. Az őszi idényben az MTK ellen 3:2-re vezettünk, amikor a mérkőzést a bíró sötétedés miatt a 83.percben félbeszakította. Az MLSZ döntése értelmében a hiányzó 7 percet a csapatoknak le kellett játszaniuk, amire két nappal később, a Fradi következő bajnokijának előjátékaként kerítettek sort. Az MTK ebben a 7 percben kiegyenlített, így az az örökrangadó döntetlen lett. Aztán a tavaszi idényben az UTE ellen is történt egy nem mindennapos eset. Az FTC jobbfedezetét, Weinber Jánost a 35.percben a bíró kiállította, mert a határbírót bántalmazta. Az MLSZ ennek ellenére nem tiltotta el, mert az „alkalmi” határbíró egy UTE-szurkoló volt, aki komolytalanul és egyáltalán nem pártatlanul „lengetett”, mindemellett Weinbert folyamatos megjegyzéseivel bosszantotta. Vajon ma is így döntene az MLSZ hasonló esetekben? És még egy érdekesség. A BTC ellen 5:3-ra megnyert mérkőzésen a 60.percben kapusunk Fritz megsérült, csere akkor még nem volt, így csatárzsenink, Slózi, azaz Schlosser Imre állt a kapuba, olyannyira jól, hogy még 11-est is védett.

A bajnokságot az MTK elleni tavaszi örökrangadó döntötte el. 15 ezer ember előtt 2:0-ra győztünk. A sok néző miatt a mérkőzés előtt egy órával már lezárták a kapukat (a meccs az akkori legnagyobb magyar pályán, a Millenárison volt). A tudósítások szerint az FTC hatalmas iramot diktált, és fizikailag, technika, gyorsaság és lelkesedés tekintetében is felette állt ellenfelének. Amikor Schlosser a második gólt befejelte, az óriási hangorkán már nemcsak a mérkőzés, hanem a bajnokság győztesét is köszöntötte.

A Húsvéti serleg megnyerését ebben az évben nem említhetjük, vélhetően csak azért nem, mert az MLSZ nem írta ki.

Az Ezüstlabda sorozata sem folytatódott, hiszen a vándordíj örökre csapatunké lett. Helyette ugyancsak angol mintára az MLSZ a Magyar Kupát írta ki, kieséses rendszerben. Az első ilyen mérkőzésünket 4:0-ra megnyertük az NSC ellen, ám a folytatásban, már az elődöntőben, a későbbi győztes MTK-tól kikaptunk (0:4) és kiestünk.

A Corinthian-díjat is átszervezték, naptári év szerint bonyolították le. 1910 tavaszán mindössze egy mérkőzést játszott csapatunk, amelyet a Postás ellen 6:1-re megnyert.

A sok átszervezés ellenére sem maradtunk díjgyőzelem nélkül. Az UTE tragikus hirtelenséggel elhunyt intézőjének, Ladányi Dezsőnek emlékére alapított vándordíjat (Ladányi-díj) sikerült megnyerni, az UTE, a Törekvés, majd az NSC legyőzése után.

Végül idézzük a talán legnagyobb sikert, amire a nemzetközi sajtó is felfigyelt. Az FTC megszerezte első győzelmeit angol csapatok felett! Győzelmeit, mert két angol csapatot is legyőzött. Először a Surrey Wanderers volt az ellenfél, az eredmény 3:0. Majd a talán még nagyobb siker, a Barnsley 2:1 arányú legyőzése következett. Előzőleg az angol profik a BTC-t 5:1-re, az MTK-t pedig 7:0-ra verték. A korabeli fogadóirodák az FTC-nek sem adtak sok esélyt, legalább ötgólos vereséget vártak.

A meccsről így írt a másnapi újság:
„Május 16-ika, pünkösd hétfője, nagy ünnepe lett a magyar football sportnak. A magyar amatőrök: a Ferencvárosi Torna Club bajnokcsapata az angol professzinisták: a Barnsley F. C. csapata felett fényes játékkal elért reális győzelemmel lepte meg nemcsak a magyar sportköröket, de bizonyára az egész football-világot.

A leghíresebb angol football szakértő, az angol „Football Star” szombati számában még nyugodt önbizalommal írja, hogy szeretné a kontinensen azt a csapatot látni, mely az Angol Kupa mérkőzésbeli Barnsley ellen meg tudná állani helyét. És hétfőn már csattanós választ kapott a magyaroktól. Az idézett nyilatkozat is bizonyítja, mily kitünő csapat a Barnsley az angolok szemében is. FTC. győzelme tehát annyira étékes a magyar football sportnak, melyhez fogható még nem füződött a nevéhez. Semmi kétség immár, hogy a magyar football sport rövidebb idő alatt nagyobbra nőtt, mint a kontinens bármely más nemzetéé. Hogy mily erős csapatot birunk a FTC. tizenegyében, kiolvashatja mindenki a hétfői számunkban megjelenő abból az interju-ból, melyben a legyőzött angol csapat mondja el róla véleményét.

Tizezer ember lelkesedése tört ki az első magyar goal után, mit Schlosser már a match első perceiben az angolok kapujába lőtt. A meglepett angolok elkeseredése és a magyarok hatalmas ambíciója oly szédületes tempót vitt a további mérkőzésbe, mely e játéknak nálunk soha nem élvezett izgató szépségeit bontogatja ki és magával ragadta a legnyugodtabb nézőt is. Még a riválisok elragadhatatlan irigykedése is szinte elfeledkezett magáról; a magyarok dicsőség érzete lett urrá mindenkin. És ha a magyar back jobban eléri vagy ha egyáltalán nem érinti az angol jobbszélső egyik lövését, még ahhoz az egyetlen goalhoz sem jutnak az angolok, melyet eként a magyar back peckelt be saját kapujába. De ennek a véletlen kiegyenlítésnek se sokáig örülhettek az angolok, mert Borbás és Korody remekül keresztülvitt feltartóztathatlan támadással ujra az angol kapu elé kerülnek a labdával és Borbás mintaszerü önzetlenséggel és precizen leadott labdájával Korody védhetetlenül lövi be a második magyar goalt. Félidő 2:1

A II. félidő a végsőkig fokozza a nézők és játékosok izgalmát. Háromszor is csak hajszálon mulik, hogy Schlosser, Borbás, majd Weisz ujabb goalokat nem lőnek. Ha ezek közül csak egy is sikerül akkor – mint a match után Bródy, a csapat kapitánya mondta – kevesebb erőt fordítottunk volna a további védelemre és az erősebb támadás valószinüleg még értékesebb győzelemhez juttatta volna a magyar csapatot. Így azonban legfőbb igyekezetünk a kiegyenlítés megakadályozása volt és azt el is érték.

Az angolokról már irtunk a két előző match után. Itt legfeljebb annyiban változtak, hogy még jobban akarnak győzni. A magyar csapatról pedig nyilatkozott a napi sajtó szinte egyhangu lelkesedéssel. Kell ennél nagyobb dicséret neki!? Neki, akit pedig oly szivesen gáncsolnak mindig.

A győztes magyar csapat tagjai voltak: Fritz – Rumbold, Manglitz – Wienber. Bródy, Gorszky – Weisz, Kucsera, Korody, Schlosser és dr. Borbás. A bíró Fehéry Ákos volt.”

Az 1909-10-es szezonban játszott díjmérkőzések összesítése:

36 mérkőzés: 28 győzelem, 2 döntetlen, 6 vereség: 125 : 42 gólarány

A bajnokcsapat fényképe:

csapatkep_1910

Forrás:
Nagy Béla Fradi futballkrónika 1899-1973
Major János – Nagy Béla – Várszegi János Zöld-fehérben
nemzetisport.hu
huszadikszazad.hu

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

HOZZÁSZÓLÁS